Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)
1956-04-01 / 7. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 át, sok ezer órát töltött munkában, amelyet a városi tanács által átengedett hatalmas teremben végzett. Ezer alakot megfestett életnagyságba. A kép 45 láb magas, de olyan hosszú, hogy egy ház huszadik emeletéig felérne. Hogy milyen hatást tett Európában, azt csak az tudja elképzelni, aki látta. De méretei miatt Európa termei kicsiknek bizonyúltak országról-országra való bemutatásra. Amerikába hozta, 1900-ban. De nem volt hely számára! Vagy terjedelme, vagy tárgya miatt. Közben a művész elvesztette a képet. Felgöngyölték, raktárba helyezték, elfelejtették. Félszáz esztendeig várta sorsa eldőltél Ez a temető-park megszerezte, hatalmas templomot emelt, csupán a kép számára, és 1951 Nagypéntek napján felszentelték. Halk harangszó. Aztán orgona. Az óriás függöny középen kettéválva lassan félrehúzódik. Először Jézus alakját pillantjuk meg. — Aztán csoportokat. Mindig több embert. Lassan kitárul előttünk a főváros és a vidék egész panorámája. Sokan háztetőkről figyelik a dolgokat, eseményeket. Mi — szégyen! — bordóbársony karosszékekből, de ez nem jut most eszünkbe sem. Szemeinket alig tudjuk levenni csak pillanatokra is Jézus alakjáról. Nem a kereszt agóniája van megörökítve, hanem a többi nagy művésztől eltérőleg az a jelenet, amely a keresztrefeszítés előtti pillanatokban olyan szívszorongatóan feszült várakozásba tart. Jézus szemeit égre emelve áll. — Ellenségei és barátai, vak gyűlölet és szenvedő szeretet között. Piros gúnypalástja és gúnykoronája a földön . . . A Feltámadás Híres képtárakban láthatjuk azokat a középkori oltárképeket, miket triptichon névvel jelez a művészettörténelem. Három részből állanak s a két szárny ajtó módjára ráhajtható a középsőre. Ha valamelyik szárny hiányzik, az egész kép csaknem értéktelenné válik. Ennek a parknak, a Forest Lawn temetőparknak a triptichonjából még hiányzik a Feltámadás képe. Bizonyára azért, mert még nem akadt olyan művészi géniusz, aki eljutott a húsvéti tapasztalatig. Akiben él a feltámadott Krisztus. De az első húsvétkor se könnyen jutottak odáig. Már a legelső, aki a sírhoz kiment, nagy tévedéssel kezdte. A kertésszel tévesztette össze Jézust. Menthető volt: “még sötétes volt”. Köny- nyei is hozzájárúltak, hogy ne láthasson tisztán. Meg aztán ki másra gondolhatott olyan korán egy kertben, mint a kertészre? Neki tudnia kell. — Uram, ha te vitted el Őt, mondd meg, hová tetted? — Mária! Óh, áldott Isten! Ez az ismerős hang . . . Akit nagyon szeretünk, annak hangjában is varázserő van. Egész valóján átrezdűlt a szó. Tehát él! Tehát semmi el nem veszett! Ennek a mi földi bajokkal teljes életünknek minden kérdésére van felelet. Ott állt a Felelet. A hajnali bizonytalan homály déli verőfényre változott. Elűzött minden gyászt, megtöltött túláradó boldogsággal. Még aznap este más is történt. A tanítványok zárt ajtók mögött. Félnek. Van okuk rá. A főváros még mindig az átélt izgalmak hatása alatt. Magdalai Mária híresztelése is nyugtalanítja őket. Keveset beszélnek, sokat gondolkoznak. Halk kopogtatás. Minden szem az ajtóra függesztve. Óvatosan kinyitják. Belép két barátjuk. Elmondják különös élményüket. — Hazafelé tartottak, mikor hozzájuk csatlakozott egy idegen, akiben lassanként, ahogy szemeik megnyíltak, a Mestert ismerték föl. Mély csendben hallgatják a két embert. Mi hát a való? Hang töri meg a csendet: “Békesség néktek!” Zavarba jöttek. Azt olvassuk: “megrémülvén azt hivék, hogy valami lelket látnak.” — Valami kísérteiét, légies alakot, aki visszatért a sírontúli árnyékvilágból. Mária az arimáthiai József kertészével tévesztette össze, túlságosan természetes magyarázatot keresett; ezek pedig túlságosan természetellenes módon akarták megérteni. Máriának azt mondta: “Ne illess engem!” — a tanítványoknak: “Tapogassatok meg engem!” Azután újra kezébe vette őket a Mester és felsőbb osztályra képesítette. Visszatartotta őket mindkét véglettől. A Jézus-kérdést ne érintsd se materiálista logikával, se elpárologtató filozófiával. “Miért támadnak szívetekben okoskodások?” — mondotta azon az első húsvéti estén s mondja nekünk is. De azokat végül is teljesen átformálta a húsvéti tény. A félelmet bátorság, mártíromság váltotta fel. Szakítsunk az ismert húsvéti teóriákkal és e komoly időkhöz méltó elszántsággal mondjuk egyénenként: “A magam részéről betöltőm, ami híjjá van a Krisztus szenvedéseinek”, s ami híjjá van az Ő feltámadásának, “hogy megismerjem Őt és az Ő feltámadásának erejét”. •! AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET testvéri közössége IDVESSÉGES HÚSVÉTI ÜNNEPLÉST KÍVÁN A LAP MINDEN OLVASÓJÁNAK!
