Reformátusok Lapja, 1955 (55. évfolyam, 1-22. szám)

1955-04-01 / 7. szám

6

REFOfiMÁTUSOK LAPJA

Az Uj-Testamentum a feltámadásról

A feltámadásba vetett hitünk nem képzelődésen vagy találgatáson alapúi, hanem a mi Urunk Jézus Krisztusnak tanításán és példáján, úgy a mint ezt az uj testamentomi szent írások megőrizték a mi számunkra. Nagyhéti készülődésünk és húsvéti ünneplésünk erősítésére fordúl- junk oda ezekhez a tanításokhoz.

Kétségtelenül van lelki feltámadás is, amiről múlt számunkban beszéltünk márciusi magyar szabadságünnepünkkel kapcsolatban. Tudták ezt már az ótestamentum prófétái is; Ezékiel a szétszórt csontok megelevenedéséről, Ézsaiás a holttestek felkeléséről ebben az értelemben beszél; de ezt erősíti az Uj-Testamentum is. Urunk maga így mondja: “Eljön az óra és az most van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának hangját és akik meghallották, élni fognak.” Hogy ez valóban megtörtént, legnagyobb tanítványa Pál a maga uj életre feltámadásával és erről szóló gyakori tanításával igazolja. “Megujhodott életben járjunk,” mondja és részletesen és sokszor leírja, hogy “minket, akik a bűnökben halottak voltunk, együtt megelevenített Krisztussal, együtt feltámasztott és együtt ültetett le a mennyekben Krisztus Jézussal.” Bőségesen elég erre nézve a következő helyekre útalnunk: Róm. 6:4-5, Ef. 2:1,5-6, 5-14, Fii. 3:10, Kol. 2:12-13.

Most azonban nem ilyen lelki feltámadáshoz, hanem a testi feltámadáshoz keressük a szentírásbeli bizonyítékokat. Még pedig nem a Jézus Krisztus feltámadását igazoló részeket, mert ezekről szól mind a négy evangélium; hanem a mi saját feltámadásunk iránt érdeklődünk ez alkalommal. Itt is a mi Urunk állításaiból indulunk ki: “Eljön az óra, amikor mindazok, akik a sírokban vannak, meghallják az Ember Fiának hangját és kijönnek; azok, akik a jót cselekedték, az élet feltámadására, akik pedig a gonoszt cselekedték, az ítélet feltámadására.” (Ján. 5:28.) Hogy milyen fontos erről való hitünk, azt Pál félreérthetetlenül megmagyarázza: “Ha a halottak számára nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel; ha pedig Krisztus fel nem támadt, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, hiábavaló a ti hitetek is” (I. Kor. 15:13-14). Ez az egész fejezet a legrészletesebb tanítás a feltámadás felől, olyan világos és érthető módon vanl megírva, hogy szinte egymagában teljesen elég anyagot szolgáltat a hittel kutató számára. Azt se hagyjuk figyelmen kivül, hogy ezt a levelet Pál korábban írta, mint az apostolok megírták a maguk evangéliumait; Urunk feltámadásának ez a nagyszerű vitairat hát az idő szerint legelső írott bizonyítéka. Mielőtt tovább mennénk e tárgy taglalásában: olvassa el minden olvasónk ezt a fontos részt a legnagyobb figyelme- tességgel.

Kálvin helyesen figyelmeztet bennünket arra, hogy a feltámadás megértésére az írások két tükröt tartanak elibünk: az egyik a mi Urunknak a feltámadása, hogy ahoz hasonlóul reméljük a mi feltámadásunkat is, a másik pedig Isten minden- hatóságának meggondolása, Aki egyedül tudja végrehajtani a feltámadás csodáját, Krisztus esetében is, a miénkben is. Pál is erre útal: “aki a mi gyarló testünket át fogja változtatni, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, ugyanazzal az erővel, amellyel magának mindent alája vethet” (Fii. 3:21). Természetes az, hogy e mély titokról mindent most még meg nem érthetünk, aminthogy még a látható világnak is millió olyan titka van, amit mai elménkkel felfogni nem tudunk. A feltámadást csak hívő lélek fogadhatja el. “A hit a nem látott dolgok felől való meggyőződés,” amint ezt csodálatos szépséggel és bizonyítékkal kifejti a zsidókhoz írt levél 11.-ik és következő része.

A hitetlenek tömérdek okoskodással próbálják megdönteni a hívő ember hitét. Ilyen az, amikor el akarják magyarázni az írásokat és azt állítják, hogy mi hívők szószerinti értelmet adunk azoknak, holott az írás csak képes beszéd, költői kép vagy szimbólum, amit azzal is próbálnak bizonyítani, hogy az Uj-Testamentumban sehol sincs szó a “test feltámadásáról”.

Az igaz, hogy ez a kifejezés “test feltámadása” ebben a formában sehol sem található meg a Szentírásban, de azért mi azt állítjuk, hogy ahol erről szól az írás, ott igenis magának a fizikai testnek a feltámadásáról bezsél, mint a már eddig idézett vagy hivatolt bibliai helyek is mutatják. Jézus Krisztus megváltói munkája nemcsak a lelket váltotta meg, hanem a testet is: “várjuk a fiúvátételt, testünk megváltását” (Róm. 8:23), mert “a test nem paráznaság számára van, hanem az Úr számára és az Úr a test számára; az Isten pedig az Urat is feltámasztotta és minket is feltámaszt az Ő hatalma által” (I. Kon 6:13-14). Ezért mi igenis hisszük, hogy “ha annak Lelke akik bennetek, Aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki Krisztus Jézust a halottak közül feltámasztotta, meg fogja eleveníteni a ti halott testeiteket is az Ő benne lakó Lelke által” (Róm. 8:11). Ez nem képes beszéd, ezt csak egyféleképpen lehet érteni; elfogadni azonban csak a hívő tudja. Aki nem hiszi, az tagadja Jézus Krisztus feltámadását is, mint Tamás tette, amig ujjai meg nem érintették a sebhelyeket (Ján. 20:27). Az Úr maga mondta testéről: “Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok; tapogassatok meg és lássatok; a léleknek nincs húsa és csontja; már pedig látjátok, hogy nekem van” (Luk. 24:39). Pálnak igaza volt: ha