Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-04-15 / 8. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA Mit jelenthet az Előbbrehaladás Programmja Egyházunkra nézve? Irta Dr. F. I. Sheeder, a Keresztyén Nevelésügyi és Kiadó-Tanács főtitkára A REFORMÁTUSOK LAPJA legutóbbi számaiban olyan cikkek jelentek meg az Előbbrehaladás programmjának ismertetéséről, amelyek a nemzeti és a nemzetközi missziói munka legsürgősebb szükségleteit hangsúlyozták. Ezekről a szükségletekről bizony sürgősen gondoskodnunk kell, ha Egyházunk fel akarja használni azokat a rendkívüli alkalmakat, miket a mostani válságos idők nyújtanak. E mostani cikkben azt fogjuk fontolóra venni, hogy milyen hatása lehet annak, ha a következő három évre merész ELŐBBREHALADÁSI PROGRAMMOT tűzünk ki — magának az Egyháznak a munkájára nézve és így az Isten Országának az ügyére nézve is itt a mi körünkben? A Nemzeti Missziói Tanács mindnyájunk kötelességét végzi el, amikor uj gyülekezeteket szervez meg itt bent az országban, ahol erre szükség van. A Nemzetközi Missziói Tanács ugyancsak mindnyájunknak a kötelességét végzi, amikor tanúbizonyságot tesz az Evangélium felől a mi országunk határain túl. Egyházunknak valamennyi tanácsát és szervét azért állították be, hogy közvetlenül szolgálja valamennyi gyülekezetünket és ezeknek a nevében működjék mindazon területeken, ahol együttes munkánkra van szükség. Az Előbbrehaladás Programmja a következő három évi időtartamra jól megfontolt célokat tűz ki Egyházunk elé. E célok közűi kettőről már volt szó az előző cikkekben. További ilyen uj célok a következők: kétszázezer uj egyháztag — hétszázzal több uj jelölt az egyházi munkamezőkre — és hogy minden egyes egyháztag tényleges munka-részt vállaljon egyház- községének nevelési munkájából. Ezek elérhető célok és megvalósításuk nagyon nagy mértékben megerősítené Egyházunk bizonyságtételét úgy itthonn, mint a tengereken túl. Ám ha ezeket a célokat csakugyan el akarjuk érni, akkor több pénzre lesz szüksége azoknak a központi tanácsoknak és szerveknek, amelyektől várjuk, hogy a maguk munkakörében ezek felé a célok felé vezessék Egyházunk munkáját és népét. Vegyük csak példáúl a Keresztyén Nevelésügyi és Kiadó-Tanácsot. Az 1956.-ik évben e Tanács 298,000 dolláros költségvetéssel dolgozott. Ha ezt az uj Előbbrehaladási Programmot életbeléptetjük, ennek a Tanácsnak évenként százezer dollárral többre lesz szükségre, hogy elvégezhesse azokat a feladatokat, amiket gyülekezeteink tőle fognak várni. Vizsgáljunk meg egy párat azon okok közűi, amik ezt szükségessé teszik. 1. Köztudomású, hogy minden évben 10-15 százalékkal nagyobb összegre van szükségünk csak ahoz is, hogy a most folyó munkát fenntarthassuk gyülekezeteinkben. Valaki helyesen állapította meg: “olyan világban élünk, amiben minden évben többe kerül csak az, hogy meg tudjunk állani ott, ahol vagyunk.” 2. Uj mezei munkásokra van szükségünk ahoz, hogy a lelkészeinktől és egyháztanácsainktól jövő kívánságoknak eleget tudjunk tenni. Ez idő szerint három ilyen “mezei munkásunk” van, és ugyancsak megbecsülik a munkájukat mindenütt, de ugyancsak igénybe is veszik minden idejüket. Pedig ha hosszabb időt tudnának tölteni egy-egy gyülekezetben, sokkal nagyobb hasznára lehetnének a meglátogatott egyházközségnek. Az ő eddigi munkájuk költségeit időszaki bevételekből fedeztük. Erre a bevételi forrásra azonban most más cél érdekében van szükségünk: az 1962.-ik és következő években bevezetendő tananyag előkészítésére kell majd az a pénz. Ha tehát munkásaink munkáját nem akarjuk lecsökkenteni, hanem inkább a szükséghez képest megnövelni, akkor költség- vetésünk összegét emelnünk kell. 3. Eredményes keresztyén nevelésügyi programúinak a helyi lelkész a kulcs-személye. Fontosságban mindjárt utána következnek azok a tanítók, akik egyházi iskoláinkban a keresztyén nevelés felelősségét vállalják a gyülekezetekben. Az elmúlt három év alatt a mi Tanácsunk olyan programmot dolgozott ki az ilyen egyházi iskolai tanítók speciális tanfolyamai részére, ami megbecsülhetetlenül hasznosnak bi- zonyúlt a nevelésügy színvonalának emelése terén az egész Egyházban. Pedig még mindig csak a felszínen mozgunk. Hogy ezt a programmot kiszélesíthessük és hogy országszerte olyan lel- készi konferenciákról gondoskodhassunk, amelyek kulcs-személyeink százaiban elevenebbé teszik a keresztyén nevelésügy munkáját, ehez bizony több pénzre van szükségünk. 4. A legtöbb ember nem is tudja, hogy milyen nagy mértékben befolyásolja mindegyik nemzedéknek az életét a kollégiumokból és egyetemekről kikerülő ifjúság. Ezért olyan fontos az a feladat, hogy a kollégiumok és egyetemek ifjúsága és tanárkara számára megfelelő keresztyén lelkészi szolgálatról gondoskodjunk. Ezekbe az intézetekbe minden évben több ifjú jár. 1955-ben minden három középiskolai tanúló közűi egy felsőbb iskolákra ment. Hozzáértők úgy számítják, hogy 1965-ben az arányszám ez lesz: minden kettő közűi egy tovább- tanúl. Ez idő szerint Egyházunk ifjú tagjai
