Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-01-01 / 1. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA HITBŐL HITBE ÉN MÁR ÁTJÖTTEM — És elmondom, hogy miért és hogyan hagytam ott a római katholikus egyházat — Irta: id. Harwich Ernő (Harmadik közlemény) Számos Mária-csodahelyet ismerek Magyar- országon; megfordúltam s rövidebb-hosszabb ideig tartózkodtam Andócson, Mária-Radnán, Selmecbányán és más helyeken. A nép azt hiszi, hogy ezeken a helyeken Mária sétált, szobra vagy festett képe megelevenedett, néhol sírva fakadt, a- mikor meghatotta az előtte térdelő gyermek vagy asszony ájtatossága. Mert ezeket a “csodákat” rendesen gyerekek, lányok vagy öregasszonyok látták. A római egyház aztán elrendeli az ilyen helyeknek beszentelését, kápolnákat vagy templomokat építenek oda, Istentiszteleteket tartanak, búcsú jár ásókat indítanak, amik mind igen szépen gyarapítják a helyi plébánia s rajta keresztül Róma jövedelmét. Sok szegény öreg anyóka vitte már ezekre a helyekre a fehér kalácsát, míg az otthonmaradottak száraz, kemény fekete kenyeret ettek, mert az egyetlen tehénke teje és az egy-két tyúkocska tojása kellett a zarándokhelyen leadandó áldozatra. Sehol másutt nem láttam annyi babonával megfertőzött emberi áldozatot, mint ezeken a helyeken. Sok volt köztük a szívgörcsös, nyava- lyatörős fiatal. Nem egyet megkérdeztem, hogy mitől kapta a baját; sok esetben kaptam ilyen választ: “megijedtem, mert ördögöt láttam a pincében”. Az öregebb asszonyok' határozottan hittek a hazajáró lelkekben, akik zajt vagy egyéb zavart okoznak a padláson, a kertek alatt járva bajt hoznak a ház környékére, stb. Elmondták nekem, hogyan szabadultak meg ezektől a hazajáró lelkektől: felkérték a plébános urat, hogy mondjon értük misét. Protestánsok között is találtam, — bár csak ritkán — babonás embereket, de a protestáns papok (személyes tapasztalatom szerint) feddve oktatták ki az ilyeneket és nem imádkoztak sem ajándékért sem pénzért, hogy kiűzzék az ördögöt vagy a kísérteteket. A protestáns egyházak nem ismerik el ezeket a Mária-csodákat és nem imádják Máriát, mint isteni személyt, hanem tisztelik, mint Jézusunk Édesanyját. Igenis, tiszteljük, a szó legnemesebb értelmében; éppen ezért nem hisszük el a neki tulajdonított csodákat és nem tudunk hinni abban a mennybefelviteli színjátékban sem, amit pár évvel ezelőtt a mostani pápa rendezett, a római egyház sok püspökének akarata és meggyőződése ellen, amikor az olasz bíborosok szolgalelkű támogatásával kettétörte azt a szépen elgondolt keresztyén világbékét, aminek a reménységét az összes evangéliumi egyházak olyan lélekgyönyörködtető színpompával vetítették lelkünk elé az amsterdami világgyülésen. A protestánsok oldalán harcol egy másik katholikus egyház is, melynek ifjább papi gárdája felvilágosult lélekkel s igazán keresztyén szívvel odakiáltja a 109 holdas vatikáni állam fejének és kardinálisainak: “Le a szent háborúval! nekünk szent BÉKE kell!” Róma velünk sohasem akart bekét. Ahol módjában áll, azonnal el akarja tiltani a protestánsoknak azt a jogát, hogy tanaikat terjeszthessék; idéiglenesen megtűri őket, de továbbfejlődésük elé minden erejéből gátat vet. Látjuk, mit csinál Dél-Amerikában: a protestáns misszionáriusokat bántalmazták, templomaikat elpusztították, híveiket meg is ölték; és ebben a barbár üldözésben a kormány közegei (rendőrök) és az egyház papjai egyformán részt vettek. Mikor követeink tiltakoztak e vallásüldözés ellen, Colombia kormánya nyiltan kijelentette, hogy sajnálja ugyan a történteket, de a protestánsok védelméért, biztonságáért felelősséget nem vállalhat, mert Colombia hivatalosan római katholikus állam. — íme, a római egyház így használja ki egy állam kormányát. Mekkora ellentét ezzel szemben, hogy a magyar református egyház még az idegen elnyomás alatt is (1948 októberében) olyan egyezményt köt az ország kormányával, amely a “szabad egyház szabad államban” elvét emeli törvényerőre. , , j Meg csak egyet. . A papa nemregen elren- delte, hogy nehéz szülésnél, amikor még orvosi segítséggel is csak az egyiket lehet megmenteni az élet számára, ne az anyát, hanem a gyermeket tartsák fontosabbnak és azt igyekezzenek megmenteni. Vájjon mit szóltak ehez a római katholikus vallású apák, akiknek két-háirom vagy több gyermeke is maradna így anya nélkül?! Á pápai recept szerint a csecsemőt kell megmenteni, hogy egy anyátlan gyermekkel több legyen a családban, — és^ hadd pusztúlicn az édesanya, akinek többi gyérmekéről és az egész családról gondoskodnia kell... Az egész világ a legnagyobb megbotránkozással fogadta ezt a rendeletet, mit a skót presbiteriánus egyház hivatalosan embertelennek és kegyetlennek bélyegzett meg. — Katholikus kórházban szereztem magamnak meggyőződést arról, hogy ezt a rendelkezést igenis tiszteletben tartják és érvényesítik, . tJL * * * - Tizennyolc évvel ezelőtt kerültem Calgary környékére. Megismerkedtem a református egyház ma is élő dlerék öreg presbitereivel és akkor még a kis öreg templom jó magyar népével. Eleljártam össze jöveteleiké, mikre jó szívvel hívtak meg; majd részt vettem Istentiszteleteiken is, melyekre — tudva, hogy római katholikus vagyok, — nem hívogattak, de szemükből kiolvastam, hogy szívesen látott testvérként fogadtak. Az egyháznak akkor elég hosszú ideig nem volt lelkésze. Ha visszagondolok arra az időre, lelkem egész melegével fejezem ki az egyház összes tagjai előtt elismerésemet azért a lelkes összetartásukért, hogy lelkűk otthonát, a fehérnyárfák
