Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-08-01 / 14. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 5 midianiták térhódításának az időszaka volt. Ugyanis a kommunizmus akkor divatos maszlagjától tömegesen elbódult íairíieldi magyarok uj munkás otthonukban olyan propagandát fejtettek ki az egyházak ellen, hogy jóérzésü vallásos emberek alig állhatták meg előttük, a kívülről jövőknek meg majdnem életveszélyes volt a városnak azon a részén megfordulni. Megtörtént pl. hogy amikor uj amerikás koromban először vittek Fairfieldre, vallásos iskolába sohasem járt sihederek elállották kocsink útját s csak a hajtó erélyes fellépése mentett meg bennünket az inzultus után következhető tettlegességtől. E modern midianiták kezéből kellett akkor megszabadítani a fairfieldi magyarságot s P. Varga Jánost a reformátusok közül ebben a felszabadító munkában való vezérszerepre hivta el az Úr. Ő reá várt a sereg- gyűjtésnek, a tábor megerősítésének s a hitetlenség ellen harcra vezérlésnek a nagy feladata. Szerénységénél fogva kezdetben vonakodott ugyan, de amikor meggyőződött arról, hogy ez a harc az Isten akarata, teljes tehetségét, egész családját s anyagi javait ennek a célnak a szolgálatába állította. Emlékezetem szerint egész szolgálati ideje alatt nem volt egyetlen vasárnap sem, amely őt és házanépét nem találta volna Isten házában; nem volt úrvacsorái alkalom, amelyet a család bármelyik konfirmált tagja elmulasztott volna és alig volt társas összejövetel, amelynek ő egyik legtöbbet fáradozó rendezője ne lett volna; nem akadhatott az egyházi portán olyan munka, ahol ő fiaival együtt ott ne lett volna; és bár nem volt bőven megáldva világi javakkal, az adakozók névsorán mindig a legtöbbet adakozók között szerepelt; s feltüntetetle- nül csaknem ugyanannyit áldozott az egyház ifjúsági és gyermekmunkájára, mert jövőbe látó szemekkel ezt a munkát mindig szívügyének tekintette. Nemcsak sokszor észrevétlenül odacsusztatott dollárjaiért, hanem főleg irántuk való meleg érdeklődéséért volt mindig kedves Varga-bácsija és a korkülönbség dacára is leg- meghittebb barátja a fiatalságnak. Az egyház gyönyörű uj temploma, negyedszázad múltán is modern Kálvin Hallja és a példás rendben lévő többi épületek is sokat tudnának mondani P. Varga János gondnok igazi elöljáróhoz illő munkásságáról, aki az élén volt mindig azoknak, akik bevett fairfieldi szokás szerint a nagy építkezésektől eltekintve maguk végeztek minden munkát. Azonban jó példával elöljáró gondnok volt nemcsak akkor, amikor egyháztanácsi határozat szerint kellett munkát végezni, hanem máskor is. Nemcsak a gyülekezet kicsinyei és nagyjai iránti szeretetben, hanem a lelkipásztor és családja iránti megbecsülésben is. Munkájából hazajövet legtöbbször hamarabb körülnézett a templom környékén, mint a saját portáján. És ilyenkor nem mulasztotta el bekopogtatni a paróchiára sem s különösen a lelkész hivatalos távolléte idején megkérdezni a lelkésznét, hogy nem lehetne-é segítségére valamiben? Egyszer úgy félig tréfásan szóvá tettem előtte a paróchiára való be-benézését s megkérdeztem, hogy talán azt akarja ellenőrizni, hogy mit csinálok; ő a tőle megszokott lefegyverző mosolyával csak ennyil mondott: “Tiszteletes úr, nem vagyok én az az ember; nálamnál jobban tudja tiszteletes úr, hogy mi a dolga és sokkal jobban ismerjük már egymást, minthogy az egymás körme alá kellene nézegetni.” P. Varga János nem az az ember volt, aki csak a hivatalával járó hatalomért, vagy a ráruházott tisztség fényében való sütkérezés kedvéért fogadta el állását, hanem az a keresztyén férfiú, aki mint egyháza első világi tisztviselője, életével és minden cselekedetével a szolgálatban kívánt előljárni. Isten elfogadta tőle ezt az értékes szolgálatot és megengedte, hogy azoknak, akiknek Magyar Amerikában legnagyobb szüksége van az ilyen emberekre: a reformátusoknak legyen egyik vezére. Megengedte, hogy hűséges vezéri szolgálatáért népe szivébe zárja, és örökös tiszteletbeli főgondnoknak választva meg, még a nyugalomra szánt idejében is vezérének tekintse. Ö ezt a nagy tisztességet aztán azzal fizette vissza, hogy amikor már nem is lett volna hivatalos kötelessége, örömmel ment az egyháztanácsi gyűlésekre és vett részt az egyház további építésében; mert ő is meglátta azt, amit őseink már több mint 300 esztendeje megláttak, hogy az egyháztanács gyülésterme az a hely, ahol hithű reformátusok legjobban megtanulhatják törvényeiket tisztelni, egymást becsülni és meglátni a jó példaadásban rejlő tanulságokat. Zárszó gyanánt elmondhatom, hogy P. Varga János szolgálatát egész emberként, hűséges magyar református elöljáróhoz illően végezte el. Nemcsak a fellángolás első éveiben, hanem mindvégig elől járt azok között, akiknek életét az Anyaszentegyház érdekében való hűséges munkálkodás jellemzi. Most, amikor földi elhívása végeztével az Úr magához hivta, az a tudat vígasztal, hogy majd a szenteknek egyességében újra együtt leszünk. Addig pedig jóemlékével előljár itt is közöttünk, mint az igazi gondnokok mintaképe. Imádságos lélekkel kívánom, hogy a jó Isten adjon a többi gyülekezetnek is hozzá hasonló hű munkásokat és követésre méltó gondnokokat. RÁDIÓ MAGYAR REFORMÁTUS ISTENTISZTELETEK CLEVELAND, O.: Vasárnap reggel 9:30 órakor Állomás: WADC, hívószám: 1350. Az első magyar presbi- teriánus egyház leadása. RANKIN, Pa.: Vasárnap délután 4 órakor Állomás: WLOA, hívószám: 1550. A Pittsburgh - vidéki lelkészi kör leadása. SO. NORWALK, Conn.: Vasárnap délután 3:45 Állomás: WNLK, hívószám: 1350. A connecticuti lelkészi kör leadása. NEW YORK, N. Y.: Vasárnap délután 1:45 órakor Állomás: WBNX, hívószám: 1380. A Keleti Lelkészi Körzet leadása. Szeretettel kérjük olvasóinkat, hogy közöljék velünk, ha náluk is van rádió-Istentisz- telet, a fent olvasható adatokkal, miket lapunkban állandóan közölni kívánunk.
