Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-02-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc “VIGASZTALÁS FIA” Édes Alyám! Hálát adok neked, hogy olyan Főpapom van, aki részvéttel tud lenni gyarlóságaim iránt. Azért bizalommal járulok a kegyelem trónjához, hogy kegyelmet találjak jókor való segítségre. Fogadj el, taníts engem és légy részvéttel irántam. Jézusért, Ámen. Nem régen közölték annak az orvosnak az életrajzát, aki a panamai mocsarakban a sárgaláz ellen harcolt. Élete hatását ebben foglalták össze: “még a mocsárt, a dzsungelt is széppé, kívánatossá tette.” Floridának egyik legszebb helye a “Mountain Sanctuary”. Ebben van a „Singing Tower.” Régen az indiánoktól kedvelt, vadon hely volt az. De jött egy férfiú, akinek gyönyörű látomása volt arról, hogy mivé lehetne ez a hely. Hozzáfogott a látomás megvalósításához. Mert, mint mondottá, ez a hely alkalmat adlott neki arra, hogy gyakorolja azt, mit nagyanyja gyermekeinek és unokáinak tanitott: “bárhová vezessen is a Gondviselés, azt a helyet igyekezz jobbá és szebbé tenni az által, hogy te éltél benne.” Áldott legyen az Úr azokért, akik az emberi életbe jót, szépséget, biztatást, vigasztalást hoztak. Ilyen volt Barnabás, a “Vigasztalás fia.” (Cselek. 4:36.) Egyszerű ember volt. De szive jóindulattal, segitő szeretettel, bizalommal, hittel volt tele. És ez naggyá, áldássá tette mindenki számára, akik közé elvezette a Gondviselés. Saul a damascusi ut, megtérése, után Jeruzsálembe ment. Azzal a vágyakozással ment oda, hogy csatlakozik a tanítványokhoz. “De — az van megírva — mindenki félt tőle s nem hitte, hogy ő tanítvány.” Hideg szivek, ellenséges arcok fogadták Sault. Elfordultak tőle. Ebben a megpróbáló helyzetben jött elő Barnabás. “Barnabás maga mellé vette Sault, elvezette az apostolokhoz... Bizonyságot tett róla. Bizalmat ébresztett iránta. Az eredmény az lett, hogy a tanítványok is bíztak Saulban és ő “ki és bejáratos lett közöttük. .. teljes bátorsággal tanitott az Ur nevében.” Barnabás volt az, aki Sault elindította az apostoli munka utján. Barnabás bízott az emberben. A jót látta meg az emberekben. Nem a negatívumot,hanem a pozitívumot- És a lehetőséget. Biztatás volt és felüdítő, termékenyítő harmat. Bizalmával, mint a napsugár, életet fakasztott. Cleveland felé vezető utamon sokszor mentem át Edison szülővárosán, Milan, O.-on. Mindig megelevenedik előttem, hogy mit jelentett e nagy ember életében a belé helyezett bizalom. Ugyanis Edison gyermekkorában rossz tanuló volt. Tanítója semmire sem ment vele. Hazaküldte. Azt mondta: nem lesz belőle semmi. Egyedül az édesanyja bízott benne. Biztatta, tanítgatta, tanulás iránti szomjúságát felébresztette. Öreg korában, életére emlékezve, azt mondta Edison: “az édesanyám nagyon szeretett engem és bízott bennem- Úgy bízott bennem, hogy én feltettem magamban: ennek a szent asszonynak sohasem szabad csalódnia én bennem.” Csodákat művel a bizalom. Munkakedvet ébreszt, kitartást, erőt ad. Barnabás bízott Saulban. Az édesanya bízott Edisonban. Barnabás önmagáról elfeledkező volt. A kis lelkű ember hiú, féltékeny, gyanakodó. Barnabás szivében nem volt helye a féltékenységnek. Nem a saját dicsőségét, hanem Isten Országa előmenetelét kereste. Krisztus ügye volt az első és nem a saját dicsősége. Ha valaki jobban szolgálta Krisztust, szívesen segített neki. Az elsőséget is átadta. Ha ketten ülnek egy lóra, az egyiknek elől kell ülni. Barnabás nem kereste, hogy elől üljön. Tarsusba elment Pálért. Előhozta. Munkába állította. Pedig tudta, hogy mi következik. Mellette a második lehet csak. Ez is történt. A szentirás előbb igy ír róluk: “Barnabás és Pál...”, később megfordul a sorrend: “Pál és Barnabás.” De ez nem fájt neki. Nem volt benne féltékenység, nagyobb volt a Krisztus ügyének előhaladása felett való öröm. Keresztelő János lelkülete csillant fel benne: “Néki emelkedni kell, nékem pedig alászállanom.” Érdekes hogy az eredeti neve József volt. De amikor az emberek látták a szivében élő jóindulatot, bizalmat, önzetlen szolgálatot, akkor adták neki ezt az uj nevet: Barnabás, ami lefordítva azt jelenti: “Vígasztalás fia. Az eredeti szó: Paraklet, azt jelenti: biztatás, bátorítás, örömteljes segítés. “Azt a helyet és azok életét, ahová és akik közé a Gondviselés vezet, tedd szebbé, jobbá, az által, hogy te élsz ott.” Barnabás élete napsugár volt, felüdülést, örömöt, áldást vitt azok életébe, akikkel érintkezett. Az az indulat legyen bennünk, ami Jézusban, Barnabásban volt: “Mily szépek az öröm- mondó lábai, aki örömöt hirdet, jót mond. ..”, aki megérezteti, hogy uralkodik Isten, él a szeretet. Uram! tégy engem a te Lelked eszközévé. Tégy alkalmassá arra, hogy vihessek: a gyűlöletbe szeretetet, a kételkedésbe hitet, a csüggedésbe reménységet, a sötétségbe világosságot, a szomorúságba örömöt. Szülj újjá, tisztíts meg, hogy vígasztalás fia lehessek. Jézusért, Ámen.
