Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-05-01 / 9. szám
14 REFORMÁTUSOK LAPJA része e jelentéseknek ott következik, amikor az ő külmissziói munkájukról számol be! A dzsibraili missziói központot segítik Lebanonban, Indiában pedig egy orvos-misszionáriust tartanak fenn. A püspöki jelentés részleteket közöl az onnan jövő levelekből: a tehenekről, miket Lebanonban az ő pénzükből vettek, és Felicia barátnőjük leveléből, aki mint szemtanú részletesen irt a szörnyű indiai árvízről. Az utóbbibői közlünk egy részletet: oda a mi Egyházunk dollárjai is elmentek. Az indiai árvízről. — “Hetvenkét óráig tartó felhőszakadás után végre újra meglátták a napot. De milyen szörnyű látvány tárúlt szemeik elé! Az egész vidéken nem maradt épen egy lakóház sem. Hiszen azok nem téglából épült erős épületek, hanem silány agyag- vagy sárkunyhók, a- melyeket a víz eláztatott s a melyek összedőlve maguk alá temették lakóik minden kis ingóságát és élelmiszerkészletét. Az árvíz oly hirtelen jött, hogy egykettőre ellepte a házak tetejét. Az emberek mindenüket házaikban hagyva, puszta életüket kívánták megmenteni azzal, hogy a legközelebbi fákra kapaszkodtak. Mi minden ment ott végbe! Akik nem kapaszkodtak elég erősen, azokat elsodorta az ár. Egy 17 éves fiú anyjával és két testvérével menekült a fára, de a sebes ár lesodorta az anyját és két leány testvérét. Négy nap múlva ő maga jött le, egyedül, elhagyottan, árván. — Voltak betegek, akiknek fekhelyet hevenyésztek össze a fán; volt eset, mikor egy fiatal asszony a fa tetején adott életet gyermekének. A legszörnyűbb az volt, hogy mérges kígyók és ragadozók is ugyanazokra a fákra kapaszkodtak s az emberekkel együtt mentették életüket. (A sokat emlegetett koegzisztencia jut az eszünkbe: vájjon hogyan valósult az meg a fa tetején, a zúgó ár közepette?) Minden élelmiszer megsemmisült; ami kevés gabonát megtaláltak az emberek, az el volt ázva s amint a forró indiai nap rásütött, kicsírázott. Mégis ezt voltak kénytelenek enni a szerencsétlen, úgyszólván éhhalálra ítélt emberek. Minden jószágukat elvitte a víz, se tehén, se birka, se sertés. Csak sár meg iszap volt mindenfelé, amikor az emberek lejöttek a fákról. A sárban ott hevertek az elhullott állatok tízezrei. Dögszag töltötte be a levegőt s a keselyűk százai felhőként keringtek a puszta sár és iszap felett.'’ — íme, boldog amerikai magyar testvérek: ilyen helyekre megy a mi Világszolgálatunk segítsége! A belgrádi egyháznak templom kell! — A régi Nándorfehérvár magyar végvár volt: most emlékezünk az ötszáz évvel ezelőtt történt nagy ostromra, amikor Hunyadi János fölmentette a törököktől szorongatott véghelyet. Most, Ágoston püspök becslése szerint, legalább ezer magyar református lakik Jugoszlávia fővárosában. Már folyik egyházzá szervezésük. Baksa Árpád pancso- vai esperes a beszolgálójuk. 11 kiszállásán 33 családlátogatást végzett és eddig 41 családot szervezett be, 57 lélekkel. Sehogysem tudnak megfelelő épületet találni templom és gyülekezeti munka számára. Legjobb volna építkezniök. Az ő célGARY (ER) Lelkész: Molnár Lajos Az évi jelentés tulajdonképpen csak pénztári jelentés, amihez a lelkész pusztán bevezetést írt, de ebben igen találóan idézi Pál apostolnak most egészen a gyülekezetre illő szavait a korinthusi második levél 8. részének 8-11. verseiből. “Tavaly óta” csakugyan emelkedtek a hívek adományai és az esztendőt maradvánnyal zárhatták, aminek összege csaknem harmadfélezer dollár volt, úgy hogy az egyház készpénzvagyona meghaladja a hatezer dollárt. Már maga ez is dicséretes eredmény, azonban igyekeztünk még többet meglátni a velünk közlött számokból, és nagy örömünkre ez sikerűit is. A 9,266 dollárt kitevő bevételből több mint 7,200 dollárt a hívek adtak össze, tagsági dijakban, adományokban, ez utóbbiak között volt a kerítésre, hangszóró berendezésére és a bazárra indított gyűjtés is. Ami szívünket legjobban megörvendeztette, az az egyház fenntartására beszolgáltatott adakozás volt, amit ebben az egyházunkban még mindig tagsági dijnak neveznek. De csak a név régi: az adakozás mértéke már megújúlt! A lelkész bevezető soraiból megértettük, hogy az a törekvésük, hogy minden tagunk adjon legalább egy dollárt az egyház fenntartására és 15 centet missziói kötelezettségük teljesítésére MINDEN VASÁRNAP. És Istené legyen érte a dicsőség: jaikra alkalmas épület építése a mai árak mellett 12 millió dinárba kerülne. Nagy számnak hangzik — de Amerikában ez csak 40 ezer dollár. Több mint negyven olyan erős egyházunk van itt nekünk, amiknek több ezer dollárja hever a bankokban. Vájjon arra adta azt nekünk az Isten, hogy bankjainkat gazdagítsuk vele? Nem inkább arra-é, hogy az Ő evangéliumának a hirdetésére fordítsuk — és kik közt inkább, mint a magunk szétszóródó házanépe között?! Nem érezzük velük szemben való felelősségünket?! Milyen szép volna, ha a szétszaggatott Magyarországból kimenekült reformátusok számára a mi régi Nándorfehérvárunkban az Amerikába kivándorolt magyar reformátusok pénze építene templomot! már sokan meg is feleltek ennek a célkitűzésnek, sőt számosán sokkal többet is adtak! A 20-30 és 40 dolláros tételek mellett találunk sok 50 és 60 dolláros, sőt 80 és 90 dolláros adakozást is ebben a rovatban, sőt olyan eseteket is, amikor a házastársak mindegyike adott ilyen magasabb összegeket, együttes adakozásukkal néhány esetben meghaladva a 200 dollárt is. Valóban, garyi testvéreink — az apostol szavai szerint — “nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdték” és komoly törekvéssel nekiláttak, hogy egyházuk sok nehéz problémáját közös erőfeszítéssel megoldják. Sokan élnek ott még a régi hűséges egyháztagok közül, akik nehéz időket vészeltek át ebben a sok megpróbáltatáson keresztülment gyülekezetben. Reméljük, hogy az ifjú lelkésznek és szorgalmas hitvesének szép tehetségekkel végzett munkája, meg az a segítség, amit a múlt évben bevezetett egyházi lapok is nyújtanak, meghozzák a kívánt gyümölcsöt. Gergely József halála után Baráth Imre lett az egyház gondnoka, aki jó példájával vezeti az egyháztanácsot a templom körüli teendők ellátásában. Ottlétünk alkalmával vendégei voltunk és még most is örömmel emlékezünk vissza szép portájára és kedves családi körére. Mindnyájuknak szeretettel küldjük üdvözletünket és legjobb kívánságainkat a jól kezdett munka kitartó folytatására! (gyülekezetek (ER: Evangéliumi és Református Egyház. — PR: Presbiteriánus Egyház. — FE: Független Egyház. — AR: Amerikai Református Egyház. — SP: Déli Presbiteriánus Egyház. — UP: Egyesült Presbiteriánus Egyház. —
