Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-05-15 / 10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc “ISTEN FELMAGASZTALTA ŐT” A nagy ünnepek után vagyunk. Elmúlt Karácsony, Virágvasárnap, Nagypéntek, Husvét. És a többi? Sok ember előtt nem bir jelentőséggel a mennybemenetel és Pünköst. Pedig az egésznek ez a koronája: Jézus felmagasztalása! Amint Pál apostol Írja: “Ezért aztán Isten felmagasztalta őt s ajándékozott neki olyan nevet, amely felette áll minden névnek, hogy a Jézus névre minden térd meghajoljon, a mennyei lényeké, a földieké s a földalattiaké és minden nyelv vallja, hogy JÉZUS KRISZTUS AZ ÚR az Atya Isten dicsőségére.” (Filip. 2:9-11.) Isten felmagasztalta őt! Kit magasztalt fel? Őt magasztalta fel, akinek élete nem itt a földön, hanem odafenn kezdődött. “Aki Isten formájában volt . . . szolgai formát vett magára, emberekhez hasonlóvá lett . . .” Az örök, titokzatos fényességből lejött a földre emberi formában. Erre van szükség, hogy az Isten lényét, titkát megérthessük. Emberré lett. Egy ember. Látom, érinthetem, hallhatom. Amint János Írja: “Amit hallottunk, láttunk szemeinkkel, amit szemléltünk és kezünk tapintott.” Istennek és az életnek megfoghatatlan titka. De mi láttuk, éreztük, hallottuk, mert emberhez hasonló lett: “Az Ige testté lett és lakozott közöttünk és mi láttuk . . .” Meleg emberi testet vett magára ... Itt járt, élt, dolgozott, tanított, gyógyított, bűnöket bocsátott, szeretett, “szerte járt jót cselekedve”. “És engedelmes volt — a keresztfa haláláig.” A kereszten meghalt. “Ezért aztán Isten felmagasztalta.” Azzal magasztalta fel, hogy “feltámasztotta őt a halálból és odaültette őt a maga jobbjára a mennyekben . . . mindent az ő lábai alá vetett.” (Efézus 1:20-22.) Felmagasztalta őt a feltámadás és menny- bemenetel által. A názáreti Jézus földi élete, szenvedése, kereszthalála után királyok Királya, urak Ura, a világmindenség Feje lett. Miért? Hogy hatalmát senki el ne vehesse, hogy bizonyosságot adjon afelől, hogy legyőzhetetlen. A történelem folyamán megpróbálták trónjáról ledönteni. De sohasem sikerült. Nem is fog soha sem sikerülni. “És ajándékozott neki olyan nevet, mely minden név felett való . . .” Mi ez a név? Sok szép neve volt: Messiás, Próféta, Pásztor, Király, Főpap, de Isten olyan nevet ajándékozott neki, mely minden név felett van. Nincs név, mely olyan kedves Isten előtt, mint Jézus neve. Teljesítette Isten akaratát, betöltötte küldetését, az üdvösséget megszerezte. Nincs név, mely oly kedves volna az emberek előtt, mint Jézus neve. Sok kedves név van, mely úgy hangzik, mint a legédesebb zene. Olyan mint a simogató szeretet, gyógyító balzsam. Sok név van, mely olyan, mint az Énekek Éneke mondja: “a te neved kiöntött drága kenet.” De a legédesebb zenét, legboldogitóbb érzést ez a név adja: Jézus. Kisértésben, egyedülvalóságban, bünbánat- ban, betegségben, halálos ágynál, életben, halálban a legédesebb név: Jézus! Mert ez a név érezteti meg, teszi valósággá azt a szeretetet, mely soha el nem fogy, erősebb, mint a halál, vagy pokol. A legalacsonyabbhoz, legméltatlanabbhoz is leér. “Szeretett engem . . .” Nem tudom miért, érthetetlen előttem, de szeretett és szeret. “Szeretett engem és meghalt érettem . . .” “Mily édes a te neved Jézus, világ dicső Megváltója. Szegény elveszett bűnösöknek te lettél a megtartója. Óh, nincsen az ég alatt szebb név, dicsőbbet nem hallott az ég. És majd egykor az égben, zengjük még dicsőbben: a Bárány, a Jézus nevét.” Miért ajándékozta meg ezzel a névvel? “HOGY A JÉZUS NÉVRE MINDEN TÉRD MEGHAJOLJON .... ÉS MINDEN NYELV VALLJA HOGY JÉZUS KRISZTUS AZ ÚR!” Az ő felmagasztalásának ez a célja: minden térd meghajoljon . . . minden nyelv vallja: Jézus Krisztus az Úr! Milyen viszonyban vagy ezzel a felmagasztalt Jézussal? Meghajtod térdedet? ajkaddal, életeddel Uradnak vallód Őt? Valljuk meg őszintén, sokan azt felelhetik: csodálom Ót, életét, szeretetét. Szívesen olvasok felőle, szívesen hallgatom ha róla beszélnek. De igazán, öntudatosan sohasem fogadtam el életem Urának. Életemmel, ajkammal nem teszek arról bizonyságot: Jézus az én Uram. Betöltjük-é igy Isten akaratát, tervét, szándékát: felmagasztalta őt . . . nevet ajándékozott neki, hogy minden térd meghajoljon, minden nyelv vallja: Jézus Krisztus az Úr! Óh, ma, mig nem késő, fogadd be Őt. — Ültesd életed trónjára életed Urát és indulj el a Vele járás, a róla életeddel, ajkaddal bizonyságtevés utján. Itt van. szivem, neked adom, Uram! Itt van életem, szolgálatodba állitom. Add Szent- lelkedet, hogy Tiéd lehessek, beszédemmel, életemmel, minden cselekedetemmel arról tegyek bizonyságot: Jézus az én Uram. A felmagasztalt Jézusért kérlek Istenem, Ámen.
