Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-01-01 / 1. szám
Youngstown Hálaadásnapja Adjunk hálát az Úrnak, mert érdemli, Mert minden gazdagságát velünk közli. Akár az egyének, akár a gyülekezetek között keresnénk, egyetlen egyet sem találnánk olyat, aki végig tudná számlálni az Úr hozzá való jótéteményeinek sorozatát — van hát tömérdek okunk mindnyájunknak a hálaadásra. Az idei hálaadásnapok ünnepi gyülekezetei között azonban aligha volt még másik olyan,1 mint a youngstowni, amelynek most megint alkalma nyílt végiggondolni azt a sok csodát, amit vele a kegyelmes Isten az utolsó tizenkét év alatt cselekedett és megköszönni azoknak a páratlan bőségét. Aligha történt ahoz fogható csodálatos esemény egyetlen gyülekezetünkben is, mint ami ezzel a gyülekezetünkkel történt. Aminek teljes méltánylásához előbb tudnunk kell azt, hogy 30 évvel ezelőtt ez az addig virágzó és életteljes gyülekezet kettészakadt: fele, akkori lelkészükkel együtt, eltávozott az egyháztól és uj gyülekezetei alapított, később templomot is épített és máig is erőteljes egyházi életet él. Az Első Egyház ottmaradt a presbiteriánus egyház kötelékében és uj lelkészt keresve, megint elől kezdte a szervezkedést, belső építést. Tíz évvel később azonban, a nagy depresszió idején, újabb válság érte: “a gyülekezet és lelkész egymással való viszonya s a gyülekezet anyagi és szellemi álA youngstowni Első Egyház temploma lapota mindegyre szomorúbb” lett — úgy hogy a lelkész távozása után jött uj, mostani lelkésznek, megint egészen élőiről kellett kezdenie mindent. Amelyik fának a gyökere ép és törzse erős, arról hiába tépik le a lombokat viharok: az életerő legyőzi a veszteségeket. Négy évvel később már megint talpon áll és minden addiginál nagyobb virágzásnak indúl az Első Egyház. Minden tartozásától megszabadúlva indúl neki a jövő építésének: bevezetik az angol nyelvű Istentiszteleteket és gyűjtést határoznak olyan egyházi épületnek az építésére, amely alkalmas legyen az ifjúság vallásos, kulturális és társadalmi életének fejlesztésére. Két év múlva már tízezer dollárjuk van együtt erre a célra. És ekkor küldi a csodát a gondviselő Isten. Templomuk és mellette lelkészlakásuk egy nagy városi iskola szomszédjában épült, ami az útca sarkán állott, szép nagy telek elején, ami hátúi még a szomszédos útcán is túlért és az ott lévő dombra kapaszkodott fel. Az iskolát a város máshová telepítette ki és régi épületét telkestől eladta; az árverésen egyedül Első Egyházunk tett vételajánlatot és megkapta az egész nagyszerű birtokot — 9000 dollárért, amiből a másik útcán túlterjedő dombos telek eladása még kétezer dollárt vissza is térített. Volt tehát egy hatalmas iskolaépülete és akkora telke, ami tüstént megoldotta a parkolás nagy problémáját. És mindez hétezer dollárért, amit gyűjtésükből azonnal ki is tudtak fizetni készpénzzel. Az építéshez azonban nem fogtak hozzá azonnal — a háborús akadályok nem is engedték volna — hanem gyűjtötték szorgalmasan tovább az építkezési alapot. Öt év múlva megint volt 40,000 dollárjuk. Ekkor elhatározták az átalakító építkezés megkezdését. Az iskola hátúlsó részét, mely régibb épület volt, lebontották és helyére az egyik képünkön kívülről (a másikon belülről) is látható gyülekezeti nagytermet építették, aminek befogadó képessége még a clevelandi Bethlen Teremnél is nagyobb. Egészen modern konyhával és minden szükségessel ellátták, alatta még később felhasználandó óriás helyiségeket biztosítottak a továbbfejlődés számára. Az iskola kitűnő karban lévő falait mindenütt meghagyták, termeit a vasárnapi iskola meg a különböző egyházi testületek céljaira átalakították illetve berendezték, uj bejáratot nyitottak az épület homlokzatán és az előcsarnoktól mindjárt balra építették be azt a nagyon szép emlékkápolnát, amit néhai id. Tóth István volt főgondnok emlékére ajándékozott hálás családja. Nagyon szép és kedves imaház ez, kiválóan alkalmas ifjúsági vagy kisebb gyülekezeti Istentiszteletek, esküvők vagy lelkészi és más gyűlések tartására. Az egész épületet pedig ezzel a névvel nevezték el: CALVIN CENTER. 12 REFORMÁTUSOK LAPJA
