Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-05-15 / 10. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA részét odaadta volna ezekre a célokra. Ezért segítette meg a mindenható Isten ilyen csodálatosan, hogy ma nyolc millió dollár felé jár a vagyonunk! Pedig nagy válságokon is mentünk keresztül. A depresszió kegyetlenül megtépázta letétjeinket. Persze nemcsak a miénket, hanem minden testületét az országban. Mi azonban akkor is egymásban kerestük a bűnbakot — és ugyan ki lett volna az más, mint a kincstár őre?! Hiába állapította meg róla utódja, másfél évi pontos utánkeresés végeztével, hogy tizennégy esztendei pénzkezelésében semmi hiba nem volt — azért még ma is hordania kell azoknak a gyanúsítgatásoknak szomorú emlékét. Csak az a hálaérzet felejteti vele ezt a fájdalmat, hogy a kegyelmes Isten megengedte kérésének teljesülését, amikor 1919-ben azért kö- nyörgött hozzá, hogy csak addig lehessen ebben a hivatalban, amíg az első milliót elérik. Tizennégy évvel később egy és egy-ötöd milliót számolt át utódjának, amikor a hivatalok köz- pontosítása miatt többé úgy sem nem vállalt volna teljes-idejűvé lett pénztárnokságot. De nemcsak a pénztárnoki munkára találta meg — kiváló utódomban — Egyesületünk az arra valóban legalkalmasabb egyént, hanem központi tisztviselői állásainak mindegyikére is. Az előző évtizedek sok siralmas tévedése után húsz évvel ezelőtt végre olyan tisztikar került hivatalba, amelynél megfelelőbbet igazán keresve sem találhattunk volna. Sokan bánkódtak, sőt némelyek még ma is vádolva emlegetik, hogy egyházi életünk lett szegényebb egész sor lelkésszel meg legkiválóbb tanítóinkkal. De vájjon csakugyan szegényebbek lettünk? Hiszen a mi munkánkban maradtak: a mi kincsesházunknak lettek nemcsak az őrei, hanem a gyarapító munkásai: ők lettek a talentumokat híven forgató és gyümölcsöztető szolgák, akiket Uruk — és a mi Urunk — erre a feladatra hívott el. Bizony nagy köszönettel tartozunk nekik hűségesen végzett munkájukért. És most összegyűlünk, hogy meghallgassuk sáfárkodásuk eredményeiről szóló jelentéseiket. Vájjon csak ezért jövünk össze? Hiszen ezt jól ismerjük: minden hónapban számot adnak róla. Bizony kidobott pénz volna az a tízezer dollár, amibe konvenciónk kerül, ha csak ezért jönnénk össze. Nem is ezért jövünk. Akikre az Úr ekkora kincset bízott, azokat oda is állítja a megfelelően nagy feladatok elé. “Mikor gyermek voltam, úgy beszéltem mint gyermek, úgy gondolkoztam mint gyermek, úgy ítéltem mint gyermek. Mikor férfivá lettem, elhagytam a gyermekes dolgokat.” Kicsike célkitűzéseken messze túlnőttünk. Eljött az ideje a nagy és merész alkotásoknak. Eljött az ideje annak, hogy folytassuk a megbízottaink által szépen megkezdett munkát, haladjunk még előbbre az általuk tört úton. Washingtoni elhelyezkedésünk kiválóan szerencsés volt; a magyar múltúnkból kimentett kincsek használatáért csak dicséreteket mondhatunk, és még inkább hálásak vagyunk minden segítségért, amit Egyesületünk az ő alkotóiért: gyülekezeteinkért tett. Ideje, hogy még tovább menjünk, a magunk szűk köréből kilépjünk és a világi kincsünknél, milliókra menő vagyonúnknál is nagyobb drágaságunkért: a HITÜNKÉRT is tegyünk valamit, ami méltó legyen egyházainkhoz és ezeknek féltett kincstárához, hatvan éves Egyesületünkhöz. Mert csak akkor tud minket a mindenható Isten a maga nagy céljai érdekében eszközökül felhasználni, amikor csordúltig telt szívünkből kibuggyan a háládatosság és mély meghatottsággal borúlunk Istenünk elé: “Imhol vagyok, Uram, hogy cselekedjem a Te akaratodat!” Imádkozunk érte, hogy ilyen drága bizonyságtétel és boldogan engedelmeskedő odaadás alkalma legyen ez a konvenciónk, melynek vezetőire, tagjaira és munkájukra jó Istenünk gazdag áldásait kérjük! Dr. Tóth Sándor szerkesztő ELNÖKI KÖRLEVÉL Böszörményi István egyházkerűleii elnökünk az egyházkerűleti gyűlés után bölcs körlevéllel fordult gyülekezeteink lelkészeihez és egyháztanácsaihoz. "Mit érnének a gyűlések, ha utánuk a munkához nem fognának a tagok?" — kérdezi nagyon okosan. "Ha megindul a szántás, vetés, a különféle munka, akkor számíthatunk bő aratásra, eredményre!" Arra is rámutat, hogy kik és hogyan tegyék rá kezüket "az eke szarvára". Felszólítja az egyházkerűleti bizottságok elnökeit, hogy évenként legalább 1-2 körlevélben informálják a gyülekezeteket, másfelől pedig gondoskodjanak arról is, hogy jelentéseiket a REFORMÁTUSOK LAPJA azon vasárnapok előtt közölje, amik annak a bizottságnak az ügykörét tárgyalják. Ezen kívül azt is sürgeti, hogy az év folyamán mennél több közérdekű kérdést vessenek fel lapunk hasábjain, hogy azokat nyilvánosan tárgyalhassuk és megvitathassuk. Meg is nevez mindjárt egy néhány ilyen kérdést: lemplombajárás, úrvacsorázás, az egyház anyagi támogatása, gyermekek és ifjúság keresztyén nevelése, nyári táborozások, konferenciák, továbbképző tanfolyamok, amikhez még egy sereg más jöhet. "Ez a lap azért van, hogy mindenben segítségünkre legyen", mondja elnökünk körlevelében és mi boldogan mondjuk rá az ÁMENi, mert ő is azt ajánlja, amit mi már csaknem két évtized óta kérünk és amire felajánlkozunk. Igen, ezért van lapunk. Használjuk hát mennél többször, sőt állandóan. Lelkészek és elöljárók vagy egyháztagok cikkét vagy hozzászólását egyforma köszönettel fogjuk venni és leközölni. Lapunk egyetlen célja a szolgálat. Urunkat pedig egyedül az Ö népén keresztül szolgálhatjuk. Kérjük: adjanak rá mennél több alkalmat!
