Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-04-15 / 8. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 közűi 22,000 jár magasabb iskolákba. Közülük számosán a mi egyházi főiskoláinkba. A nagy többség azonban állami egyetemeken és kollégiumokban tanúi. Ezek közűi kerülnek ki majd a mi jövendő lelkészeink és vezető tagjaink. Az imént említett hétszáz uj jelölt közűi, akiknek számával meg kell növelnünk egyházi munkásaink számát, a legtöbb e csoportból fog kikerülni. Főiskolai lelkészi munkánkat tehát fejlesztenünk kell. Ma már nem tudja egyetlenegy személy végezni ezt a munkát. Növelni kell személyzetünket és ehez képest növelnünk kell azt az összeget is, amit ez a munka megkíván. Csak egy párat említettünk fel azok közül a feladatok közül, amelyek Egyházunknak erre a fontos Tanácsára várnak abban az ELŐBBRE- HALADÁSI PROGRAMMBAN, amit a következő három évre próbálunk életbeléptetni. — Természetes, hogy amilyenek a keresztyén nevelésügynek a feladatai, hasonlóak a keresztyén felsőbb nevelésügynek is a feladatai. A mi saját kollégiumainknak és theológiai szemináriumainknak is több pénzre lesz szükségük, hogy gondoskodhassanak a kapuikon zörgető diáksereg mindig növekvő számáról. Ezek a mi fiaink és a mi leányaink, és ami legjobbat tudunk nekik adni, az valóban a legkevesebb, amit értük tehetünk. Erősebb kollégiumok és szemináriumok jobban fel tudják majd őket készíteni azokra a nehéz feladatokra, mik rájuk mostani forradalmi világunkban várnak. És mennél jobban felkészítjük őket, annál jobban megállják majd a helyüket, amikor reájuk száll az egyház és társadalom vezetése. Az Evangélizálás, Társadalmi Tevékenység, Sáfárság, Lelkészi Munka bizottmányainak, valamint az Egyház valamennyi szervének is, több pénzre lesz szüksége a következő évek folyamán. Mert mindegyiküktől a vezetés szerepét várják gyülekezeteink azokon a területeken, amiken való továbbhaladásunk módjait nekik kell ismerniök legjobban. Egyházunk életének minden egyes munkaterületén erősítésre van szükségünk, hogy bátran és bizalommal mehessünk szembe a jövővel. Valaki nemrégen azt mondta: “A jövő kúszik szembe velünk a szőnyegünkön az ilyen otthonokban, mint a tied meg az enyém. Olyan lesz, amilyenné mi formáljuk. Ez a világ nem lesz pogánnyá vagy keresztyénné csak úgy magától. Azt fogja követni, aki jobban törődik vele.” Az alapvető kérdés, amire feleletet kell adnunk, mikor a jövő felé nézünk, ez: törődünk-e eléggé Jézus Krisztus egyházával — eléggé ahoz, hogy olyan erőssé tegyük, amilyennek tényleg lennie kell, ha azt akarjuk, hogy számítson a mai világban?! Dalosünnepély Ligonierban Irta: Harangi László “Megyen már a hajnalcsillag lefelé, Az én rózsám most megyen hazafelé, Lábán van a lagosszáru kis csizma, Rásütött a hajnalcsillag sugara.” A tavaszi pompába öltözött ligonieri hegyek között többszáz magyar énekes fogja dalolni a fenti népdalt a többi közös énekekkel együtt ápril 29.-én, vasárnap délután a kilencedik magyar énekkari ünnepélyen. Kecskéméthy József lelkészünk, a ligonieri Bethlen Otthon igazgatója, minden előkészületet megtett, hogy a kilencedik dalos találkozót hangulatossá, nívóssá és emlékezetessé tegye. Biztosította előadóterműl a dombon levő Junior High School hatalmas, modern dísztermét, hol 1000 ülőhely van. Kiküldte a meghívókat erre a hagyományossá vált s énekeseink által oly kedvelt tavaszi eseményre, mely 8 évvel ezelőtt indult el Warren, Ohióból. Azóta sok város látta vendégül éneklő fiataljainkat; ime itt van az eddigi ünnepélyek történeti sorrendje: 1. Warren, Ohio, 1948-ban. 2. Lorain, Ohio, 1949-ben. 3. Youngstown, Ohio, 1950-ben. 4. Cleveland, Ohio, 1951-ben. 5. Toledo, Ohio, 1952-ben. 6. Pittsburgh, Pa., 1953-ban. 7. Cleveland, Ohio, 1954-ben. 8. Lorain, Ohio, 1955-ben. A kilencedik, ligonieri ünnepély újszerű lesz abból a szempontból, hogy az énekesek az egyéni számok lezajlása után közös programmot adnak. Együtt éneklik majd az ősi zsoltárokat: Tehened bíztunk eleitől fogva, Hallgass meg Iz- ráel pásztora, Hozzád kiáltok kegyes Uram, Dicsérjétek az Urat. Aki már hallotta ezeket a zsoltárokat szívvel énekelni, tudja, hogy rengeni fog a hatalmas előadóterem, de rengeni fognak a szivek is. Négy szólamra éneklik majd a két hozsánnát: Nagy vagy Te, Isten, és: Te vagy napvilágom. A vallásos rész után következik bokrétába fűzött népdalcsoport. E dalokon keresztül énekeseink visszavarázsolják majd a magyar föld örömét, bánatát, áldását és szépségét. íme a dalok sorrendje: “Lement a nap a maga járásán, A csitári hegyek alatt régen leesett a hó, Sudármagos, de magos, Nincs szebb lány a magyar lánynál, Csütörtökön este mentem az alvégre, Megyen már a hajnalcsillag lefelé.” Biztatjuk eljövetelre azokat az énekkarokat is, akik nem állanak elő külön számmal: jöjjenek és énekeljenek együtt a többivel. A kottákat a Bethlen Otthon igazgatósága díjmentesen elküldi a jelentkezőknek. Ott lesznek a
