Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)

1955-02-01 / 3. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press

Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio.

Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa.

Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses.

Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938.

MEGFIGYELÉSEK

Az egyesülés problémái

Amerikai protestáns világunk nagy érdeklődéssel figyeli azokat az uj fejleményeket, amelyek a kongregácionális egyházak és az Evangéliumi és Református Egyház egyesülési mozgalma körül történtek a közel múltban.

Esztendők óta folynak a tárgyalások a két egyháztest között. Már-már ott állott mindkét egyház népe, hogy végrehajtják az egyesülési formákat és megtörténik a hivatalos aktus által az uj egyház megalakulása. De eddig vagy lelki vagy jogi akadályok meggátolták az egyesülést.

Az egyesülési mozgalom mélypontja múlt októberben volt, amikor is a két egyház hivatalos szervei Clevelandban találkoztak. E gyűlés résztvevői nyiltan bevallották, hogy tárgyalásaik döntően befolyásolhatják az egyesülés további sorsát.

A clevelandi gyűlésen gátlás nélkül és őszintén beszéltek a hivatalos képviselők. Úgy beszéltek egymással, mint ahogyan csak azok beszélhetnek, akik nagyon szeretik és nagyon megbecsülik egymást. Beismerték, hogy mindkét egyház népe között erős ellen-vélemények, aggályok jelentkeztek, sőt még ellenséges magatartás is mutatkozott egy kisebbség részéről.

Lássuk meg tehát az akadályokat, ellen- véleményeket, félelmeket mindkét részről.

Kongregácionális egyházakban igen sokan nem látják tisztán az egyesülés jogi és pénzügyi vonatkozásait. Sokan közülök féltő szeretettel ragaszkodnak gyülekezeti függetlenségükhöz, amelyet annyi évszázadon keresztül igyekeztek megőrizni. Igaz, hogy igen nagy százalékban beismerik, hogy az Evangéliumi és Református Egyháztól e tekintetben nincs mit félniük. Mégis jobban éreznék magukat, ha lenne alkotmány és alapszabály és annak alapján jönne létre az uj egyesült egyház; így jobban megnyugodnának a hivek és a gyülekezetek. De a hagyományok mellett a kongregácionális egyházak igen sok esetben komoly összegű vagyonnal is rendelkeznek. Jószívű és kegyes

adakozók hosszú sora alapítványokkal, hitbizo- mányokkal stb. növelte az egyházi vagyont. Sokan aggódnak azon, hogy mi lenne a jogi következményei az egyesülésnek ilyen pénzügyi dolgokban. Majd van egy kicsiny, de hangos és tevékeny kisebbség a kongregácionálisták között, akik nem akarnak semmit sem engedni a kongregácionális rendszerből és hagyományból. Ezek egyszerűen nem akarnak egyesülni alkotmány és alapszabály nélkül. Sőt ha volna is alkotmány, akkor sem egyesülnének. Ennek a kisebbségnek mindeddig sikerült megakadályozni az egyesülést.

Evangéliumi és Református részről is vannak akik erősen kifogásolják az eddigi eredményeket az egyesülést illetően. Igaz, hogy nálunk nincsen megszervezett ellenállás vagy kisebbség. Inkább soknak az fáj, hogy a sok húzás-halasztás reánk nézve megölte az egyesülési gondolat eredeti szépségét és pünkösti lelkületét. Mások sértőnek vélik, hogy vannak kongregácionálisták, akik csak bizonyos feltételek mellett hajlandók egyesülni, holott mi nem kérünk semmi feltételt tőlük. Sőt az alkotmány és alapszabályok meghozását az egyesülési közgyűlésre bízzuk, ahol viszont a kongregácionális testvérek lesznek többségben. Vannak akik mélyen fájlalják, hogy nincs hitvallási alapja az egyesülésnek. Még mások azt sürgetik, hogy hagyjunk fel a jelenlegi egyesülési tervvel és inkább a presbiteriánusokkal indítsuk el az egyesülési tárgyalásokat. Aztán mi közöttünk is vannak, akik egyszerűen nem akarnak senkivel sem egyesülni.

A fentiekből Ítélve nem volt könnyű feladata a clevelandi gyűlésnek. És mégis, amikor vége lett a gyűlésnek, az az örvendetes hir ment végig az országon, hogy 1957-ben meglesz az egyesülés. Mi történt? Hogyan történhetett meg, hogy annyi akadály ellenére mégis lehetséges az egyesülés? Dr. Wagner, közegyházunk elnöke, igy adta meg a feleletet: “Evanston után nem tehetünk egyebet”.

De fontos még sem az, hogy az egyesülés végleges dátumában megegyeztek, hanem az, hogy az egyesülési folyamatot azonnal el is indították. Különböző egyházi szervek már is el-