Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)
1955-04-01 / 7. szám
14 REFORMÁTUSOK LAPJA hidakat építsünk és barátságot teremtsünk a felekezetek népe között. Az Uri-imát hét nyelven mondották el és az Istentisztelet többi részeiben is számos felekezetnek a szertartásaiból kölcsönöztek részleteket. Komoly üzenet Oregonból. — Az egyházak és női szervezeteik tanácsai három napos gyűlésben foglalkoztak a keresztyének felelősségének problémájával az ilyen válságos időkben. Helyesen állapították meg, hogy a hatalmak egyensúlyára alapított régi diplomácia ideje lejárt, a fegyveres erőbe vetett bizalom csődöt mondott és azt az aggodalmukat fejezték ki, hogy az emberiség önvesztébe rohan, ha még mindig fegyverekre bízza a döntést. Hangot adtak annak a helyes kívánságnak, hogy az Egyesült Nemzetek vegyék át Formosa kormányzását és tartsák mindaddig, míg népszavazás nem dönt további sorsáról. Kommunista Khínának az Egyesült Nemzetek tagságába beeresztésével kapcsolatban idézték John Foster Dulles külügyminiszterünk híres War and Peace című könyvét: “Az Egyesült Nemzetek akkor fogják legjobban szolgálni a béke ügyét, ha összetételük úgy képviseli a földet, amilyen és nem csak azon részeit, amelyeket mi szeretünk. Arra kell tehát törekedenünk, hogy minden nemzet tagja legyen, tekintet nélkül arra, hogy melyiket tartjuk jónak vagy rossznak.” A Yale egyetem egyik tanára a történelemből bizonyította, hogy az együttélés igenis lehetséges. Már többször megpróbálta az emberiség azt a módszert, hogy a “vagy- vagy” elv alapján oldja meg két ellentétes kormányzási rend problémáját; de mikor nemzedékeken át hiába próbálták, végeredményben mégis csak bele kellett nyugodniok az e- gyüttélésbe. A gyűlés felhívta az államban működő tanácsokat, hogy készítsenek megfelelő anyagot a világ- problémák tanúlmányozásához, amit a helyi egyházak a kezükbe vehessenek és úgy nevelhessék gyülekezeteiket, hogy ezek a keresztyén lelkiismeret alapján tárgyalhassanak e problémákról. Már az egyházak is billiókban beszélnek! — Dolgozó egyének 200 billió dollárt kerestek, testületek 40 billió dollár tiszta hasznot csináltak a múlt évben. Nem lehet hát csodálkoznunk azon, ha vallási, közjótékonysági és nevelésügyi célokra juttatott adományok évi összege meghaladta a négy és fél billió dollárt. Ez az ösz- szeg hétszerannyi, mint amennyit 1933-ban adtak. Ez az adakozás az 1941.-ik évben érte el először a két billiót. A protestáns egyházak az 1953.-ik évben másfél billió önkéntes adományt kaptak. (A római katholi- kus egyházak nem publikálják adakozásukat.) A jelen évben 600 millió dollár értékű építkezéshez készülnek az egyházak. Ez az összeg több, mint eddig bármelyik évben; kétszer akkora, mint 1948-ban és tízszer akkora, mint 1939-ben. Mit csinálunk a fölöslegünkkel? — November hó végén már hét billió dollár értékű termés-fölösleg volt felhalmozva kormányunk raktáraiban, amiben az utolsó billió dollár julius óta beérkezett fölösleget jelent. Ez összegből az 1954,-ik év folyamán csak 671 millió dollár értékű termésfölösleget adtak el vagy ajándékoztak el külföldre. Össze tudjuk-e egyeztetni ezt a helyzetet a más földrészek népének éhezésével és nyomorúságaival? A kongregácionális keresztyén egyházak megfelelő bizottságai — Chicagóban tartott gyűlésükben küz- ködtek ezzel a kérdéssel és próbálták megállapítani a keresztyén egyházak felelősségét erre vonatkozólag. A kérdéseknek egész sora meredt eléjük. Igazságosan bánunk-é el az adózó polgárral, ha pénzével a népességnek egyik foglalkozási ágát (a földművelőt) segítjük jobban, mint a többieket? Készen állanak-é az egyházak arra, hogy községeikben kijelölhessék azokat, akik segítségre szóróinak? Fölöslegünket hogyan adjuk át másoknak: ingyen vagy olcsón? És kiknek: “barátságos” államok népének csupán? Aztán: ha ellátjuk rizszsel a Filippini-szigetek éhező népét: mivel kárpótoljuk Siamot, amiért elvettük tőle rizs-piacát? Tömérdek millió ember nem adhat pénzt még a mindennapi falatért sem. A gyűlés megállapodott abban, hogy az egyházaknak igenis foglalkoznak kell e problémával, de minthogy megoldásának rengeteg nehézsége van, felkérték az Egyházak Országos Tanácsát, hogy szolgáltasson útmutatást keresztyén egyházainknak a követendő irányra nézve. Gyorsan fejlődő gyülekezet. —Még Amerikában is, ahol szinte csaknem minden lehetséges, feltűnést keltett a United Presbyterian Church egyik gyülekezete, mely hat évvel ezelőtt alakúit meg Prairie Village kansasi községben 282 taggal. Februárban ünnepelték alakulásuknak hatodik évfordulóját KÉTEZER taggal, amivel felekezetűknek harmadik legnépesebb gyülekezetévé lettek. Vasárnapi iskolájuk növendékeinek száma 1850, — ez meg a legnagyobb az egész egyházban! Felnőtt- és gyermekénekkaraikban háromszázan énekelnek, a cserkészek száma 200. Évi költségvetésük 150,000 dollár, amiből 25.000 dollár misszióra megy. A lelkész mellett nevelésügyi igazgató, két titkár, zenetanár, orgonista és két énekkarmester szolgál. A hat év alatt félmillió dollár értékű birtokot szereztek; most fejezték be 400,000 dolláros templomuk építését. Bizony: “minden lehetséges — a hívőnek!” Nem kértek — mégis kaptak! — Az egyik denveri presbiteriánus egyház eddig még soha ki nem próbált módon folytatta le őszi tagfeljárását. Gondos előkészítéssel hétszáz egyént küldtek ki a tagokhoz. Egy szót sem beszéltek ezek költségvetésről, sem arról, hogy mennyi pénzre van szükség, és nem is kértek pénzt senkitől sem. Hanem elmondták, milyen feladatok várnak ma az egész földön a keresztyénségre, milyenek a denveri egyházakra. Csak ezekről beszéltek velük, és azután otthagyták náluk a megajánlási kártyákat, amikre majd vezessék rá, hogy milyen részt tudnak venni ebben a keresztyéni munkában. Több mint kétezer kártya érkezett be, és azokon a tagok 64 százaléka nagyobb összeget ajánlott meg, mint az előző évben, amikor 141,000 dolláros költségvetést terjesztettek elébük. és ez az összeg nem is jött be teljesen. Most több mint 189,000 dollárra kaptak megajánlást, és ennek alapján készítették el a költségvetést: 121.000 dollár megy gyülekezeti kiadásokra, 61,000 dollár pedig jótékonyságra és misszióra. Úgy tűnik fel nekünk, hogy ez a módszer jobb, mint a mi “tagsági dijaink” elavult és csődbe jutott módja. OTVEN CENT TÖBBLETÉRT egész éven át postán kaphatja Egyházunk nagyszerű angol lapját, a The MESSENGER cimii pompás, gazdagon illusztrált képes magazint!
