Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-02-15 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 EGYETEMES IMANAP Mindig a böjt első péntekjén, tehát ez év február hó 25.-ik napján tartják meg, és őszintén reméljük, hogy iez idén a mi magyar gyülekezeteink is résztvesznek benne. Csodálatos kezdeményezés volt ez. Századokon keresztül imádkoztak az asszonyok és különösen az édesanyák a világ békességéért külön-külön, egymagukban. Hetvennyolc esztendővel ezelőtt azonban a mi presbiteriánus egyházunk asszonyainak belmisz- sziói tanácsa egybefoglalta ezeket az imádságokat az egész országból, aztán az egész földi kerekségéről. És már évek óta ezen az egyetemes imanapon egész napon át imádkoznak a keresztyén asszonyok a világ békességéért és azért, hogy gyermekeiknek jobb világot hagyhassanak örökségül, mint amüyet ők vettek át. Korán heggel, amikor felkél a nap, a nap-váltás határvonalán fekvő Tonga sziget asszonyai, ott a Csendes-óceán közepén, Salote királynéjuk vezetése alatt kezdik el az imádkozást, onnan megy át a nappal együtt a Fidzsi-szigetekre, azután folyton tovább a napvilággal együtt haladva, mindig nyugat felé, Ausztrálián, Ázsián, E- urópán, Afrikán és Amerikán keresztül, hogy a lenyugvó nappal együtt az Alaska-félsziget asz- szonyai mondják el az utolsó Áment. Mélyen megható ezeknek a napoknak a tapasztalása: — Krisztus hü asszonyainak az áhítatos könyörgése azért, hogy csakugyan jöjjön már el az Ő országa! Százharmincegy országban, több mint ezer nyelven fognak imádkozni; a mi országunkban több mint húszezer városban készültek fel hozzá a keresztyén egyházak asszonyai. Minden városban kiválasztanak egy vagy több templomot és azokban gyűlnek össze az imádkozó asszonyok és órákon át szállnak fel Isten trónjához a szívük mélyéből fakadó esedezések. Óh miért is nem adjuk át nekik a döntést a háborúk felől, — hiszen náluk jobban senkit sem érdekel az: gyermekeiket és férjeiket ragadja el tőlük az esztelen tömeggyilkolás! — Az idei imanapnak külön érdekessége, hogy annak szervezését vezető United Church Women elnöke négytagú női küldöttséggel indul el a Fidzsi-szigetekről akkor reggel és végigmegy a távol-kelet országain. A mi MESSENGER lapunk volt szerkesztőjének az özvegye, Mrs. David Baker, a CHURCH WOMAN szerkesztője, is köztük lesz, mint laptudósító. A harmadik nő egy manilai ügyvéd, aki a Philippini-szigetek női tanácsának volt az elnöke; a negyedik egy hindu tanítónő és énekesnő, aki most fogja átvenni az indiai egyesült egyházak női munkájának a vezetését. Óh, milyen boldog reménységek töltik el az ember szívét, amikor Krisztus hű asszonyainak ilyen szervezkedését és Elébe sereglését látja! Lehetetlen, hogy ennek a munkának meg ne legyen az eredménye: a jobb jövő, miben nem lesz háború! ' PROTESTÁNSOK EGYESÍTÉSE Több ízben megemlékeztünk lapunkban arról a mozgalomról, amely mintegy öt évvel ezelőtt Greenwich városkában tartott gyűlésen indúlt, ahol kilenc protestáns felekezet tagjaiból bizottságot szerveztek egy olyan tervezet készítésére, amely lehetővé tenné az egyesülésre irányuló tárgyalásokat. Ez a tervezet elkészült és január hóban be is mutatták a methodisták országos konferenciáján. Két alapelv vezette az előkészítő bizottságot; az egyik, hogy egyesülésről csak akkor lehet beszélni, ha megvan a hit, lélek és cél egysége; a másik pedig az, hogy csak olyan egyesülési tervről lelhet beszélni, amelyben az egysülni szándékozó felekezetek kölcsönösen megengedik egymás tagjainak az Úr asztalához szabadon j árulásukat és az egyik egyház kebeléből a másikba feltétel nélkül való átlépésüket. Azt viszont az elkészült tervezet mindegyik felekezetnek szabad döntésére hagyja, hogy megállapítsa Istentiszteleteinek és a sákra- mentumok kiszolgáltatásának módját és rendjét. Közigazgatás tekintetében legalább tíz egyház- községből egyházmegyéket (Presbyteries), és legalább három egyházmegyéből egyházkerületet (Conferences) formálnának, ez utóbbiak pedig e- gyüttvéve alkotnák a zsinati gyűlést (General Conference), amelynek körülbelül ezer alkotó tagja volna. Az egyházkerületeket püspökök kományoznák, akiket az egyházkerületek választanának. — Ez az érdekes tervezet az első komoly kísérlet az amerikai protestántizmus egyesítésére. Nagy előnye, hogy nem a fennálló különbözőségek megszüntetésére törekszik, sőt lehetővé teszi ezeknek a fenntartását is ugyanazon közös szervezet egységében. Természetes, hogy ily egyesülésre irányuló tervezetnek az e- gyes felekezetek elé terjesztése és azokban megtárgyalása évek hosszú munkáját fogja jelenteni, sikeréhez pedig minden igazi protestáns embernek buzgó imádságára lesz szükség. A methodisták mindjárt kijelentették, hogy ahol egységről tárgyalnak, abban ők mindig készek részt venni. Az előkészitő bizottság harminc tagja között voltak methodisták, északi és déli presbite- riánusok, kongregácionálisták, evangéliumi reformátusok, fekete methodisták, stb- Az episz- kopális egyház mint megfigyelő vett részt az eddigi tárgyalásokban. — A tervezet minket, magyarokat különösen meglep az egyházkormányzati résznek a magyarországi református egyház kormányzati módjához való hasonlóságánál fogva. Régóta észlelhető az amerikai egyházakban a püspöki hivatal beállításának irányzata, ami kezdettől fogva megvolt az episzkopális és met- hodista egyházakban. Az egyesülést célzó mozgalmat örömmel szemléljük és szívből óhajtjuk annak sikeres továbbhaladását, imádkozásunkban pedig kérjük rá Isten jóváhagyását és áldását!
