Reformátusok Lapja, 1956 (56. évfolyam, 1-22. szám)

1956-04-01 / 7. szám

10 REFORMÁTUSOK LAPJA RÉGI HUSVÉT Irta: Horváth Mártonná Már a böjti időszakban elörevette fényét a Husvét mindent megbocsájtó szépsége. Husvét körül az otthoniakkal kapcsolatban vetődik fel sok gyötrő gondolat mindazoknál, akiket sorsuk az utolsó tizenkét évben hazájukból elsodort. Az idei magyar tél igen kemény, nem akar tavaszodul. Nem tudjuk, mit hoznak a napok, csak várjuk, hogy mikor indulnak meg a nyu­gati szelek, hogy elvigyék az igazi tavaszt a ma­gyar tájra. Itt ma barkát kaptam, első hírnökét a tavasznak, Feltámadás vasárnapjának. Ahogy nézem a bársonyos rügyeket, régi husvét-vasár- napok megtérített baráti asztalai jutnak eszembe. Az idei husvét az otthoniaknak megint szegényebb lesz, mert mindig kevesebb a megtérített öröm és nagyobb tállal kínálja gyümölcsét a holnapi bánat. Hol is vagy régi husvétok kedves, gondtalan öröme? Elszálltai, elmúltál, hogy soha többé visz- sza ne jöjj közénk? Pedig hogy vártuk mindig ezt a napot, hogy készültünk rá! Vártuk, mint a gyermek hétfő reggelét, hogy meleg baráti kéz­fogással köszöntsük a jövendőt, mert tudtuk, hogy a nagypénteki igazságot mindig epével és ecettel etették meg. Vájjon vissza fog-e még térni éle­tünkbe a régi husvétok régi öröme? Vájjon fo­gunk-e még husvét vasárnap vagy hétfő reggelén otthon, fehéren megtérített asztal mellett boldog Isten hozottat mondani? Vájjon visszajön-e azok­nak melege a mi életünkbe? Régi örömök kedves szomorúságai szállnak-e majd még egyszer hangos áradozással és meleg fohásszal Isten felé? — Fogunk-e még barkát érlelő husvét-vasárnapokon csendes nótaszóval a Duna partján sétálgatni, nézegetve az uj termést ígérő világot, hallgatva a víz csobogását, az ég felé szálló pacsirta fen­séges himnuszát? Oh valamikor mindezt nem tud­tuk meglátni, meghallgatni, mert mindennapinak, megszokottnak tűnt. Ma visszasóvárogjuk, mert nem vagyunk mellette, mert távol vetődtünk tőle. Nem tudtuk gazdag csokorba kötni a régi hus­vét milliónyi szépségét. Ma már csak az emlék él lelkűnkben, de mégis, mégis nagyon vissza­várjuk. A harangok zúgását is túlszárnyalta millió­nyi madár boldogan lármás násza. Fürge méhek döngicsélve próbálgatták szárnyaikat a melengető napsugárban. Az egész természet végtelen ünne­piességgel zengte a Feltámadás dalát és az ember mégsem tudott egymásra találni, mert nem akart a másik örömében ünnepi öröm lenni. Talán ak­kor, azokban a napokban árulta el az ember Iste­nét, de önmagát is. Bűnökben és fájdalmakban rángatódzik a vi­lág. Nem tudjuk megfogni egymás kezét, mert az ember a feléje nyújtott Isten-kezét már régen eldobta magától. És mi mégis vissza várunk, te pirosló, te napsugaras, te igazi, meleg Régi Hus­vét! En hiszem, hogy el fog jönni! Tudom, hogy újra lesz otthon megtérített asztal, nóta, öröm, virágfakadás, madárdal, viszontlátás, kézfogás! — Németországban vasárnaponként mindig kimentem a folyó partjára és a tovahómpölygö hullámok tarajára felültettem én is álmaim mese-hajóját és mentem hazafelé ... és olyan jó volt onnan magam elé képzelni az otthoni Dunát füzesével, házaival, harangkong ácsával, embereivel. “A fel- feldobott kő földedre hullva, kicsi országom újra meg újra hazajön a fiad . . Ha majd meg­szólalnak a húsvéti harangok hangjai, hogy em­lékezzünk a megfeszített és feltámadott Úrra, gondoljunk a régi magyar husvétokra, azoknak minden örömére, vágyára, kívánságára, álmára. Milliónyi virág, milliónyi pompában készül kibon­tani kelyhét, hogy megajándékozza az embert az alkotás, a teremtés uj vágyával, akaratával. És a Megfeszített feltámadott, hogy vissza­adja számunkra a régi husvétok régi örömét. A harangok már szólnak és a kehely megtelik a hinni vágyók számára, hirdetvén: Én véremet on­tottam érettetek és imé én néktek adom a fel­támadás, az újrakezdés, az akarat végtelen örömét. “THE MESSENGER” CÍMŰ ANGOL EGYHÁZI LAPUNK IMMÁR TÖBB MINT 2500 MAGYAR ELŐFIZETŐHÖZ JÁR. Miért? Mert kiválóan szerkesztett, gazdagon illusztrált kitűnő egyházi lap. $ 5! $ f $ I f i $ $ i! Lapunk rendes előfizetői évenként 50c több lettel — tehát a két lapot évi három dollár­ért — megrendelhetik kiadóhivatalunkban­a

Next

/
Thumbnails
Contents