Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-01-15 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 9 riusainkat vizsgálat alá veszik, ezek nyugodtan várták őket: “Nincs mitől félnünk, mert nincs rejtegetni valónk.” A misszionáriusok ellen általában azt a fővádat emelték, hogy jótékony ségi működésükkel próbálják megvesztegetni a nem-keresztyéneket, hogy térjenek át a keresztyén hitre. Ha csak rövid idézeteket veszünk is ki annak a bizottságnak a jelentéséből, amely a gazdasági élet javítását vizsgálta, megérthetjük azokból, hogy a mi misszionáriusainkat nem lehetett ilyenekkel vádolni: “Kezdetben a misszionáriusok evangélisták és egyházi munkások voltak ugyan, de hasonló lelkesedéssel végezték emberbaráti munkájukat is. Annak az elszegényedett, elmaradt és elnyomott népnek, amely között laktak, a testi szükségeit éppen úgy szívükön viselték, mint a lelki szükségeiket: a kettőt egymástól elválaszt- hatatlanoknak tartották. Azon munkálkodtak, hogy a nyomorgó népet megint visszahelyezzék a földre, aminek megmíveléséhez uj módokra tanították őket. Idejük egy nagy részét a betegek és megsérültek gondozásával töltötték. Kolera, himlő és döghalál idején személyesen ápolták és gondozták a betegeket, semmit sem törődve a maguk biztonságával. Ők voltak a közsegélyezés előőrsei, osztály- és felekezeti különbség nélkül egyformán szolgáltak mindenkit. Még szinte vakációt és szabadságot sem vettek, mert nem akarták elhagyni népüket. Iskoláik és fáradozásaik ezreknek a gazdasági helyzetét változtatták meg”. Ha később át is alakúit missziói tevékenységünk jellege, amint az egyház és a nemzet egyaránt fejlődött, azért ennek a tevékenységnek az indítóokai ugyanazok maradtak. Az evangelizálás és az emberbaráti szolgálat ma is a legfőbb gondja az indiai egyháznak és misszionáriusainak. Nincsen semmi rejtegetni valójuk, mert Krisztus szenvedése és szerelme kényszeríti őket. Ez az egyedüli indítóokuk a gazdasági élet útjainak és módjainak javításában is. A “régi” evangélium új csatornái Irta: Dr. Gerard H. Gebhardt, 1 külmissziói tanácsunk társ-titkára • • .• . . r A misszionáriusok bizonyságtételének egyik legújabb formája a “nemzetközi munkatábor”. Az Egyházak Világtanácsa boldogan adta jóváhagyását az ökumenikus gondolkozás és keresztyén testvériség e kifejezésmódjához, az ifjúsági szervezetek pedig és a vezetőképző szervezetek, a keresztyén diákok világszövetsége és a külmissziói tanácsok gondoskodnak a munka személyzetéről és az elvégzéséhez szükséges pénz előteremtéséről. Japánban fiatalabb misszionáriusaink a legnagyobb lelkesedéssel karolták fel ezt a prog- rammot, amelynek mindjárt igazgatóiúl is szolgáltak. Imaházak építése, iskolaépületek renoválása, útak, csatornák kijavítása, stb., voltak azok a munkálatok, amelyekben a táborozásra ment ifjak, a vezetők és a benszülött ifjúság egymás mellé állottak. (A mi Kallós Árpádunk egy hegyoldalba terrászokra épített temető elkészítésében segített a nyáron. Szerk.) Japánban működő misszionáriusaink elragadtatással írtak jelentést a nyári vakációk ily felhasználásáról. Egyik ilyen munkatábor Sado-szigetén működött, ahol egész hónapon át japánok, amerikaiak, canadaiak, filippinók dolgoztak együtt, összesen huszonnégyen; az ottani elemi iskola épületében laktak, árkokat ástak és megrakták a fundamentumát és megépítették a falait egy új keresztyén templomnak ezen a szép szigeten. Programmjuknak része volt a naponkénti Bibliatanúlmányozás, erről szóló vitatkozások, a község vagy 70 gyermekének osztályokban tanítása, Istentiszteletek tartása, kirándúlás és szórakozások. A táborozásra jött ifjak jobban megismerték és megértették ennek a számukra idegen népnek az életét, viszont azok számára jelentős szolgálatot végeztek. De nemcsak a távoli országokban szolgálnak ilyen tengereken túlról jött bizonyságtevők, hanem itt közöttünk is, bár erről sem tudnak elegen. Kollégiumainkban és szemináriumainkban, meg az amerikai egyetemeken nagyon sok messziről jött ifjú keresztyén tanúi és tesz egyúttal bizonyságot hitéről. Külmissziói Tanácsunk csak magából Japánból tizenhat ilyen ifjút segített átjönni; mások Indiából, Khíná- ból, Afrikából, Hondurasból, Ecuadorból és írókból jöttek. Amikor ezek visszatérnek hazájukba, nemcsak tudásuk megnövekedése teszi őket még nagyobb szolgálatokra alkalmasokká, hanem viszik magukkal az irántunk érzett hálát és a mi Urunk és Megváltónk irányában való még nagyobb elkötelezést és az Ő szolgálatára való felajánlkozást. KÜLMISSZIÓI HÍREK Minthogy e számunkat főképpen a külmisszió ügyének szenteltük, ennek mezőiről szedtük össze azokat a rövid híreket is, amiket az Egyetemes Keresztyénség Hírei rovatában közlünk, e számunk 14.-ik és 15.-ik oldalain. Külön is felhívjuk ezekre kedves olvasóink figyelmét.
