Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-04-15 / 8. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 11 landó test romolhatatlanságot ölt magára s ez a halandó halhatatlanságot ölt magára, akkor teljesül az ige, amely meg van írva: “Elnyele­tett a halál a diadalra! Hála az Istennek, aki megadja nekünk a diadalt a mi Urunk Jézus Krisztus által!” AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL Mii tapasztallak az amerikaiak Oroszországban? — Rövid említést tettünk már róla, hogy az Egyhá­zak Országos Tanácsa kilenctagú küldöttséget küldött át Oroszország­ba, az ottani keresztyén egyházak meglátogatására. E küldöttség csupa vezető férfiakból állott; maga a Ta­nács elnöke, Dr. Blake volt a ve­zetőjük s vele voltak Dr. Sherrill episzkopális püspök, a Tanács előző elnöke; Dr. Fry lutheránus püspök, az amerikai lutheránusok egyesült egyházának elnöke; Nichols néger methodista püspök; Dr. Gezork, sze­mináriumi elnök, Dr. Van Kirk, Dr. Barnes és Anderson, a Tanács tit­kárai, Pariin vezető methodista egy­háztanácsos. Visszatérése után a kül­döttség nyilatkozatot adott ki az egyházi lapok számára. Ebben ki­jelenik, hogy útjukat nemcsak hasz­nosnak, de sikeresnek is tartják, mert mindkét oldalról több meg­értéshez vezetett. Rendkívül szíve­sen fogadták őket. Meglátogattak számos templomot, theológiai szemi­náriumokat és akadémiákat és ko­lostorokat; tartottak két értekezletet az egyházak ügyeit intéző kormány- szervekkel. Az egyház és a kormány egymás közti viszonyáról azt mond­ják, hogy az állam nem avatkozaik bele az egyház Istentiszteleteibe, el­lenben nem enged nyilvános vallá­sos oktatást sehol sem, valamint val­lásos tárgyú vagy irányú könyveket sem lehet kiadni, kivéve azokat, amiket az Istentiszteleteken használ­nak. Az a helytelen felfogás ural­kodik ott, hogy a tudomány az ész­nek a dolga, a vallás pedig az ér­zelmeké. Tehát a politikai, gazda­sági és nevelésügyi problémák is mind az állam hatáskörébe tartoz­nak. Minthogy pedig minden tudo­mányos tanítás istentagadó alapon folyik, az egyházat erről az oldal­ról még sokkal nagyobb veszedelem fenyegeti, mintha politikai üldözé­seket folytatnának ellene. Bár az utóbbi években a kormány abba­hagyta az egyházak üldözését, ez a vallásellenes tanítás sokkal több sikert ígér nekik. Természetesen a világbékéről is folytattak tanácsko­zásokat. Az a meggyőződésük, hogy az orosz egyház vezetői is őszintén óhajtják a békét, de felfogásuk mégis nagyon elüt a mienktől. Foly­ton a béke “megvédéséről” beszél­nek és a cél elérésére bármily esz­közt jónak tartanak, mindenben kö­vetve a szoviet-kormány által han­goztatott elveket és kívánságokat. Az amerikaiak rámutattak az Egy­házak Országos Tanácsának állás- foglalására, hogy béke nem lehet igazság, emberi jogok és alapszabad­ságok nélkül és az elnyomott vagy kizsákmányolt népek függetlenségét és szabadságát legbizonyosabban a törvény és rend betartása és nem­zetközileg ellenőrzött szabad válasz­tások által lehet elérni. — Bár köz­vetlen eredményei nem lehettek a találkozásnak, ez mégis megtörte a jeget, felemelte a vasfüggönyt, le­hetővé tette az orosz keresztyének számára is a hozzánk ellátogatást. Valószínű, hogy a szoviet-kormány ezt a közeledést is a maga uj tak­tikája szolgálatára kívánja felhasz­nálni, de a kísérlet még ezt az árat is megérte. Hiszen csalódni ők fog­nak, mert az Egyház Azé, aki meg­győzte a világot. Az "apartheid" törvényesítése. — A délafrikai parlament jóváhagyta és törvényerőre emelte az apartheid végrehajtására vonatkozó javaslato­kat, amik szétválasztják a nemzetet a polgárai bőrének a színe szerint. A törvényt a parlament két háza közös gyűlésben fogadta el. A kor­mány így szabad kezet nyert a maga politikájának életbeléptetésére, bár a javaslat ellenzői folytatni kíván­ják a harcot és a legfőbb törvény­szék elé viszik a kérdést annak megállapítására, hogy törvényes és alkotmányos eljárás volt-e a szená­tusnak megnagyobbítása, ami nélkül e törvényt nem lehetett volna meg­hozni. A válások megnehezítését próbál­ják az egyházak. — A délafrikai egyházak Egyesült Tanácsának nem könnyű a dolga, mert a kormányt támogató református egyház nem vesz részt benne, és így nem tud­nak együttesen fellépni a kormány “apartheid” politikájával szemben. A tanácsban résztvevő egyházak azonban, főként a presbiteriánus egyház sürgetésére, együttesen fo­lyamodnak a kormányhoz, hogy te­gyen intézkedéseket a válások meg­akadályozása vagy legalább meg­nehezítése érdekében. Ilyen intéz­kedések volnának, hogy senkitől se fogadjanak el válási kereset indí­tására vonatkozó kérvényt, míg a házasok be nem töltöttek két évi együttlétet; és még azután is csak olyan embertől, akinek előbb be kell igazolnia, hogy megfelelő in­tézkedéseket tett családja eltartá­sára; és börtönbüntetéssel sújtsák az olyan férfit, aki erre vonatkozó ígé­retét nem tartja be, holott ez mód­jában volna. Vallásszabadság Pakistanban. — Ez Indiától elszakadt uj országban most készült el az uj alkotmány, amely vallásszabadságot biztosít a keresztyének vagy bármely más ki­sebbség számára. Az országnak 76 millió lakosa van és ennek 86 szá­zaléka mohammedán. A keresztyé­nek száma körülbelül 528,000, va­gyis a lakosság egy százalékának mintegy hét-tizedrésze. Őszinte el­ismerést kell hát éreznünk az uj alkotmány alkotóival szemben, akik törvénybe iktatták, hogy “megfelelő intézkedéseket” kell tenni annak biztosítására, hogy a vallási kisebb­ségek “szabadon vallhassák és gya­korolhassák vallásukat”. Az Egyházak Világtanácsáiól. — Az Ausztráliában, a Sydney város­hoz közel fekvő Gilbulla városká­ban tartott végrehajtó-bizottsági gyű­lés sok érdekes határozatot hozott, köztük arról is döntött, hogy hol tartják meg a következő világgyű­lést. Az elsőt tudvalevőleg Amster­damban tartották, a másodikat Evanstonban, és most elhatározták, hogy a harmadikat, az 1960.-ik év karácsonyában Ceylonban fogják megtartani, feltéve, hogy a világ- helyzet azt megengedi. A v. bizott­ság még mindig reményű, hogy e nyáron megtarthatják Budapesten a 90 tagú igazgatósági vagy központi bizottsági gyűlést, melynek tanács­kozásain egyebek között az a tárgy is ott van, hogy milyen szerepe lehet az egyházaknak a felelős nem­zetközi rend kiépítésében. A Világ­tanács végrehajtó bizottsága elisme­rését fejezte ki úgy az Egyesült Államok legfőbb bírósága, mint egy­házaink magatartása fölött, a fajok elkülönítésének megszüntetésére irá­nyúló törekvéseikért.

Next

/
Thumbnails
Contents