Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-02-15 / 4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses. Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. MEGFIGYELÉSEK DR. VINCZE KÁROLY HALÁLÁRA Amerikai magyar református egyházi életünknek egyik legjellegzetesebb vezető egyénisége távozott el közülünk, mikor Urunk hazahívta a Független Egyház főesperesét. Bárhogyan gondolkozzék is felőle közéletünk szemlélője, nemcsak kétségtelenül nagy lelki értékeit kell megállapítania, hanem teljesen egyedülálló eredetiségét és páratlan vagy hasonló nélküli személyiségét éppen úgy. Amiből az ő hivatalában szinte elkerülhetetlenül következett az azzal járó emberi magánosság is, mint ahogy ez a hivatal is páratlanúl elrekesztő, elszigetelő eszmét szolgált és ugyanolyan fegyelmezést követelt, amilyenre a viharban haladó hajón van szükség. Egyénileg fájdalmasan hálátlan szerep a kapitányé, aki pontosan a fegyelmezés érdekében kell hogy távol tartsa magától vagy inkább maga alatt tartsa a vele egyenrangú- akat is. Az ilyen nehéz vezetésre hívatott embernek sokkal kevesebb osztályrész jut a szerétéiből; üresen marad életében az a hely, mit csak barátok tudnának betölteni; a gyöngédségnek el kell rejtőznie a keménység mögött; a folyton támadott elvhűség hajthatatlan merevséget követel, sőt nem engedheti el még a külső formáknak a pontos betartását sem. Minthogy e lap szerkesztője kezdettől fogva mindvégig pontosan az ellenkező oldalon állott, lehet, hogy ezért nem ismerte meg jobban egyéniségét, mit az elvek harca eltakart előle. Ezért ad mai számunkban örömmel helyet két másik közéleti vezetőnknek, a Magyar Egyházkerület tisztviselőinek, élete méltatására. Maga pedig csöndesen odaáll azok közé, akik a küzdőtéren becsületes harcban tiszteletet érdemelt ellenfél távozásakor készséggel megállapítják felőle, hogy mindig szabályszerűen küzdött, élete vezéreszméjéhez hű maradt mindhalálig, kimondott szavának mindig ura maradt. Hűségéért kapott is koronát: a kezében vitt zászló nem hanyatlott el az ő élete alatt, sőt napjai végén szinte erőteljesebben lobogott, mint azelőtt. Istennek e hozzá való nagy kegyelméért keresztyén megértéssel áldjuk az Urat, kinek minden cselekedete bölcsességéről beszél. Krisztusban elköltözött szolgatársunk friss sírja előtt pedig meghajtjuk a mi zászlónkat, elismeréssel és kegyelettel áldozunk emlékének és kérjük Isten Lelkének vigasztalását szeretteire és gyülekezetére. Tóth Sándor. AMIKOR SÚDÁR FA ROPPAN KETTÉ Ki hinné, hogy fiatal, erős, élettel teljes súdár fa derékban tudjon kettétörni? Hisz oly erősnek, ígéretesnek látszik, lombja annyi reménységgel biztat, hogy méltán várunk tőle hosszú, gazdag életet. De hirtelen tör rá erős vihar, és a szép szál fának kettéroppan a dereka vagy tövestől csavarja ki földjéből a szélvész. És meglátjuk, hogy az élet ezen a földön mindig véges és soha nem tudhatjuk határolt idejének végét. Súdár fa, sok reménységre méltán jogosító drága élet ért véget e földön, amikor ifj. Mádi István fiatal lelkészünk 29 éves korában nagy hirtelenséggel elment tőlünk oda, ahol az életnek nincsen soha vége. Még csak most kezdte el az életet: fel- szenteltetése után csak hét hónapig szolgálhatott első állomáshelyén, Ohióban a wadsworthi és doylestowni kettős gyülekezetben (mely egy év alatt most második lelkészét temette) ; még csak éppen hogy véget ért a hosz- szú felkészülés és következett volna a szolgálat,
