Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-01-01 / 1. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 nek: “Congregationalism — A Study in Church Polity”, Dr. Douglas Horton írta; és “Congregationalism: A Restatement”, amit pedig Dr.' Daniel Jenkins, egy angolországi kongregácio- nálista, írt. Az utóbbi különösen az ökumenikus gondolat kényszerítő távlatában vizsgálja a kongregácionálizmust; az előbbi is ennek hatása alatt ír. — íme ez az én izenetem a mi népünkhöz, amikor az óév helyet ad az újnak. A most végződő esztendőben sok mindenért kell hálát éreznünk, sok új bátorítást kaptunk belőle. Isten nagyon kegyelmes volt a mi Evangéliumi és Keresztyén Egyházunkhoz. Isten munkál abban. És mert ez így van, annál inkább kötelességük, hogy “nagy dolgokat merjünk Istenért és nagy dolgokat várjunk Istentől”. Abban a meggyőződésben ajánlottam a fent írt hat alkalmat és felelősséget, mert hiszem, hogy ha csakugyan híven munkálkodunk ezeken a területeken, jelentős feleletet fogunk adni arra a nagy ökumenikus elkötelezésre: “Krisztus hív a misszióra és az egységre”. Maradjon velünk az O jelenléte az egész esztendőn keresztül! Paál Gyula Princeton értékelése “Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik szólották néktek Isten beszédét és figyelmez- vén az ő életük végére, kövessétek hitüket!” (Zsid. 13:7) Az exisztenciális, vagyis létét-érintő theológia mindenkor kérügmatikus, ami azt jelenti, hogy a legigazabb theológia olyan személyes bizonyságtétel, ami az evangélium nagy eseményeit, Isten megváltó cselekményeit mutatja fel és éli valósággal át. Istenről csak úgy beszélhetek, ha Hozzá szólok. Életem alapiránya a döntő tényező: vagy Isten felé megyek, vagy Istentől visszarettenve távolodom. Nem lehet megállni, tétovázni, hitvallásos várakba, megcsontosodott történelmi bástyák mögé vonúlni. A zarándok út mozgó hadviselet. Amint Isten hatalmas dolgairól szólok, a kérdés ott ég a szivemben: MIT JELENT EZ A TE SZÁMODRA? Istenről való bizonyságtételem mérője pedig az, hogy ennek következményeként vállalom-e embertársaimmal kapcsolatos kötelezettségeimet? Ezért jó az, ha minden theológiai tételünk megfogalmazását visszavisszük eredeti személyes megtapasztalásunk megvilágító síkjára. Csak így nyer tételünk uj erőt a hit-tapasztalat erőterében. Ezért térek még mindig vissza Princetonhoz. Amikor azonban így “másodkézből”, azaz rajtam keresztül figyelsz meg hitigazságokat, kedves olvasóm, kettős veszedelemmel kell számolnunk. Az egyik az, hogy kivált Princetonnal kapcsolatban én magam is az én egyéniségem szerint, a zarándok-úton eddig tett előhaladásom szerint választom ki és kiválogatva ér.....................................................*.....................-I1 Keresztelési beszéd Paál Gyula lelkész kisleányának Viktória Erzsébetnek keresztelésén Akinek igaz gyöngye, nagy értéke, sok pénze van, addig nem tud megnyugodni, mig értékét oltalomba, biztonságba, páncélszekrénybe nem rejti. Isten •nektek is igaz gyöngyöt, nagy értéket, minden aranynál értékesebb ajándékot adott és hogy élete, jövendője, hovatarto- zandósága biztosítva legyen, ide hoztátok, hogy a legbiztonságosabb helyre: Isten tenyerébe helyezzétek. Az Úr sokkal nagyobb ajándékot adott nektek, mint remélhettétek. — A tudománynyal és fegyverrel hadakozó Paálok ítélettel zuhogó csatabárdja, igazságért vívó kardja, világos látással harsogó, tisztitó orkánja helyett küldött az erősnél diadalmasabb, két szemében az örökkévalóság boldogságát tükröző angyalt, az izmos karnál erősebb, parányi, rózsaszínű, illatos kezet — hogy virágot ültessen, meg tudjon törni egy utolsó falat kenyeret, könnyet töröljön s érintése ,, nyomában elsimuljanak a redök s a meg- ,, békéiés és a diadal fényében ragyogjon az , arc . . . Jött, hogy megüssön egy e világ- , ban ismeretlen hangot, a boldog múltból ,, visszasíró, emlékeztető melódiát . . . Arany- ,, húr legyen Isten hegedűjén — dolce — dol- ,, cissimo . . . , illatos, csillagfényes, Ígéretes 11 tavaszi hajnalba búgó eolhárfa ... A dia- ,, dalmasan uralkodó helyett — Viktória Er• i zsébet: aki már a győzelem, mert “nagyon . hűséges” volt “Valaki . . " S ha netalán ez ágon be kellene for• • ditani a Paálok címerét, ott ragyogjon má- ■ sik oldalán a hálál felett a halhatatlanság •• képe, az életre elhívottak címere: a diadal- ' más zászlós bárány . . . ' Ezt a csodálatos drága kincset, ugye, " nem tudjátok és nem meritek egyedül őrizni; " ide hoztátok, hogy Isten kezébe helyezzétek. Ide hoztátok, nem azért, hogy Krisztus diadalmas Egyházába oltsátok, mert hiszen ONNAN jött — hanem, hogy küzdő, kö- " nyörgö Egyháza földi seregébe fölvéve, ti még erősebben kapcsolódjatok bele Örök Országába s hogy az örökkévalóságba kapcso- 1 lódva hitetekkel, imádságotokkal, szeretetetek- kel formáljátok, hogy lehessen Isten megáldott angyala e földön . . . , hűséges gyermek . . . s majd egykor valakinek a “Csodálatos Másik . . VITÉZ FERENC
