Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-02-15 / 4. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA lapunk. Lelkészeinktől és tagjainktól egyaránt sok biztatást kapunk és már többen kifejezték azt a reménységüket is, hogy majd csak ráébrednek testvéreink a többi gyülekezetekben is arra a veszteségre, amit szenvednek, míg elszalasztják lapunk olvasását. Segítsünk rajtuk azzal, hogy ajánljuk be nekik lapunkat. Mi is szívesen lennénk segítségükre, ha ismernők címüket. Ezért arra kérjük meg lapunk olvasóit: közöljék velünk rokonaik, barátaik vagy ismerőseik címét. Készséggel fogunk nekik mutatványszámot küldeni, valamint levelet is, amiben megkérdezzük hajlandóságukat. Ne felejtsük el, testvérek, hogy ma egész Amerikában a mi lapunk a legolcsóbb magyar lap: gyülekezeti előfizetésben csak $1.25 egész esztendőre! (A teljes előfizetési ár $2.50; Egyházunk angol lapjával együtt rendelve, de akár két külön címre is, a két lap ára együttvéve $3.00 egész évre!) Ha minden olvasónk csak egy másikat szerezne lapunknak: tüstént megkétszerezhetnénk előfizetőink számát! Próbáljuk meg, Testvér! Szerezzünk vele valaki másnak is olyan örömöt, mint aminőt mostani olvasói éreznek egy-egy tartalmas számunk elolvasása után. A Kiadóhivatal AZ EGYETEMES KERESZTYÉN SÉG HÍREIBŐL A kereszlyénség lassan halad és nagyon szétoszlik Japánban. — Semmi kétség afelől, hogy a keresz- tyénség befolyása és hatása a japán nemzetre ma jóval erősebb, mint a háború előtt volt, a statisztika azonban ezt még nem tudja számokkal igazolni vagy megmagyarázni. A múlt évi kimutatás szerint a római katholikus egyházban 171,785, az összes protestáns egyházakban együttvéve pedig 234,286 volt az úrvacsorázó hívek száma. A katholikus hittérítők száma 1,695 volt, míg a protestáns hittérítőké 984. Ez az utóbbi szám körűlbelől csak két-harmada annak, amit 1940-ben mutattak ki a protestánsok, ellenben ma körűlbelől kétannyi az őket odaküldött keresztyén felekezetek száma, mint akkor volt. Csak néhány közegyház tart fenn ma is annyi missszionáriust, mint a háború előtt, és ezek között vannak a mi egyházaink is, úgy a református, mint a presbiteriánus, valamint a metho- dista egyházak. Ezek alkotó-tagjai az egyesült japán egyháznak; ellenben a déli baptisták, akik nem tartoznak bele ebbe a szervezetbe, az utóbbi években meghétszerezték misszionáriusaik számát. A lutheránusok is megnégyszerezték a magukét. Az amerikai szekták közül nagyon sok küld oda misszionáriusokat, köztük a Jehova Tanúi és sok más olyan, amiknek még a nevét is csak most ebből a kimutatásból ismertük meg. Nem csoda, ha ezzel szemben a hivatalos jelentés azt mondja, hogy Japán népe mindig nagyobb számban fordúl vissza a maga ősi buddhista hitéhez és shinto isteneihez. Sőt köztük is alakúinak uj szekták, amik közűi egyik-másik mindjárt megteszi istennek a maga alapítóját. A vallás nem érdekli az angol tömegeket. — A korábbi munkáskormány egyik tagja, római katholikus, azzal vádolja az angliai nagy hírlapokat, hogy valósággal bojkot- tálják a vallás ügyét. Egyházi híreket csak akkor közölnek, ha valami szenzációs botrány történik valahol. Prédikációkból idézeteket vagy kivonatokat csak helyi kis lapok közölnek; az országos lapok nem. Ezeknek szerkesztői azzal felelnek, hogy nekik a közönség többségének az érdekeit kell szolgálniok és kielégíteniük; a vallás iránt pedig ma csak a lakosság kisebbsége érdeklődik. A kongregácionálisok változása. — Az amerikai kongregácionálista egyházaknak a mi egyházunkkal való egyesülési tervei érdekes visszhangokat váltottak ki az angliai kongregácionálista egyházak tagjaiból és vezetőiből, különösen mióta a felsőbb bírósági döntés újra lehetővé tette ezeknek az egyesülési tárgyalásoknak a folytatását. A kongre- gácionájistákat gondolkodóba ejtette az az állítás, hogy ők tulajdonképpen nem is alkotnak egyházat, hanem csak gyülekezeteknek laza láncolatát. Most ezen úgy próbálnak változtatni, hogy a lelkészi fizetések és nyugdíjazás pénzügyi problémáját központosítják; hasonlóképpen meglehetősen központosították a háborúk után újjáépítésre szorúlt templomok, valamint a missziók pénzügyi ellátását is. Mindez lassú átnevelés tárgya, de már is vannak olyanok, akik többé nem a kongregácionális egyházakról, hanem a kongregácionális egyházról beszélnek. "A Hit Védője". — Az angol király hivatalos címei között régi idők óta ott szerepel ez a cím is: “Fidei Defensor” vagy rövidített formájában: F. D., amely két betűt a pénzekre is ráveretnek. Most az ausztráliai kormány e betűk használata nélkül veretett uj pénzeket, ami ellen Sydney érseke azonnal tiltakozott is, hivatkozva arra, hogy Erzsébet királynénak igenis esküt kellett tennie arra, hogy megvédi az anglikán egyház szerint való keresz- tyénséget. A római katholikusok erre azt felelték, hogy ma már ők egy-ötödrészét teszik ki Ausztrália népességének, ezért őket sérti ez az ellenük irányúló cím. Amit eredetileg X. Leo pápa adott VIII. Henrik angol királynak, amikor ez a hét szentséget vette védelmébe Luther ellen (1521). Később a pápa visszavonta ezt a címet, amikor VIII. Henrik elszakadt Rómától, de ekkor meg az angol parlament ruházta azt a királyra, akinek utódai azóta is mindig viselték azt. A nagy vita vége most Ausztráliában az lett, hogy a következő pénzveréseken újra rajta lesz az F. D. jelzés: Erzsébet királynő továbbra is a hit védője marad. Az idei Egyháznap. — Merész tervet szőttek a németországi nagy Egyháznap rendezői: elhatározták, hogy az idei Egyháznapot Lipcsében tartják meg, julius első négy napján. Dr. Thadden, az Egyháznapok elnöke, vállalta magára a kormányhatóságokkal való tárgyalást. Újév napján rádión nagy beszédben magyarázta a német nép előtt annak jelentőségét, hogy az idén Lipcsében akarják megtartani az Egyháznapot. Lipcse orosz megszállott területen van, és az Egyháznapnak ottani megtartása nemcsak a vasfüggöny által kétfelé szakított német nép egységét volt hívatva kifejezésre juttatni, hanem még inkább azt a közös törekvésüket, hogy a keresztyénség tanítását a mindennapi élet eseményeire alkalmazzák. Január 22.-én aztán jött a szoviet kormány értesítése, hogy a korábban megadott engedélyt visszavonták: nem lesz Lipcsében a gyűlés.
