Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-05-15 / 10. szám

2

REFORMÁTUSOK LAPJA

AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL

"Nemzeti egyház" legyen Angliában? — Az angol szabad egyházak szövetséges tanácsa nemrég tartotta gyűlését Liverpool városában, ahol uj elnökük, Rev. Parry, azt ajánlotta az angliai egyházaknak, hogy valamennyien egyesüljenek egy közös “nemzeti egyházban”. Felhívta a gyűlés figyelmét arra, hogy 1962- ben fogják megérni a híres egyformasági törvénynek a háromszázadik évfordúlóját, és ezzel kapcsolatban azt kérdezte: “Túlmerész volna az a reménység, hogy ezt az évfordúlót a régi ellentétek felelevenítése helyett azzal ünnepelnék meg, hogy minden egyházat egyesítenének?” Az egyformasági törvény hatása alatt a szabad egyházak megszűntek az anglikán egyház tagjai lenni. De ki hisz ma már az egyformaságban, még az államegyház tagjai között is?! — kérdezte tovább a moderator, aki annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a szabad egyházak egész bátran egyesülhetnének anélkül, hogy valami tényleg életbevágóan fontosat fel kellene áldoz- niok. “Semmi akadálya sincsen annak, hogy már holnap egyesülhetnénk presbiteriánus alapon” — mondotta. “Avagy nem igaz-é, hogy a szervezeten kívül semmi más tényleges különbség nincsen közöttünk?!” — A húsvéti ünnepeket egyébiránt egész Angliában rég nem látott számú nagy gyülekezetek ünnepelték úgy az állami, mint a szabad egyházakban.

Keresztyének Oroszországban. —

Az oroszországi látogatásról visszatért kilenc tagú amerikai küldöttség részletes jelentésekben számolt be útjáról, mit mindannyian eredményesnek tartottak. Nemcsak ők ismerhették meg az egyházak ottani helyzetét, hanem minden jel arra mutatott, hogy az orosz egyházak is nagyon komoly jelentőséget tulajdonítottak ez első látogatásnak. A küldöttség tagjai közül négyen itteni felekezeteik legmagasabb egyházi méltóságait viselték, az Egyházak Országos Tanácsának főtisztviselői voltak velük, köztük egy olyan tag is, Dr. P. B. Anderson, aki 38 éven át élt Oroszországban, tehát jól ismerte nemcsak a nyelvet, hanem a nemzetet is.

Az amerikaiakat fogadó orosz küldöttségben orthodox és protestáns tagok voltak; vezetőjük a Magyar- országon is többször megfordúlt Ni- kolaj metropolita volt. Ezek szolgáltak az oroszországi keresztyénség számadataival. Az orthodox egyháznak 72 püspöksége, több mint 20,000

egyházközsége, 35,000 papja, 69 kolostora és zárdája van, tagjainak száma pedig meghaladja az ötven milliót. Alexej moszkvai pátriárka a hivatalos vezetője, aki hat püspökből álló szent zsinattal kormányozza az egyházat. Az evangéliumi keresztyének és baptisták szövetségébe hatezer gyülekezet és ugyanannyi lelkész tartozik, 60 szuperintendens,

520,000 felnőtt és megkeresztelt taggal, kik családjaikkal együtt körülbelül három millió taglétszámot jelentenek. Az örmény egyház, mely a 301.-ik évre teszi alapíttatását, Oroszországban magában öt püspökséget számlál; minden örmény ezekbe tartozik. Az észt lutheránusoknak a legtöbb temploma elpusztúlt a háború alatt; 100 még áll; nagy egyházközségeik vannak: 6-10 ezer taglétszámmal, tizenegy egyházmegyéjükben mintegy 150 lelkészük működik. A latviai lutheránusoknak 300 gyülekezetük és ugyanannyi templomuk, de csak 110 lelkészük van.

Az orosz főpapok és vezetők a legszívesebb házigazdák voltak; templomaikba, kolostoraikba és otthonaikba egyaránt elvitték őket és élénken kérdezősködtek az amerikai egyházi élet felől. Voltak olyan kisvárosi templomban, ahol aznap reggel 72 gyermeket kereszteltek; a moszkvai baptista templomban 2,500 főnyi gyülekezet hallgatta őket. Le- ningrádon azonban 12,500 ifjú jár 260 tudományosan képzett és jól fizetett tanárnak a politikai kiképzéseire, akik azt mondták, hogy ők nem nevetik ki a vallást, ellenkezőleg nagyon komolyan veszik, ellenben ők nem hisznek Istenben, hanem az egész vallás helyébe a tudományt akarják tenni. Természetesen a legfontosabb tapasztalatokat az egyházi vezetőkkel való komoly tanácskozásoktól várták az amerikai vezetők; nagy és fájó meglepetésükre azonban a békéről szóló tanácskozásokra csak Nikoláj metropolita jött el az oroszok képviseletében. (Úgy látszik, csak őbenne bízott meg a kormány eléggé.) A tanácskozások legfontosabb részét már ismertettük.

Uj katakombát találtak Rómában. — A Vatikán hivatalos lapja jelentette, hogy olyan uj katakombát találtak és tártak fel a Via Latina alatt, Róma egyik déli külvárosában, amelyben eddig még a legnagyobb és legszebb gyűjteményét találták őskeresztyén falfestményeknek. Ezek az Ó- és az Uj-Testamentum számos jelenetét ábrázolják. Ádám és Éve kiűzetését az Édenből, az özönvizet,

Izsák megáldoztatását, a zsidók átkelését a Vörös-tengeren, Sámson küzdelmét az oroszlánnal, Absolont, amint a fáról függ. Krisztust a tanítványokkal, Péter és Pál között ülve, a samaritánus asszonnyal való beszélgetését, a hegyi beszédet, Lázár feltámasztását, stb. E képeket, miknek nagyon szép a kivitele, egy 158 és 89 láb nagyságú teremben találták, ahol az őskeresztyének bizonyára Istentiszteleteiket tarthatták az üldözések idején.

Mindig nehezebb lesz a protestánsok sorsa Kelet-Németországban. — A tizenhét és fél milliót meghaladó lakosságnak túlnyomó többsége protestáns. Éveken át küzdöttek a mindig erősebbé váló kommunista nyomás ellen. A kormány azonban sokszor kipróbált és bevált taktikával dolgozik: nem akkor akarja kiirtani a vallásos érzületet, amikor ez még erős és mindenkiben elevenen él, hanem kitartó munkával el akarja venni az ifjúságot, hogy aztán az öregek kihaltával kihaljon a vallásos öntudat is. A múlt hónapban megint nagy mozgalmat folytatott le az ifjúság között ezzel a jelszóval: “harcoljunk a babona ellen!” Nem kisebb egyéniség, mint az egyesült keresztyén demokrata pártok elnöke, a 74 éves kommunista Nuschke sürgette az ifjúságot a beavatás hüségesküjének letevésére, ami az államnak a konfirmáció kiszorítására beállított szertartása. A nyomás folyton erősebb lesz, a legkiválóbb vezetők is úgy érzik, hogy az elkövetkező esztendő végső válság elé fogja állítani az egyházakat. A lelkészeknek nem engedik meg az átmeneteit Nyugat-Németország- ba, sőt még Kelet-Németország területén is nehéz helyet cserélniük. Az egyház bevételeit mér 1950-ben 30 százalékkal csökkentették, most további öt százalékkal. Az államsegélyek teljesen megszűntek, az egyház csak híveinek önkéntes adományaiból tartja fenn magát. Nyugat- Németországból sem lehet segítséget küldeni, mert minden pénzt csak hivatalos úton küldhetnek, ami egy- harmadrészt levág az értékéből. A lelkészek fizetése jóval kevesebb, mint a kézimunkásoké, átlag napi egy dollárt tesz ki; az Istentiszteletek idejére állandóan munkásgyűléseket vagy hangversenyeket hirdetnek; gyermekek a vallásórákra csak szabadidejükből járhatnak és csak saját útiköltségükön; a gyárakban felfogadott ügynökök szedik a munkások aláírását ahoz a nyilatkozat- (Folytatás a 14. oldalon)