Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-05-15 / 10. szám

ElJIlíÜÜSi GÖLitut übiihiii

EVANGELICAL AND REFORMED CHURCH

Volume LVL, Number 10. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster, Pa., May 15, 1956.

Az Egyházak Világtanácsának elnökei

piinkösti üdvözletét küldenek

a Világtanácsba tartozó egyházak tagjainak

Mint az Egyházak Világtanácsának elnökei, Pünköst alkalmából köszöntjük minden tagegyházunk tagjait.

Az Egyház történetében az első összejövetel alkalmával, a tizenkét apostol, SzentLélekkel eltelve, beszélt minden nemzetségből való emberekhez az Isten csodálatos dolgairól, és Jézus Krisztusról, akit Isten feltámasztott a halából, amikor ők megfeszítették és megölték Őt. És amikor ezek az emberek, szívükben megkeseredve, azt kérdezték az apostoloktól, hogy mit kell cselekedniük, krisztálytiszta volt a felelet, amit kaptak:

“Térjetek meg és kéresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevébe, a bűnök bocsánatj ára és veszitek a SzentLéleknek ajándékát!” (Csel. 2:38.)

Az első Pünköst ez évfordúló napján, hívők és hitetlenek egyaránt, mindenütt azt kérdezik: “Mit cselekedjünk?” A nemzetek két ellenséges táborban állanak. Nincsen olyan végsőfokú tekintély, akit mindnyájan úgy ismernének el, mint aki az egyes államok érdekei fölött áll. Külügyminiszterek és államfők tanácskozásokat tartanak, de a megegyezéshez föltétlenül szükséges bizalom és megbízhatóság hiányzik. És az atomfegyverektől való rettegés folytonos növekedésével az emberek őrjöngése akkora, hogy sokszor már úgy látszik, mintha emberfajunk öngyilkosságának a szélén állanánk. Nem csoda, ha öreg emberek elveszítik reménységüket és a fiatal emberek nem látnak jövendőt irányító látomásokat.

Most jött el annak legfőbb ideje, hogy az egyházak, a SzentLélek segítségével, szóljanak a nemzetekhez. És mi arra kérünk titeket, testvéreink az Egyházak Világtanácsában, hogy imádkozzatok a SzentLélek segítségéért és használjatok fel minden olyan alkalmat, amit Isten ad nektek, hogy tanácsaitokkal érvényesítsétek befolyásotokat országaitokban.

Először is, mi hisszük azt, hogy az egyházak, elismerve azt, hogy maguknak a keresztyéneknek is meg kell térniök, igenis szóljanak így a nemzetekhez: “Térjetek meg! Összeütközéseiteket észokokkal és nem erőszakkal kell megoldani. Az erőszak most olyan lejtőre került, hogy ha szabadjára eresztik, emberi erő többé meg nem állíthatja; és ha véget nem vetünk a háborúknak, minden nemzet elvész.” Azután pedig hisszük, hogy az egyházak kell hogy megmondják a nemzeteknek azt is, hogy megegyezést sem haragos szavakkal, sem a jogokhoz való csökönyös ragaszkodással nem lehet létrehozni, hanem csak az igazságosság terjesztésével, egymás szükségének egyeztető kielégítésével és azzal, hogy idvességünk érdekében Isten irgalmasságára és kegyelmére bízzuk magunkat.

Harmadszor és utoljára, mi azt is hisszük, hogy az egyházaknak — minden eddigi szenvedélyességüknél nagyobb hévvel — emlékeztetniük kell a nemzeteket arra, hogy az egész világ békéért kiált, és hogy ők valamennyien egy családnak a tagjai és hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak Istene és Atyja nekünk mindnyájunknak az Édesatyánk.

Kérünk titeket, testvéreinket tagegyházainkban, hogy ebben a szellemben imádkozzatok és tegyetek bizonyságot a SzentLélek erejéről, és a mi Krisztus Testében való széttörhetetlen egységünkről. “Jövel, Teremtő Lélek!”

Az Egyházak Világtanácsának elnökei:

John Baillie, Sante Uberto Barbieri, George Cicester, Otto Dibelius, Juhanon Mar Thoma, Michael, Henry Knox Sherrill.