Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)

1955-11-01 / 19. szám

EVANGELICAL AND REFORMED CHURCH

Volume LV., Number 19. EGYHÁZI ÉS VALLÁSOS NÉPLAP Lancaster, Pa., Nov. 1, 1955.

EGYHÁZI SAJTÓ VASÁRNAPJA

Néhány hete csak, hogy elismeréssel és néminemű sóvárgással emlegettük a németországi példát, ahol az evangéliumi egyházak sajtóvasárnapot tartottak — és Isten kegyelméből most mi is arról adhatunk hírt, hogy az amerikai protestáns egyházak is mind követik ezt a szép példát és november hatodikén országszerte megtartják az Egyházi Sajtó Vasárnapját. Evangéliumi és Református Egyházunk is minden egyházközsége számára hivatalosan kijelölte e nap megtartását, és ha a jelek nem csalnak, magyar református gyülekezeteink közül is sokan készülnek hozzá.

Az egyházi sajtó jelentőségének felismerése természetes következménye annak a kornak, amiben élünk. Egyházaink belátják annak döntő fontosságát és sürgősségét, hogy tagjaik teljesebb felvilágosításáról és védelméről gondoskodjanak azokkal a pogány és hitetlen hatásokkal szemben, amik őket a világ különböző áramlatai felől fenyegetik. A templomi tanítás oly rövid időre és kevés alkalomra zsugorodott össze, hogy az ott szenvedett mulasztásokat a hívek otthonában kell pótolni. Minthogy pedig erre a lelkészi látogatások sem adhatnak elég gyakran ismétlődő lehetőséget, az egyedüli szerv, amit az egyházak felhasználhatnak, csak az egyházi sajtó lehet.

A helyzet komolyságát semmi sem mutatja világosabban, ■ mint az a nagy változás, amiben az egyházak az egyházi sajtót most részesítik. A múltban az egyházi lapok keservesen tengődtek: közönnyel és nemtörődömséggel küzdöttek, mert bizony az egyháztagoknak csak egy kis százaléka volt hajlandó még pénzt is fizetni azért, hogy vallásos vagy egyházi lapot olvasson. Most ez a helyzet teljesen megváltozik. Az egyházak egymás után ébrednek rá, hogy mekkora szükségük van ezekre a lapokra, és ezért többé nem hagyják rá az előfizetés kérdését tagjaik jókedvére vagy elhanyagolására, hanem oda akarják adni lapjaikat minden tagjuk kezébe, mint a tagságukkal velejáró TAG- ILLETMÉNYT. Egyedül így lesznek az egyházi lapok tényleges sajtószervei, szócsövei és munkaszerszámai egyházaiknak, és egyedül így lehet reményleni azt, hogy a Keresztyén Egyház mostani megelevenedése nem fog az egyháztagok számának statisztikai emelkedésére vagy az egyházi pénztár bevételeinek megnövekedésére szorítkozni, hanem ezeket a külső jelenségeket az evangéliumi hit megerősödése és a lelki élet elmélyülése is követni fogja.

Amerikai magyar életünkben is riasztó szükségünk van erre. Vallásos és egyházi lapjaink egy vagy kétezer előfizetővel próbálták magukat fenntartani, s ez a nyomorúság teljesen felbillentette erkölcsi alapjukat: a tömegek gúnyosan nézték vergődésüket és elhitették magukkal, hogy ez az ügy nem az ő ügyük, hanem a lapoknak vagy szegény szerkesztőiknek a létkérdése. Szomorú emlékeink vannak e korból, melynek tragikus veszteségeit jó nagy részben odaírhatjuk e rövidlátás rovására. Most azonban hálát adunk Istennek, aki legalább a mi lapunkat kivezette ebből az elesett állapotból és lassan odaállítja arra a helyre, ahol használhatja.

Magyar Egyházkerületünk elnöke nagyszerű vezetéssel kezdi működését. Felismerve annak a sürgős szükségét, hogy mindenkit elérő szócsövet biztosítson az Egyház központi és az ő kerületi vezetése számára, páratlan lelkesedéssel odaállott őszi konferenciáink elé, e számunkban közölt körlevele pedig odamegy minden egyháztanácsunk elé és sürgeti, hogy mindegyik egyházunkban AZONNAL vezessék be az egyházi lapok gyülekezeti előfizetését és ennek költségét még ez ősszel vegyék fel a gyülekezet jövő évi költségvetésébe.

Reméljük, hogy e soká késett bátor kezdeményezésnek teljes sikere lesz. Közegyházunk és lapjai olyan okos intézkedéseket tettek ez eljárás megkönnyítésére, hogy azokkal tökéletesen elhárították e terv kivitelének útjából az anyagi nehézségekre hivatkozó kifogásokat. Amit