Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-05-01 / 9. szám
OMRS) MUK L EVANGELICAL AND REFORMED CHURCH Volume LVI., Number 9. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster, Pa., May 1, 1956. FÉNYLJÉK A MI KÜLÖNLEGES VILÁGOSSÁGUNK A Magyar Egyházkerület reggeli áhítatán elmondotta Kovács Imre new-yorki lelkészünk “Ti vagytok a világ világossága!” (Máté 5:14.) A mienk különleges világosság. Nincs olyan több a világon. Vannak erősebb fények, vannak talán színesebb fények is, de a mienk nekünk mégis csak a legkedvesebb. Mint utazó ember sok világosságot láttam már. Életemnek legmelancholikusabb mozzanatai a világossághoz vanak kötve. Összevissza utazgatva széles Amerikát előadáskörutaimmal kapcsolatosan, amikor utazás közben ért el az alkonyat, ez mindig olyan búbánatos volt számomra. Repülőgépről, vonatról, autóbuszról de sokszor nézegettem, hogy napnyugta után miként gyúltak meg a lámpák, mint felvillanó szentjánosbogarak. Tudtam, hogy milyen sok felgyújtott lámpa világit meg egy-egy otthont, melegít be egy-egy hajlékot. De ezek mind idegen otthonok voltak, nem az enyém. Az én otthonom egy-kétezer mértföldnyire volt messze mögöttem Pennsylvaniában, ahol talán már kigyulladt az esti lámpa és ahol egy hű asszony és két édes gyermek talán már elmondta az asztaláldás végén azt is, hogy “Isten áldd meg és hozd vissza az édesapát!” Láttam elegáns fényes otthonokban csillogó lámpákat, nagy banketthelyiségekben ragyogó csillárokat, láttam városok és épületek sziporkázó lámpagyöngysorait, de nekem mégis csak az a lámpa volt a legkedvesebb, amely alatt, hazaérve, leborultunk az asztal körűi és együtt imádkoztunk, mi, akik egymáséi vagyunk, a mi családunk. A világ keresztyénségének hatalmas csarnokában sok szép fény világit. Vannak hatalmas nagy lámpák, vannak régi patinás mécsesek, vannak áramvonalas uj fények, de nekünk mégis csak az a legkedvesebb, amelyik az amerikai magyar reformátusságé. És ennek a világosságnak is van létjogosultsága és szépsége. Nem tehetünk arról, hogy nekünk ez a világosság a legkedvesebb. Nem tehetünk arról, hogy nekünk ez a zsoltár a legdallamosabb, ez a káté a leglogikusabb, ez a hitvallás a legmegkötőbb és az a zengő magyar nyelv a legédesebb. Hiszen az Úr Jézus is megengedte ezt, amikor igy szólt: “Ti vagytok a világ világossága!” Ebbe a szóba, hogy “Ti” beleengedélyezte a mi amerikai magyar református mivoltunkat is, melyért áldassék az Ő szent neve. Azonban a mi fényünknek nemcsak az a feladata, hogy bevilágítsa a mi magyar református családunk asztalát! A mienk evangéliumi világosság is, melynek az a feladata, hogy mind magasabbra emeltetvén annak a bűvköre minél szélesebb legyen. Kövessük a modern tudomány példáját, mely az ember által alkotott világosságot most már az ionospherába tudta felemelni. 1956. március 14-én éjjel l:45-kor az emberi tudománynak már sikerűit bevilágítani az eget. Ugyanis akkor Hollowell, New Mexico fölött gyűlt ki az a fény, melyet a tudomány korunk egyik legnagyobb tudományos áttörésének nevez. Azon az éjjelen egy nitric-oxiddel megtöltött tartályt hatvan mértföldnyi magasságra lőtt fel az amerikai tudomány és a roppant nyomás alatt összesűrített nitric-oxidot belevetette az atmoszphérába. A kiszabadult nitric-oxidból az oxygen atomok egyesültek a levegőben levő oxygen-atomokkal. A két összetalálkozott oxy- gen-atomból lett egy oxygen-molekula és az egyesülés folyamata felszabadította az oxygénbe bebörtönözött napfényt. Úgyhogy felvillant egy olyan fény, mely négyszer nagyobbnak látszott mint a mi holdunk és mely legalább félszer olyan fényes volt, mint a telt hold. Ez a ra-
