Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)

1955-11-01 / 19. szám

2

REFORMÁTUSOK LAPJA

az egyházaktól kér, azt igenis megteheti mindegyik egyházunk: VAN és LESZ hozzá elég ereje. Mily kicsiny tét ez azzal az ígérettel szemben, amivel Urunk kötelezte el magát: “Mindazt, amit az én nevemben kérni fogtok, megteszem.” Még ismételte is azonnal: “Ha valamit az én nevemben kértek, megteszem.” (Ján. 14:13-14.)

Szép bizonyságot adtak erre a nyáron a fairfieldi asszonyok. Megrendelték angol és

magyar egyházi lapjainkat egyházuk valamennyi tagja részére. Mikor megkérdezték őket, hogy van-e rá pénzük, őszintén megmondták, hogy nincs — de majd lesz! És azóta már ki is fizették az egész számlájukat. Bizony igaz, hogy minden lehetséges a hívőnek! De csak egy módon: “az ÉN NEVEMBEN.”

Gondoskodjunk róla, hogy újévre minden egyháztagunk kezében ott legyenek egyházi lapjaink!

AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL

Az episzkopálisok nagygyűlése Honoluluban. — Szeptember közepén zárúlt be a protestáns episzkopális egyháznak háromévenként tartott nagygyűlése (ez volt az 58.-ik ilyen nagygyűlés), mit eredetileg Houston texasi városban akartak megtartani, de megváltoztatták ezt a tervet, mert Texasban nem találtak volna egyenlő elbánást a fehérek és színesek számára. Háromezerötszáz hivatalos kiküldött vett részt a gyűléseken, püspökök, kiküldöttek (felső- és alsóház) és a nők. Ez utóbbiak az idén szolgáltatták be legnagyobb missziói adományukat az egyház pénztárába (több mint három millió dollárt), azonban ennek dacára sem ment keresztül az a javaslat, hogy nekik szavazati joggal bíró tagságot adjanak az alsóházban. A papok mellette voltak, de a világiak elvetették e javaslatot. Hasonlóképpen megbukott az a javaslat is, hogy a “protestáns” szót hagyják ki az egyház nevéből. Annál erőteljesebben domborodott ki azonban, főleg az elnöklő Sherrill püspök beszédein keresztül, az egyház ökumenikus törekvése. Valószínű, hogy ebben az irányban fog jelentést tenni a következő gyűlésen az a bizottság is, amit Indiába küldtek ki, az ottani egyházi helyzet megvizsgálására. A honolului gyűlésnek szenzációja volt Melcher brazíliai püspöknek a beszéde, mit a püspökök házának a gyűlésén tartott és amelyben válaszolt XII. Pius római pápának, aki a riói eucharisztikus kongresszushoz intézett rádióbeszédében a következőket mondotta: “A római egyháznak három nagy ellensége van: először a protestántizmus, azután a kommunizmus és a harmadik a spirituálizmus.” Amire Melcher püspök a következőket válaszolta: “Sohasem hittem a pápai csalatkozhatatlanságban, de ebben az esetben őszentségének igaza volt. A protestántizmus igenis ellensége a kizsákmányolás és babona vallásának, olyan vallásnak, amely még

máig is középkori gyakorlatot folytat.” Sokan megbotránkoztak az éles beszéden; Róma honolului püspöke tiltakozott, sőt két episzkopális püspök bocsánatot is kért.

Erősödnek a baptisták Oroszországban. — Adams richmondi lelkész a baptisták világszövetségének uj elnöke, két hétig tartó prédikáló körútjáról visszatérve, azt jelentette, hogy a hitetlenség nem olyan erős Oroszországban, mint ahogy általánosan hiszik, dacára annak, hogy csak hitetlenek lehetnek tagjai a kommunista pártnak. Moszkvában ugyan csak egy baptista egyház működik, de annak a gyülekezetnek 4,000 tagja van, így hát nem csoda, ha mindig megtelik a templom. A legtöbb orosz az orthodox egyházhoz tartozik, de bár ezek a templomok is megtelnek, a legtöbb orosz nem jár templomba. Olyan vallásszabadság, amilyenben mi élünk, nincsen Oroszországban. Van lelki- ismereti szabadság és szabad az Istentiszteletek gyakorlása is, de az egyház működése csak Istentiszteletekre korlátozódik; és Istentiszteleteket sem lehet uj helyeken kezdeni engedély nélkül. Adams elnök, aki a baptista világszövetség e nyáron Londonban tartott gyűléséről ment egyenesen Oroszországba, azt mondja, hogy az ottani 5,400 baptista egyháznak összesen mintegy félmillió tagja van, ami roppant nagy haladás az utolsó 21 év óta, amikor utoljára járt Oroszországban.

Diákok munkája Mexikóban. —

Az amerikai kvékerek 1939 óta minden nyáron szerveznek önkéntes munkás csapatokat közép- és felsőbb iskolai diákokból, akik semmi fizetést nem kapnak, sőt ők fizetnek fejenként 150 dollárt azért a kiváltságért, hogy együtt dolgozhatnak a mexikóiakkal. Ahol iskolát kell javítani, erdőt ujraf ásítani, szúnyogokkal tele mocsarakat kitisztítani, öntöző - csatornákat ásni, ezek az

Egyesült Államokból menő ifjak mindig készen állanak a munkára; csak az az egyetlen kikötésük, hogy magukban nem dolgoznak, hanem csak az ottani lakosokkal együtt. Nemcsak keresztyének vesznek részt e csapatokban, hanem zsidók, unitáriusok, buddhisták. 1939 óta 200 különböző munkaproblémát vállaltak magukra ezek a diákok, kiknek száma az idén is kétszáz volt, 1939 óta pedig 3,300 önkéntes ment le Mexikóba. Mint már irtunk róla, Egyházaink Országos Tanácsa Japánban is rendez ilyen munkás-kirán- dúlásokat a diákok részére.

Mi lesz az indonéziai kórházakkal? — Egész Indonéziában csak 1,400 orvos működik, összesen negyven protestáns missziói kórházban és néhány száz klinikán. Ezeknek a képviseletében augusztus hó végén 25 kórházi igazgató és egyházi vezető férfiú jött össze gyűlésre Bandung városában, ahol a tavasszal az ázsiai és afrikai népek első kongresszusát tartották. Ilyen gyűlés sem volt még soha a keletindiai szigetvilágban, mint ez, amikor arról kellett tárgyalni, hogy mi lesz az indonéziai kórházakkal, amiktől most az állam meg fogja vonni eddigi segélyezését?! Nem rosszindú- latból, vagy keresztyén-ellenes érzületből, hanem mert az államnak sincsen módjában ez intézeteknek a segélyezése. E kórházak legnagyobb részét missziói társaságok vagy tanácsok alapították és tartották fenn, az állam azonban tekintélyes összegű segélyekkel járúlt a költségekhez; e segélyekből fizették az orvosokat és a többi személyzetet. Másik problémája a közegészségügynek, hogy nagyon kevesen mennek orvosi pályára. A múlt évben egész Indonéziában csak 69 orvosnövendék kapott diplomát. A régi történelmi egyházak mellett, illetve azok kárára, újabban különböző szekták is munkát kezdtek az országban, aminek egyik részeként ők is állítottak fel kórházakat és klinikákat.