Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-06-01 / 11. szám

2 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL A kommunizmus harca Krisztus ellen. — “Krisztus sohasem létezett” — hirdette a moszkvai kormány hi­vatalos lapja, a Pravda, egyik idei vezércikkében. Ugyanakkor közhírré tette, hogy a szoviet országok tudo­mányos akadémiájának történelmi intézete uj könyvsorozatot ad ki, melynek címe “A tudományos isten- telenség könytvára”. Az első kötet az istentelenség, a kételkedés és anyagelvüség klasszikus kiadványai­nak gyűjteménye. — A pártnak má­sik hivatalos és főként elveket tár­gyaló kiadványa, a Kommunist, kö­rülírja azokat az újabb feladatokat, amik a vallás ellen harcolókra vár­nak. Az egyházat és híveit védel­mezni kell minden erőszak ellené­ben, mert ezeknek nagy része “jó hazafi”. A párt csak a meggyőző­désüket támadja: a tudományt szö­gezi a hit ellen. Az egyház és állam békességesen megférhetnek egymás mellett, ha az egyház tagjai magukra nézve elfogadják azt, hogy hitüket csak Istentiszteletek alkalmával gya­korolják, nem akarnak másokat is hitükre csábítani, a hazaszeretetei pedig a szoviet értelme szerint pré­dikálják. A Kommunist arra is sür­geti a párt tagjait, hogy minden ere­jükkel szánjanak szembe a vallásos ébredéssel, ami “aláásná a kommu­nizmus fejlődését”. Főelvűi használ­ják a béke-propagandát: a háború félelme táplálja a vallásos előítéle­teket. Különösen az intelligenciának a feladata a vallás elleni küzdelem vezetése, “ha a vallás életben ma­rad vagy éppen erősödik, állandóan fenyegetni fogja a kommunizmusnak a kilátásait az intelligencia körében.” Berggrav püspök komoly figyel­meztetései. — A kiváló norvéd püs­pök, az Egyházak Világtanácsának is volt elnöke, figyelemreméltó cik­ket közölt a londoni British Weekly decemberi számában. Rámutat arra a kemény küzdelemre, amivel a skandináv egyházak tagjaikat pró­bálják elérni, aminek egyedüli he­lyes módja az, hogy minden keresz­tyén a maga körében Krisztusra mutasson! A keresztyénségnek nem­csak úgy kell terjednie, ébredések­ben, mint a tarló-tűz, hanem még sokkal inkább a hívőknek egymás­sal való érintkezése utján, mint a ragálynak. Korunkban ez az utóbbi mód még fontosabbnak látszik, mert az egyház annyira elveszítette a maga keresztyén képzelőerejét, hogy idestova besorozzák a Viktória-kor ittmaradt intézményeinek sorába. — Nincs többé látomása az Egyháznak? Megelégszik a meglévőknek a meg­tartásával? Akinek nincsen többé lá­tomása, könnyen félénkké változik. Vagy talán már meg is ijedtünk? Jó lesz szüntelen eszünkben tarta­nunk, hogy az Egyház még nem az Isten Országa! Két sikeres missziói módszer. — Dél-Indiában a svédek az utolsó 2 év alatt nagysikerű kút-missziót végez­nek. Az utóbbi' évek szörnyű víz- áradásai nagyon megnehezítették a lakosságnak tiszta és egészséges ivó­vízzel való ellátását. Jöttek a svéd misszió mérnökei és már az első évben nem kevesebb mint 46 falu­ban ástak egy-egy kútat. A munkát mindenütt benszülött munkások vég­zik, egy-egy svéd mérnök vezetése alatt. És a kútat mindenütt a köz­ség “közös földjén” fúrják, hogy a víz mindenkinek használatára szol­gáljon. Sem a kút ásásáért, sem a víz használatáért a lakosságnak sem­mit sem kell fizetnie; az egyedüli szigorú kikötés az, hogy a kút vizét bármelyik társadalmi osztályhoz, vagy egyikhez sem, tartozók egy­formán használhassák. Valóságos csodák történtek is sok helyen, a- mikor megindúlt a víz az uj kút- ból; előkelő hinduk jöttek a kúthoz és töltötték meg a korsóit még a kirekesztetteknek is, akik azelőtt soha nem ihatták volna velük egy kútnak a vizét! Afrikának Nigéria államában pe­dig a skót-anglikán és methodista egyházaknak 1938-ban alapított gaz­dasági központja most mutat már szép eredményeket. Tulajdonképpen 1949-ben kezdték ezt a munkát és az első csoport 1951-ben került ki ebből a “vezetőképző iskolából”. — Asaba nemcsak elméleti, hanem gya­korlati kiképzést is ad növendékei­nek. Mikor ezek hazatérnek, mind­egyik kap veteményes kertet meg elegendő földet a megművelésre. — Ott aztán megmutatják, amit tanúl- tak. Egyszerűbb gépeket is használ­nak. Minta-falvakat is építenek, is­kolákkal, templommal, szövetkezeti bolttal és minta-piaccal. Asabán leá­nyokat is tanítanak, házimunkára és házipari munkaágakra. A fiúkat és leányokat egyaránt angol nyel­ven tanítják és vallásos kiképzésben is részesítik őket. Venezuela is uj módszert próbál. — Caracas főváros rohamosan fej­lődik, az amerikai nagyvárosok min­tájára. “El Redentor” nevű belvárosi templomában most azt az uj szokást hozták be, hogy amikor délután fél hat órakor mindenki hazafelé indúl és az utcák tele vannak a munká­jukból kijövő férfiakkal és nőkkel: kinyitják a templom kapuit. Meg­felelő hangszórókkal énekeket, Bib­liaolvasást és Krisztushoz hívogatást hallanak az arrajárók, a templom lépcsőin pedig és a templom előtti járdán önkéntes vállalkozók vallásos iratokat osztogatnak és szintén hív­ják a templomba azokat, akiket ér­dekel az Isten igéje, aminek aztán bent a templomban magyarázatát szolgáltatja az egyház lelkésze. Konfirmáció vagy "ifjúság-avatás"? — Mindkét oldalról nagy érdeklő­déssel várták a tavaszi konfirmálási szertartásokat virágvasárnapján meg a következő vasárnapokon a kelet­német városokban. A kormány ré­széről meglehetősen erős nyomást gyakoroltak azokra a családokra, a- melyeknek ifjú tagjai a szokásos konfirmációi előkészítésben részesül­tek. Ennek dacára az ifjak nagy­része a konfirmációt választotta, az állam által kívánt “ifjúsági beava­tás” helyett. Tele templomokban tettek bizonyságot hitükről, szüleik­nek, családtagjaiknak és keresztszü- leiknek jelenlétében. Mii ér a statisztika nagy létszáma?-— Egyik nagy világlapunknak kiváló írója most jött vissza Buenos Aires- ből és tapasztalatainak elbeszélése ugyancsak bizonyította, hogy mily nagy mértékben elfogúlt a római egyház irányában. Egyszer azonban megfeledkezett magáról, mert ezt a pontos megállapítást is elárúlta: Ar­gentina 95 milliónyi lakosságából 15 százalék jelentette a népszámlálók­nak, hogy a római egyházhoz tar­tozik. A római egyház lelkészei azonban azt állítják, hogy a lakos­ságnak 10 százaléka sem gyakorolja vallását. — Ami megint azt mutatja, amit Európa és Dél-Amerika katho- likus nemzetei egyaránt bizonyíta­nak, hogy ahol az egyház az állam fölé kerekedett, az a nemzet nem veszi többé komolyan a vallását. Happy birthday. Franco! — Sokan fájlaltuk, hogy országunk elnöke gratuláló üdvözleteit küldött Franco spanyol diktátornak és kormányá­nak, uralmuk legutóbbi évforduló­ján. Róma e legszomorúbb áldoza­tában, Spanyolországban, mindig erő­sebb lesz a kormány zsarnoksága. A protestáns theológiai szemináriu­mot — hiába híresztelték el az el­lenkezőjét — még máig sem nyitot­ták meg újra. Huszonegy spanyolt pedig most azért ítéltek tizenkét és huszonöt évi börtönbüntetésre, mert szabadkőműves páholyt akartak for­málni, holott ezt a kormány 1938- ban megtiltotta, éppen akkor, ami- (Folytatás a 14. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents