Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)

1955-04-01 / 7. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 15 Qyülekezetek (ER: Evangéliumi és Református Egyház. — PR: Presbiteriánus Egyház. — FE; Független Egyház. — AR: Amerikai Református Egyház. — SP: Déli Presbiteriánus Egyház. — UP: Egyesült Presbiteriánus Egyház. — CP: Canadai Presbiteriánus Egyház. — Ön: Önálló gyülekezetek.) LELKÉSZVÁLASZTÁS. — Nagy örömmel értesülünk arról, hogy mckeesporti egyházunk megnyerte lelkészének a hammondi gyülekezet buzgó pásztorát, B ü 1 ö s i Jánost. Imádkozunk az Isten kegyelméért úgy reá, mint a két érdekelt gyü­lekezetre is! AKRON (ER) Lelkész: Bakay Árpád Életünkben egymást váltják fel az öröm és a szabadúlásért való könyör­gés. Akroni egyházunknak a múlt évben mindkettőből jutott. Negyven­éves jubileumot ünnepeltek és a sze­retett pásztorért könyörögtek, hogy súlyos betegség után gyógyultan tér­hessen vissza gyülekezetébe. Az ir­galmas Isten szívesen fogadta a há­laadást is, de meghallgatta az ő hű szolgájáért esdeklő szívek könyörgé­sét is. Sőt, mint mindig teszi, hozott ki még e nagyon súlyos látogatásból is valami jót. Sala Ernő főgondnok jelentéséből ezt olvassuk: “Boldog örömmel jelentem azt, hogy egyhá­zunknál ebben az évben olyan szép munkálkodás folyt, ami egyházunk népének dicséretére válik. Most mu­tatta meg egyházunk népe igazán a maga őszinte lelkűletét úgy az ada­kozásban, mint a munkálkodásban”. Lelkész pedig különösen az egyházi épületek rendbehozatala körűi kifej­tett tevékenységet dicséri meg, mond­ván, hogy máskor öt év alatt sem tettek e téren annyit, mint az elmúlt évben. Az építési alapra az év végé­ig 2,810 dollár gyűlt össze; ezt az alapot Sala Ernő pénztáros kezelte, míg az egyház rendes pénztárának forgalmáról Gacsályi Lajos, az egy­ház pénztárosa tesz jelentést. Esze­rint a múlt évben 8,566 dollár bevé­telük és 8,199 dollár kiadásuk volt; az uj évre áthoztak (előző évi marad­ványukkal együtt) 7,158 dollár kész­pénzt. A számadás csak a havi for­galmat tünteti fel, ellenben sem a bevételeket, sem a kiadásokat nem csoportosítja. A Lorántfy Zsúzsánna Nőegylet működéséről Sala Ernőné elnöknő tett jelentést, beszámolva ar­ról a tömérdek beszerzésről, amit a múlt évben eszközöltek. Erre fordí­tották 1,533 dollárnyi évi bevételük legnagyobb részét, de kivették ré­szüket a jótékony adakozásból is. Ez utóbbiak sorában igen szép és elis­merésre méltó jó cselekedetet végez­tek, amikor úgy ők, mint a Fellow­ship Circle, valamint az egyház is, teljes egészében átadták a beteg lel­kész gyógyíttatásának költségeire az évi bazár rendezéséből befolyt több mint ezer dollár jövedelmet. A Fel­lowship Circle elnöke Szűcs István; ugyanő a vasárnapi iskola szuper­intendense is. Ez utóbbinak az ösz- szejövetelein a múlt évben 1745-en vettek részt. Az egyháznak a múlt évben 145 bejelentett tagja volt; ke­reszteltek hat, konfirmáltak öt és temettek tizenegy egyént, eskettek egy párt. A jubileumi ünnepélynek 1,391 dollár bevétele is volt, amel­lett, hogy szép kifejezést nyert ben­ne a gyülekezetnek Isten iránt való hálaadása. Ezért is, és különösen a mindnyájunk által tisztelt és nagy- rabecsűlt lelkésznek a meggyógyúlá- sáért is, mély hálával adózunk mi is jó Istenünk előtt és kérjük az ő ir­galmasságának további áldásait úgy a gyülekezetre, mint mély hitű pász­torára és az ő szeretteire! PHILADELPHIA (PR) Lelkész: Wesselényi Miklós Valamikor e sorok írójáról mon­dotta azt az akkori magyar reformá­tus egyházi élet egyik vezetője, Ka- lassay Sándor esperes, hogy ameri­kai lelkész még nem került olyan nehéz uj helyre, mint amilyen akkor őt várta legnagyobb egyházunkban. Most azonban készséggel megállapít­ja, hogy annál is sokkal nehezebb feladat várta Wesselényi lelkészt mikor átvette philadelphiai egyhá­zunk vezetését. Évtizedek rettentő mulasztásai következtében teljesen szétesett ez a régen szép gyülekeze­tünk, melynek pedig páratlan elő­nyei voltak minden más egyházunk fölött. Az egyik az, hogy ajándék­ba kapott szép templomot és paró- chiát a presbiteriánus egyházme­gyétől, a másik pedig az, hogy eb­ben az óriás világvárosban ez az egyetlen magyar protestáns egyház. Minden kétséget kizárólag él is eb­ben a nagy városban tömérdek ma­gyar, bizonyosan elég ahoz, hogy ezt az egyetlenegy gyülekezetei el­tartsa és felvirágoztassa. Mégis, a kezünkben lévő évi jelentés szerint a múlt évben összesen csak 128 sze­mély segítette adományaival az egy­házközséget; ezek közűi is tíz tag száz dolláron felül, további hét tag 50 dolláron fölül, összesen 1967 dol­lárt, míg a többi 111 tag együttvéve 1967 dollárt adományozott. Talán lehet ez utóbbiaknak egészen EGY dollárig lemenő évi adakozását ma­gyarázni azzal a bizonytalan hely­zettel, amivel ez a gyülekezet a múlt esztendőben küzdött, amikor igazán senki meg nem tudta volna mondani, hogy vájjon “lesz-e gyü­mölcs a fán, melynek nincs virága”!? Milyen nehéz volt találniok pásztort, aki az igazán “szétszórt nyájnak” az összeterelésére vállalkozzék! De le­gyen érte hála Istennek, most már megindúlt a munka és az uj lelkész jól ismert szorgalmának jeleként másfél hónapi ottléte után már meg is jelent az évi jelentés, továbbá megindúlt a heti gyülekezeti érte­sítő, sőt a gyülekezet magyaréi tu­dó 75 tagja számára a REFORMÁ­TUSOK LAPJA is! Az évi jelentés­ben természetesen most a Szarka Lajos pénztáros kimutatása a leg­fontosabb; egyházfenntartásra 4,209 dollár, épületek fenntartására és ja­vítására felállított alapra további 1,733 dollár, tehát összesen 5,942 dollár bevétel jött be a múlt esz­tendőben, amiből a kiadások levo­nása után még mindig maradt hat­száz dollár készpénz, amivel ez uj évnek indúltak. Közben rendbehoz­ták a paróchiát, és fizették a leg­szükségesebb folyó kiadásokat. Az évi közgyűlésen megválasztották az uj elöljáróságot: Daróczy András lett a gondnok, Futó József az al- gondnok, míg Mower Sándor jegy­zőt és Szarka Lajos pénztárost to­vábbra is megtartották e tisztségeik­ben. A vezetés valóban a legjobb kezekben van minden vonalon; mél­tán remélhetjük, hogy a kezdet ijesztően nehéz válsága után meg­indul a csöndes újjáépítési munka. Bizony sokkal könnyebb uj házat építeni, mint előbb romokat eltaka­rítani. De a prófétához is igy szólt az Isten intése: “gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!” De azt is mondta ám az Úr az ő prófétájának: “Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítlek, sőt meg is segítlek és igazságom jobb­jával támogatlak. Jobbkezedet fo­gom és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek!” Lehet-é az ilyen Úrban kételkedni?! Előre hát az ő nevében!

Next

/
Thumbnails
Contents