Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-11-15 / 20. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 CSENDESEDJETEK EL Rovatvezető: Dr. Újlaki Ferenc “MICSODA TENÉKED EGYETLEN VIGASZTALÁSOD?” Az adventi időszak közeledtével fülünkbe csendül az adventi felhivás: “Térjetek meg!” Adventben különösen, de máskor is, mindig ez volt Isten üzenete: “Térjetek meg!” Jézus hírnöke, Keresztelő János, ily szavakkal prédikált: “Térjetek meg, mert elközelitett a mennyek országa.” Jézusnak is ez volt első üzenete: “Ettől fogva kezdett Jézus prédikálni és igy beszélni: Térjetek meg, mert elközelitett a mennyek országa.” (Máté 4. rész 17. vers.) A tizenkét tanítványt kiküldötte és azt mondotta: “. . . hirdessétek, hogy elközelitett a mennyek országa.” Pünköstkor Péter prédikációja alatt megkeseredett lelkek azt kérdezték: “Mit cselekedjünk?” Péter azt felelte: “Térjetek meg . . .” Pál Athénben igy szól: “Isten a tudatlanság időszaka felett eltekintve, most már azt parancsolja az embereknek, hogy mindenütt, mindenki: térjen meg.” Az egyháztörténelem folyamán, mikor a Lélek bővebben áradt ki, mindig ez volt az üzenet: “Térjetek meg!” Az előreformációban, a reformációban, a missziói munka megindulásakor, a nagy evangélisták munkálkodása idején, mindig ez volt az üzenet: “Térjetek meg!” Mi az értelme ennek az üzenetnek? Ha megértjük, akkor találjuk meg “egyetlen vigasztalás”-unkat. Mi az értelme? A Jézus által hirdetett megtérés: a gondolkodás megváltoztatása. Jézus az élet legbensőbb részére, a belső központra, megy. Azt mondja, hogy az ember gondolkodása helytelen, az életről való felfogása rossz. Ezért mondja: térj meg! Változtasd meg életed központját. A külső, ennek eredményeként, megváltozik. “Amint gondolkozik az ember — olyan ő.” Térj meg! Változtasd meg gondolkodásodat Isten felől. Isten feltétlen ura az emberi életnek. Száműzött volt életedből Isten? Ültesd a trónjára. Az Isten nélküli életből térj meg az Istennel járó életbe. Más uraknak szolgáltunk. Bűn, élvezet, dicsőség, pénz, élvezet, hiúság, nagyravágyás uralkodtak felettünk? Az “én” életünk középpontja? Térjünk meg: tegyük Istent életünk urává! Bízzuk magunkat Istenre. Adjuk át Neki magunkat teljesen, feltétlenül. Eddig is adtunk neki életünkből. Részleteket adtunk. Pénzünkből, időnkből, szeretetünkből, szolgálatunkból. Isten azt mondja: add nekem a te szivedet! Az őskeresztyének előbb “önmagukat adták”, azután a pénzüket, szolgálatukat. Térjetek meg! Azt jelenti ez: adjátok át magatokat, életeteket Istennek. Azt jelenti, amit a dicséretiró olyan szépen fejez ki: “Istenre bízom magamat. Magamban nem bizhatom. Ő formált s tudja dolgomat, lelkem ezzel biztatom. E világ szép folyása, az Ő keze munkája. Mit félek? mondom merészen: Istenem és Atyám lészen.” Térjetek meg! Azt jelenti ez, amit a Hei- delbergi Káté első kérdésére: “Micsoda tenéked életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?”, adott felelet igy fejez ki: “az, hogy mind testestől, mind lelkestől, úgy életemben, mint halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett és engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított és úgy megőriz, hogy az én mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejemről, sőt inkább szükséges, hogy minden az én boldogságomra szolgáljon. Ezért Ő, szent Lelke által, az örök élet felől engem is biztosit és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezentúl Őneki éljek.” Megtérni azt jelenti: eljutni arra az egyetlen vigasztalásra, boldogító átalakulásra, hogy én nem a magamé, hanem a Jézusé vagyok, Ő életemnek ura, őriző pásztora. Egy életcélom van: Őneki éljek! Ha megtértem, átalakul imádkozó életem. Nem azért jövök Hozzá, hogy előszámoljam: mit tegyen értem Ő, hanem azért jövök színe elé, hogy elmondjam: “Jövök, Uram, hogy teljesítsem a Te akaratodat . . . taníts meg engem a Te utadra!” Imádkozásom az Atyával boldogító együttlét lesz. “Oly édes nekem Te veled együtt lenni.” Bibliaolvasásom az a lelki szükséglet, amit Pál igy fejezett ki: “Mindent kárnak ítélek az én Uram ismeretének nagy értéke mellett . . . szemétnek Ítélek mindent, hogy megismerjem Őt.” Azért: “Mélyebbre Benned, mélyebbre még, nem kell a földön semmi egyébb. Krisztus, a szivem tárom eléd, élet vagy nékem és nyereség.” Földi életem: “Azóta Véle járok, szivem csak Neki él . . .” Halálom: “Én, az én Atyámhoz megyek.” Hazamegyek, hogy ott legyek ahol Ő van. A megtérés: a karácsony lelkének, titkának megtapasztalása: “Velünk az Isten.” Elszáll a bu, gond és félelem, mert Ő mindig velem! Térjetek meg, mert elközelitett a mennyeknek országa!
