Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-05-01 / 9. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 15 PERTH AMBOY (ER) Lelkész: Vitéz Ferenc Amikor valamelyik gyülekezet olyan sok és olyan nagy megrázkódtatásokon ment keresztül, mint ez az éveire nézve aránylag még fiatal (csak 27 éves), de már is tűzben megpróbált gyülekezet, akkor olyanná lesz mint a lábbadozó beteg, akinek mondhatatlanúl sok sze- retetre és gyöngéd türelemre van szüksége, hogy egészen felépüljön és egészséges legyen. Reméljük, és kérjük jó Istenünket, hogy uj és hasonlóképpen fiatal lelkésze ilyen hűséges ápolója lesz a gyülekezetnek. Költői lelkűlete és a spring- dalei csodában átélt tapasztalásai kétségtelenül képesítik is erre az építésre, ami természetszerűleg lassú és nehézkes lesz, de annál több gyümölcséréssel kecsegtet. Biztató jelenség a nehézségek között, hogy anyagi tekintetben a sötét éjszaka immár elmúlt, szépen hajnalodik: az egyházközségnek már csak tízezer dollár adóssága van. Emlékezünk arra az időre, amikor a százezerét meghaladta, sőt még akkor is 75 ezer dolláros teher alatt nyögött 105 egyháztag, amikor az újjászervezés és adósságrendezés nagy munkáját sikerűit végrehajtani. Tízezer dollár már nem nagy teher olyan gyülekezetben, ahol még az olyan zivataros évben is, mint a tavalyi, amikor lelkészváltozás is volt, mégis bejött 24,186 dollár. Igaz, hogy kiadásuk is volt 21,184 dollár, de ebből majdnem négyezer dollár ment javításokra és törlesztésre, és sok rendkívüli kiadás volt a lelkészváltozással kapcsolatban is. (És az is igaz, hogy ebben a múlt évi bevételben van az újonnan felvett tízezer dolláros kölcsön is.) Ami a legfontosabb: bevételükből 9,305 dollár önkéntes adakozás eredménye, ami azt jelenti, hogy az adakozás már megindúlt. Most még mindig sok ugyan az alacsony összegű hozzájárulás az egyház fenntartásából, de majd lassan itt is rájönnek testvéreink arra, hogy ma már nem havonként, hanem hetenként kell legalább egy dollárt adnunk, ha egyházat akarunk fenntartani. Az anyagi haladáshoz tartozik az is, hogy a múlt évben két lakóházat vásároltak a templom másik oldalán, bizonyára arra gondolva, hogy vasárnapi iskolájuknak nagyobb és jobban megfelelő helyiségekre lesz szüksége. Ez idő szerint 75 növendéküket tíz tanító tanítja, de a gyülekezetnek irántuk való érdeklődését az is mutatja, hogy külön Mothers Club alakúit a vasárnapi iskolai munka támogatására. Ifjúsági egylet és énekkar még csak most van szervezés alatt; sőt a megszűnt Nőegylet helyébe szervezett Women’s Guild is egészen uj munkás még. Olyanforma a távolról szemlélőnek a benyomása, mintha valami nagy vihar vonúlt volna végig a gyülekezet élete fölött, hogy ilyen sok romot hagyott maga után. De mikor a legnagyobb magyar hozzáfogott, hogy elmaradottsága sötét éjjeléből kivezesse nemzetét a modern élet hajnalára, félelem nélkül adta ki híres jelszavát: Magyarország nem volt, hanem lesz! Ugyanígy hisszük, hogy ugyanezt a jelszót alkalmazhatjuk itt is: Perth Amboy nem volt, hanem lesz! Adja Isten, hogy úgy legyen! WOODBRIDGE (ER) Lelkész: Kecskeméthy László Ez az egyházunk bezzeg már félszázadnál is idősebb, de a múlt évben itt is uj- hajnal fényének a hasadásában gyönyörködhettünk. — Hozzákezdtek az uj templom megépítésének az előmunkálataihoz. Még pedig nem közönséges módon, sőt mondhatjuk, hogy egészen szokatlan és magyar gyülekezeteinkben uj módon. Előre lefizetendő megajánlásokat kértek erre felkért munkásaink az egyház tagjaitól — és ez a három évre tervezett eljárás már az első évben összehozott negyvenezer dollár megajánlást! Kétségtelenül igaz, hogy az így adakozók kétszer adnak; mert ahelyett, hogy az egyház fizetne éveken át sokezer dollárt adóssága kamatára a banknak, az előre befizetett megajánlás kamatot növel az egyház javára a bankban! Nagy felkészüléssel és körültekintéssel végezték ezt a munkát az egyház elöljárói és presbiterei a múlt esztendőben; ugyanazon idő alatt azonban az egyház rendes munkája is megszakítás nélkül folyt. Tizenhárom keresztelésük, négy es- ketésük, tíz konfirmálásuk és hét temetésük volt; áttérés is hat. A legkevesebb 12 dollárt fizető egyháztagok száma 243, megkonfirmált tagoké 415, gyermekekkel együtt a lélekszám 527. Templomba jött ösz- szesen 8,124 egyén; a templomba- járók átlagos száma 156, a legmagasabb szám volt 395; Úrvacsorával élt 1,126 és az Úrvacsorával élők átlagos száma 160 volt. Az évi bevétel összege 19,208 dollár, a kiadásoké 11,933 dollár volt, úgy hogy az egyház és egyletek együtt áthoztak 26,716 dollár készpénzmaradványt. A lelkész meglátogatott 102 családot és 96 beteget, tartott 106 ünnepi és vasárnapi és 29 hétköznapi Istentiszteletet. Ezen kívül azonban rendkívül nagyarányú tevékenységet folytatott sok más különböző helyen és hivatalos minőségben, úgyis mint a Magyar Egyházkerület titkára. A new-yorki magyar rádió-állomáson, a Voice of America és a Free Europe rádió- állomásain számos prédikációt mondott. Nagy eseménye volt az egész gyülekezeti életnek a virágvasárnapján ott tartott öt konferencia, min az egész keletről ötszázan vettek részt. Kár, hogy jelentéséből csak szűkszavú tudósításokat kapunk arról, hogy “énekkarunk és ifjúságunk ismét' Vezető szerepet: vitt a husvét kora reggeli Istentiszteleten, nyári vallásos iskolánk ebben az évben volt a legsikeresebb” és így tovább, így nem tudjuk az ilyen mindyá- junk szívét gyönyörködtető jóhíreket örvendetes izenetként továbbadni többi gyülekezetünknek. A múlt év eseményei közé tartozik az is, hogy folyton olvasó és tanúló lelkészünk angol nyelvre lefordította és kiadatta Vatai László buffalói lelkészünk kiváló könyvét “Man and His Tragic Life” cím alatt; karácsonyra pedig a maga könyvével lepett meg mindnyájunkat, melyben “Irgalmasságot akarok” cím alatt egybegyűjtve kiadta sok bölcseleti tanúlmányát és újságcikkét. Mindkét munkáját hálásan fogadta közéletünk. Kérjük Istent, hogy még sokáig folytathassa közéleti és irodalmi munkálkodását! — Visszatérve még a woodbridgei egyház jelentésére, meg kívánjuk említeni ottani sok derék munkásunk közül legalább azoknak a nevét, akik az élén állottak egy-egy szervezetünknek. Gondnokuk tavaly is a régi kipróbált gondnok, Simon István volt, Leskó Ferenc algond- nok és Kovách István pénztáros; a Nőegylet élén Péntek Imréné állott mint elnök, Koppányi Ferencné al- elnök; a Baráti Körben Mrs. Margaret Katona volt az elnök; a vasárnapi iskolának a szuperintendense Mrs. J. Szakács; az énekkar igazgatója Mrs. Josephine M. Balogh. A nyári iskolában négyen tanítottak: a lelkészen és nején kívül Mrs. Jenny Kara és Miss Lois Maion. Szeretettel köszöntjük woodbridgei testvéreinket, ahol Egyházunk két hivatalos lapja közül valamelyik már évek óta minden tagunk otthonába rendszeresen jár. És boldogan tapasztaltuk nem egyszer, hogy úgy fogadják lapunkat, mintha mi magunk látogatnánk meg vendégszerető hajlékaikat. Amit — megvalljuk — szeretnénk is sokkal gyakrabban tenni. Mikor megyünk megint? Mihelyst hívnak!
