Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)

1955-11-15 / 20. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

9

DR. VATAI LÁSZLÓ KÖNYVE

Néhány évvel ezelőtt sziporkázó tűzijátékban gyönyörködtünk Lelkészegyesűletünk évi gyűlésén, egymás után két ízben is. Sem azelőtt, sem azóta nem volt olyanban részünk. Bölcsész-ember, filozófus, érkezett közénk és csodálatosan éles elméjének és okoskodásának olyan brilliáns bizonyságait adta előadásaiban, hogy egyszerűen elkápráztatott valamennyiünket. E sorok írója azonnal arra biztatta, hogy minden erejével siessen megtanulni angolúl, mert a bölcsészet ekkora tudásával bizonnyal szívesen látnák akármelyik amerikai egyetemen.

Ebben az irányban nagyon jó bevezető lépés volna valamelyik könyvének angol nyelvre átültetése, aminek révén addig is bemutatkozhatnék szakkörökben, amíg ezt személyesen tehetné. Ezért örvendeztünk meg a tavaszon annak a hírnek, hogy most az ősszel megjelenik az a könyve, amely Magyarországon 1942-ben, majd 1944-ben “DOSTOJEVSZKIJ: A szubjektív életérzés filozófiája” címen jelent meg. Azt az ismertetést olvastuk felőle, hogy “egészen rendkívüli szerepet töltött be a magyar életben. Az elkerülhetetlen összeomlást érző értelmiségi fiatalság jórészt ezzel a könyvvel a kezében nézett szembe az eseményekkel. Emberi mivoltának lényegét és értelmét tragikus helyzetében ennek a könyvnek az alapján gondolta végig. Vatai László Magyarországon az egyetemi fiatalság lelkipásztora volt, majd filozófiát adott elő az egyetemen. Könyve túl van a nemzeti korlátokon, hiszen az egyetemes emberit gondolja végig az emberben. Örök és modern emberismeretünknek nagy segítője lesz bárki kezében is.”

Az angol kiadásnak más címet adott a fordító, Kecskeméthy László woodbridgei lelkészünk. “MAN AND HIS TRAGIC LIFE.” (Hogy milyen rendkívül nehéz feladat bölcsészeti műveknek más nyelvekre való átültetése, azt mindjárt ez a sokat használt szó is mutatja: a “tragikus” szónak nem tudjuk jó fordítását adni még anyanyelvűnkben sem. A szótárak által adott “gyászos” távolról sem fedi ugyanazt a fogalmat.) A címváltoztatás indoka bizonyára az volt, hogy kidomborítsák a könyvnek azt a jellegét, mely szerint az író szélesen kiterjedő, mondhatnánk teljes világnézetet ad, amihez Dosztojevszkij regényalakjai csak illusztrációkat szolgáltatnak. Az emberélet tragikus sorsának kiábrázolását tükrözik vissza a nagy regényíró személyei, saját életükben és az író által szájukba adott beszélgetéseikben.

Hogy milyen átfogó és egész világunkat, gondolkozásunkat felölelő az író bölcsészeié, azt könyvének fejezetei címükben is megmutatják. A bevezetésül szolgáló három fejezetből az első kettő egészen elméleti és így nagyon

elvont tudomány, aminek megértéséhez szak- képzettség szükséges; a harmadik bevezető fejezet Dosztojevszkij személyiségével ismertet meg. Az utánuk következő fejezetekben azonban nem nehéz felfedezni a theológust, aki egész művét Isten és az ember egymáshoz való viszonyának kutatására és megmagyarázására szánta. Az első csoportba “az autonom embertől a megtérésig” vezetnek a következő fejezetek: Korlát — lázadás, Tragédia — hit, A szenvedély, Az eszme, A szenvedés, A halál, Lázár feltámadása; a második csoportban a “közösségi élet — anarchia” címe alatt Kultúra, Forradalom, Keresztyénség, Anarchia — kegyelem fejezetcímek szerepelnek a könyvben.

Adjunk egy pici ízelítőt is a bölcselkedő ember könyvéből? íme nehány sor a mi hitéletünk egyik fontos mozzanatáról, a megtérés hatásairól:

“A megtért ember legjellemzőbb tulajdonsága: önzetlensége. Hiszen az emberi alaptól, az ösztöntől, az élet önző szerelmétől a legtávolabbi pontra került, sőt kívül került rajta. Amikor valakinek élete középpontja kilendül ebből a kézzelfogható véges világból, akkor meghalt az önzése is, hiszen többé nem fontos ez a világ, mert nem ez a cél. Nyíltság — gyanútlanság — önzetlenség jellemzik a megtért, UJ embert. Ez a hatása a megtérésnek, bár természetesen nem a lényege. Az uj ember jelentkezik a régi, önző ÉN helyén. A katasztrófában régi énünk összetörettetésében bukkan felszínre az uj ember, az Isten által megérintett valaki, akinek élete központja nem a véges, korlátok közé zárt világban van, ezért tud ebben a világban is nyilt, gyanútlan és önzetlen lenni. — A megtérés pillanatai nem zárhatók be a tragikum által meghatározott, korlátok közé zárt emberi életbe — emberenkivűli mozzanat ez, amely pillanatokra felfüggeszti az emberi életet. A megtérés nem uj átértékelése az életnek, hanem teljesen uj helyzet az életben. Az emberi élet emberenkivűli mozzanata.” (A Lázár feltámadása című fejezetből.)

Elkértük Dr. Vataitól könyvének magyar kiadását és aztán alig akartuk visszaküldeni: nehéz volt megválni gondolatainak nagy tömegétől, eszmemenetének eredetiségétől, tárgyainak és képeinek sokféleségétől. És még jobban megerősödött az a meggyőződésünk, hogy amikor Dr. Vatai odakerül a néki megfelelő helyre, a bölcsészet egyetemi kathedrájára, éppen olyan becsületére fog válni magyar nevének, mint Dr. Reményi József, aki clevelandi ka- thedráján a magyar költészet és irodalom klasz- szikus kincseit tárja oda uj hazánk művelt közönsége elé, el nem évülő érdemet szerezve ezzel a maga számára mindnyájunk előtt.

Szívből kívánjuk, hogy Dr. Vatai jövője felől való reménységeink is valóra váljanak! Mindnyájunknak öröme és nyeresége az, amikor közülünk egy előbbrejut. És egyszerre jelent az gazdagodást mind a két földi hazánknak.