Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-11-15 / 20. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA járás rossz. Mit tegyünk e nehéz probléma megoldása érdekében? A konferenciákat nem ejthetjük el. Nemcsak azért, mert Egyházunk törvénye rendeli és megkívánja megtartásukat; hanem azért sem, mert ezek valóban nagy erőforrást jelentenek. Olyan előadások meghallgatása, mint aminőkkel Böszörményi István elnökünk gazdagította passaici és clevelandi konferenciáink programm- ját vagy Bütösi János a leechburgiét meg Marsaiké József a clevelandiét, valóban hatalmasan emelte a lelkeket és ténylegesen irányt szabott munkánkhoz. Nem elejteni, hanem mindenki számára jobban hozzáférhetőkké kell tenni e konferenciáinkat. A mi körülményeink között erre csak két eshetőség van. Vagy feldaraboljuk legalább két egyházmegyénket (a keletit és a tópartit), hogy több konferenciát tarthassunk, vagy pedig az eddigi félnapos konferenciák helyett mindenütt egész naposakra rendezkedünk be. Ez utóbbit tartanánk a legjobb megoldásnak, mert ez mind a négy egyházmegyénkén segítene. Egyházunk éppen októberre jelöli ki a Laymen Sunday megtartását: azt a vasárnapot, amikor minden templomi szolgálatot elöljáróink és presbitereink végeznek. Az otthonnmaradók így megtarthatják a rendes Istentiszteletet; míg a konferencia áhítata az ottani gyülekezettel együtt lehetőleg előbbretolt időben folyik le s így még délelőtt hozzákezdhetnek gyűlésükhöz, mit kora délután folytathatnak. Meggyőződésünk szerint életünknek sokkal több szüksége van ez őszi konferenciákra, mint a tavaszi gyűlésekre. Szenteljünk hát rájuk több időt, gondot és előkészítést. Reménykedünk, hogy egyházkerületünk tavaszi közgyűlése megteszi a szükséges intézkedéseket. És azt is reméljük, hogy ez intézkedések során komoly utasítások lesznek arra nézve is, hogy a konferenciák tárgysorozatát miképpen készítsék elő az illetékesek. A szívünk fájt, mikor az idei konferenciák sorozata az utolsó gyűlés elnökének nagyon is jogos félj aj dúlásá- val végződött: “tenni kell valamit, hogy ezek a konferenciák elevenebbek és vonzóbbak legyenek!” Milyen igaza volt! Mindjárt rá is mutatunk néhány orvoslási módra: Az egyházkerűleti tanács az egyházmegyei elnökökkel közös gyűlésében részletekbe menő tárgyalásban szabja meg a felveendő tárgyak tartalmi anyagát, amit aztán az egyházmegyei elnökök a maguk tisztikarával újra megtárgyalnak és kijelölik minden tárgynak a lelkészi előadóját és mindegyik előadó mellé legalább két egyházi munkásunknak (presbiter, nőegyleti tag vagy vasárnapi iskolai tanító, stJb.) előre átgondolt hozzászólását biztosítják. Az előadók és a melléjük kijelölt hozzászólók előre megbeszélik előterjesztésük módját, szétosztva tárgyukat egymás között. Egyetlen tárgyra se jusson több idő egy óránál és ez időnek csak a felét adjuk oda az előadónak és társainak, a többi maradjon a konferencia résztvevőinek a hozzászólására. Négy vagy öt felvett tárgynál így már is biztosítjuk nyolc vagy tíz egyházi munkásunk tényleges részvételét a konferencia munkájában; mindegyikőjük megint odavonz magával még legalább ugyanannyi felszólalót; így a mai három előadó helyett mindjárt huszonöt egyén fog beszélni konferenciánkon, ami önmagában is biztosítja ezeknek felelevenedését és hatásosságát. ÉNEKEINK — HANGLEMEZEKEN Nem hiába mondják, hogy a szükség a legnagyobb mester, mert olyan vállalkozásokra is rákényszeríti az embert, amikre jómódjában nem is gondolt volna. Istenadta jómódban élnek gyülekezeteink: lelkészük igét hirdet, gyülekezetük zsoltárt énekel, amihez az orgona szép hangjai búgnak kíséretül és vezetőül. De ma már nem száz helyen élnek magyar reformátusok, hanem talán ezeren, és köztük sokan szeretnének énekelni, de vezetésre: orgonára, gyülekezetre volna szükségük. Elöregedő magyarjaink magános betegágyukon mily szívesen elénekelgetnének, ha volna ilyen vezetőjük. Hát országunkon kívül, Délamerikában, Ausztráliában élő testvéreink: akár egymagukban, akár családi áhítataikon, akár ha gyülekezetbe összegyűlnek: mekkora öröm volna számukra, ha orgonaszóval vezetett buzgó gyülekezeti éneklésben vehetnének részt! Isten küldte e szükséget: Ő engedte meg, hogy gondoskodhattunk az ellátásáról is. Nagy örömhír mindnyájunk számára, hogy akadt lelkészünk, aki Urunktól kapott szép énekhangját kezdettől fogva énekeinkben gyakorolta és használja, most pedig olyan vállalkozáshoz fogott, amivel a fent emlegetett szükségleteket elláthatjuk. Fonográf-hangi emezeket ad ki, egy-egy kötetben 12 zsoltárt, amiket vagy passaici gyülekezete vagy ő maga énekelt bele a lemezekbe. Mint hirdetésük elmondja, most jelent meg az első kötet. A legmelegebben ajánljuk testvéreink pártolásába. Ha maguknak nincs rá szükségük: küldjék el szeretteiknek olyan helyekre, ahol nagyon is meg fogják becsülni. Szebb karácsonyi ajándékot nem adhatnának nekik.
