Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-11-15 / 20. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA a megmentéséhez az ő erejére van szükség. Két világháborúnak idegen földön harcolt hősei a tanúk arra, hogy ennek az országnak a fiai bátran mentek az ágyútüzbe, rohantak a golyózáporba, mert meg voltak győződve arról, hogy a világnak szüksége van az ő erejükre, hogy az önkényes uralomtól s véres diktatúráktól megszabadulhasson. Éppen ezt a lelkesedést fogjuk tapasztalni konfirmándusainknál, ha meggyőzzük őket arról, hogy Krisztusnak szüksége van az ő erejükre, hogy megtörhesse a közömbösség vastag kérgét a templomtól elmaradók szivében. Küldjük hát ki Krisztus nevében konfirmándusainkat, hogy hivják Istenházába az elmaradókat, “lágymeleg keresztyéneket”. S a szomszéd, a barát, a rokon, talán még a szülő és testvér is azok között lesz, akik nem tudnak majd ellentmondani a Krisztus nevében hivogató ifjúnak. Az eredmény kettős lesz! Először is a konfirmándus, anélkül, hogy kény- szeritenénk, nemcsak maga jő el a templomba, hanem mást is hoz oda. Másodszor a konfirmációi előkészités ideje alatt a konfirmándus nemcsak tanulja, hanem gyakorolja, már végzi is a belmissziói munkát, mely a sikeres gyülekezeti életnek nélkülözhetetlen funkciója s előfeltétele. A keresztyén életnek egyik legnemesebb s legszebb gesztusa: az adakozás. Az adomány- boritékocskákat kiosztjuk, a perselyt körülhordozzuk nemcsak azért, hogy az egyház pénztárából a pénz el ne fogyjék, vagy hogy növekedjék a vagyon, hanem még inkább azért, mert az adakozás az a lelki forrás, amelyen keresztül a lélek mélyéből felfakad a legboldogabb érzés: a megelégedés. Jézus mondotta: “adjatok s nektek is adatik.” Azaz adjunk s az ajándék a miénk lesz! Milyen ajándék? A megelégedés szent ajándéka. Amikor adakozunk, szivünket elönti az a boldogító megelégedés, hogy milyen jó, hogy megtehetjük, erőnk van rá, hogy adományunkkal mi is előbbre vihetjük Istenországának dicsőségét. Ültessük a megelégedésnek ezt a szent érzését konfirmándu- saink szivébe is. Ültessük azt át ne szóval, tanítással, hanem azzal, hogy köztük is kiosztjuk egyházi borítékainkat, s szoktassuk őket arra, hogyha nem is többet, legalább egy pár pennyt tegyenek borítékaikba minden vasárnap. A gyermek nemcsak számontartja, amit ad, hanem legtöbbször verseny fejlődik ki köztük, hogy ki ad többet. Mindegyikőjük győztes lesz, mert a rendszeres adakozás áldott szokássá fog válni életükben. Hogy a konfirmációi oktatást ennyire gyakorlativá tehessük, ahoz idő kell. Arra nem elég a nyári vakáció, nem elég csak hat hónap, még egy év sem elég. Több egyház már bevezette a kétéves konfirmándus tanfolyamot. Először is két év alatt bőven van idő arra, hogy konfirmándusainkat ne csak megtanítsuk, hanem bele is gyakoroljuk rendes egyháztagi szerepükbe, másodszor a kétéves kurzust szükségszerűvé teszi magyar egyházainknak sajátságos helyzete. Mert amig beszélnünk kell kicsi gyülekezeteink csendes kimúlásáról, ugyanakkor beszélnünk kell arról a belső küzdelemről is, melyet közép és nagy egyházaink folytatnak s vívnak jövendőjük biztosítása érdekében. Annak a jövendőnek a garantálói, Krisztus mellett, csak ifjaink lehetnek. Minden ifjút csak a helyes konfirmációs oktatás tarthat meg az egyháznál. Mivel mi nem engedhetjük meg magunknak azt a lelki kényelmet, hogy egyetlen egy ifjút is elveszítsünk, éppen ezért, ha valaha, úgy most konfirmandus oktatásunknak tökéletesnek kell lennie. Végül említsük meg, hogy a legelső kon- firmándusok a tanítványok voltak. A legelső hittanitó Jézus volt. A legelső konfirmándus káté a Hegyi Beszéd volt. Jól tudjuk, hogy Jézus először megtanította tanítványainak a Hegyi Beszédet. Aztán kiküldte őket, hogy gyakorolják, amit tanultak. S csak azután töltötte ki rájuk a Szent Lelket, hogy legyenek a legelső keresztyén egyháznak alapitó tagjai. Ez volt Jézus konfirmációs módszere. Ennél jobb módszer nem lehet. Alkalmazzuk mi is. Örökké tartsuk eszünkben, hogy az ifjúi lélek mennyei fény, melyet Isten gyújtott meg. Abban a fényben benne ragyognak a szeretetnek, békességnek, lelkesedésnek, hitnek és hűségnek drága sugarai. Ne nyúljunk ahoz a mennyei fényhez ügyetlen emberi kézzel, hanem kezeljük, tápláljuk azt Krisztus tanácsa szerint. — Erre figyelmeztet bennünket a legnagyobb egy- házépitő, Pál apostol is, mikor ezt mondja, vigyázzatok “a lelket meg ne oltsátok! . . .” Marsaiké József. Megjelent 3 lemezen ----- 12 zsoltár a SZTÁRAI Hanglemez Kiadás első kötete a passaici gyülekezet és Bertalan Imre lelkész éneklésében A legszebb karácsonyi ajándék Díszes kiadásban kapható a passaici egyház lelkészi hivatalában Ára: 5 dollár 220 FOURTH STREET PASSAIC, N. J.
