Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-04-15 / 8. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 landó test romolhatatlanságot ölt magára s ez a halandó halhatatlanságot ölt magára, akkor teljesül az ige, amely meg van írva: “Elnyeletett a halál a diadalra! Hála az Istennek, aki megadja nekünk a diadalt a mi Urunk Jézus Krisztus által!” AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL Mii tapasztallak az amerikaiak Oroszországban? — Rövid említést tettünk már róla, hogy az Egyházak Országos Tanácsa kilenctagú küldöttséget küldött át Oroszországba, az ottani keresztyén egyházak meglátogatására. E küldöttség csupa vezető férfiakból állott; maga a Tanács elnöke, Dr. Blake volt a vezetőjük s vele voltak Dr. Sherrill episzkopális püspök, a Tanács előző elnöke; Dr. Fry lutheránus püspök, az amerikai lutheránusok egyesült egyházának elnöke; Nichols néger methodista püspök; Dr. Gezork, szemináriumi elnök, Dr. Van Kirk, Dr. Barnes és Anderson, a Tanács titkárai, Pariin vezető methodista egyháztanácsos. Visszatérése után a küldöttség nyilatkozatot adott ki az egyházi lapok számára. Ebben kijelenik, hogy útjukat nemcsak hasznosnak, de sikeresnek is tartják, mert mindkét oldalról több megértéshez vezetett. Rendkívül szívesen fogadták őket. Meglátogattak számos templomot, theológiai szemináriumokat és akadémiákat és kolostorokat; tartottak két értekezletet az egyházak ügyeit intéző kormány- szervekkel. Az egyház és a kormány egymás közti viszonyáról azt mondják, hogy az állam nem avatkozaik bele az egyház Istentiszteleteibe, ellenben nem enged nyilvános vallásos oktatást sehol sem, valamint vallásos tárgyú vagy irányú könyveket sem lehet kiadni, kivéve azokat, amiket az Istentiszteleteken használnak. Az a helytelen felfogás uralkodik ott, hogy a tudomány az észnek a dolga, a vallás pedig az érzelmeké. Tehát a politikai, gazdasági és nevelésügyi problémák is mind az állam hatáskörébe tartoznak. Minthogy pedig minden tudományos tanítás istentagadó alapon folyik, az egyházat erről az oldalról még sokkal nagyobb veszedelem fenyegeti, mintha politikai üldözéseket folytatnának ellene. Bár az utóbbi években a kormány abbahagyta az egyházak üldözését, ez a vallásellenes tanítás sokkal több sikert ígér nekik. Természetesen a világbékéről is folytattak tanácskozásokat. Az a meggyőződésük, hogy az orosz egyház vezetői is őszintén óhajtják a békét, de felfogásuk mégis nagyon elüt a mienktől. Folyton a béke “megvédéséről” beszélnek és a cél elérésére bármily eszközt jónak tartanak, mindenben követve a szoviet-kormány által hangoztatott elveket és kívánságokat. Az amerikaiak rámutattak az Egyházak Országos Tanácsának állás- foglalására, hogy béke nem lehet igazság, emberi jogok és alapszabadságok nélkül és az elnyomott vagy kizsákmányolt népek függetlenségét és szabadságát legbizonyosabban a törvény és rend betartása és nemzetközileg ellenőrzött szabad választások által lehet elérni. — Bár közvetlen eredményei nem lehettek a találkozásnak, ez mégis megtörte a jeget, felemelte a vasfüggönyt, lehetővé tette az orosz keresztyének számára is a hozzánk ellátogatást. Valószínű, hogy a szoviet-kormány ezt a közeledést is a maga uj taktikája szolgálatára kívánja felhasználni, de a kísérlet még ezt az árat is megérte. Hiszen csalódni ők fognak, mert az Egyház Azé, aki meggyőzte a világot. Az "apartheid" törvényesítése. — A délafrikai parlament jóváhagyta és törvényerőre emelte az apartheid végrehajtására vonatkozó javaslatokat, amik szétválasztják a nemzetet a polgárai bőrének a színe szerint. A törvényt a parlament két háza közös gyűlésben fogadta el. A kormány így szabad kezet nyert a maga politikájának életbeléptetésére, bár a javaslat ellenzői folytatni kívánják a harcot és a legfőbb törvényszék elé viszik a kérdést annak megállapítására, hogy törvényes és alkotmányos eljárás volt-e a szenátusnak megnagyobbítása, ami nélkül e törvényt nem lehetett volna meghozni. A válások megnehezítését próbálják az egyházak. — A délafrikai egyházak Egyesült Tanácsának nem könnyű a dolga, mert a kormányt támogató református egyház nem vesz részt benne, és így nem tudnak együttesen fellépni a kormány “apartheid” politikájával szemben. A tanácsban résztvevő egyházak azonban, főként a presbiteriánus egyház sürgetésére, együttesen folyamodnak a kormányhoz, hogy tegyen intézkedéseket a válások megakadályozása vagy legalább megnehezítése érdekében. Ilyen intézkedések volnának, hogy senkitől se fogadjanak el válási kereset indítására vonatkozó kérvényt, míg a házasok be nem töltöttek két évi együttlétet; és még azután is csak olyan embertől, akinek előbb be kell igazolnia, hogy megfelelő intézkedéseket tett családja eltartására; és börtönbüntetéssel sújtsák az olyan férfit, aki erre vonatkozó ígéretét nem tartja be, holott ez módjában volna. Vallásszabadság Pakistanban. — Ez Indiától elszakadt uj országban most készült el az uj alkotmány, amely vallásszabadságot biztosít a keresztyének vagy bármely más kisebbség számára. Az országnak 76 millió lakosa van és ennek 86 százaléka mohammedán. A keresztyének száma körülbelül 528,000, vagyis a lakosság egy százalékának mintegy hét-tizedrésze. Őszinte elismerést kell hát éreznünk az uj alkotmány alkotóival szemben, akik törvénybe iktatták, hogy “megfelelő intézkedéseket” kell tenni annak biztosítására, hogy a vallási kisebbségek “szabadon vallhassák és gyakorolhassák vallásukat”. Az Egyházak Világtanácsáiól. — Az Ausztráliában, a Sydney városhoz közel fekvő Gilbulla városkában tartott végrehajtó-bizottsági gyűlés sok érdekes határozatot hozott, köztük arról is döntött, hogy hol tartják meg a következő világgyűlést. Az elsőt tudvalevőleg Amsterdamban tartották, a másodikat Evanstonban, és most elhatározták, hogy a harmadikat, az 1960.-ik év karácsonyában Ceylonban fogják megtartani, feltéve, hogy a világ- helyzet azt megengedi. A v. bizottság még mindig reményű, hogy e nyáron megtarthatják Budapesten a 90 tagú igazgatósági vagy központi bizottsági gyűlést, melynek tanácskozásain egyebek között az a tárgy is ott van, hogy milyen szerepe lehet az egyházaknak a felelős nemzetközi rend kiépítésében. A Világtanács végrehajtó bizottsága elismerését fejezte ki úgy az Egyesült Államok legfőbb bírósága, mint egyházaink magatartása fölött, a fajok elkülönítésének megszüntetésére irányúló törekvéseikért.
