Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-01-01 / 1. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA magas eszményekért lelkesülő lelkészünknek a gyülekezetben, hanem másutt is. Meggyőződésünk szerint az Isten Országáért folytatott munka nélkül a hitvallás “megholt állat”, — ahogy jó Károlyi Gáspárunk fordította a Jakab levelét. Mert akár emberek, akár angyalok nyelvén szóljak bár, ha szeretet nincs bennem, olyan lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. Egyházi életünkben túlsók a zengő érc és pengő cimbalom és túlkevés a szeretet. Ezért halványúlt el olyan szomorúan a keresztyén reménység. A világ legnagyobb példányszámban megjelenő havilapjából (Reader’s Digest) olvastuk a történetét egy olyan keresztyén gyülekezetnek, amelyiknek hat évvel ezelőtti hat tagja volt és 30 dollárral indíúlt, az idei kötségvetése pedig 50,000 dollár. 25 szobás házuk van Washingtonban és 175 holdas Retreat Farmjuk Maryland államban az ifjúsági munka számára. Még mindig nincs több tagjuk hatvanhétnél; igaz, hogy másik 150 most megy át az egész éven át tartó felvételi tanúlmányokon és készülődésen. Mi hozta létre ezt; a csodát? Az, hogy ott már meg is valósították ezt az eszményi egyháztagságot. ELŐKÉSZÍTÉS EVANSTONRA Megígértük volt olvasóinknak, hogy ez év első felének mindegyik hónapjában az első számunkban cikksorozatot fogunk közölni, amiben rámutatunk arra a roppant anyagra, amit az augusztusi világgyülésben Evanstonban készülnek megvitatni az evangéliumi keresztyén egyház legkiválóbb hittudósai és hivatalos vezetői, kiküldöttei. Isten segedelmével e számunkban hozzá is kezdünk ez ígéretünk beváltásához, és közöljük azt az első fejtegetést, amely a HIT ÉS ÉLET körébe vág és felmutatja azt az egységet, amibe a hívők Krisztusban léptek, de ami a Krisztus Egyházából oly sajnálatosan hiányzik. A múlt évben Lundban tartott hittani gyűlés pontosan ennek a kérdésnek a vitatásával foglalkozott és megállapította, hogy bármily nagy is az egyházi szétszakadozottságunk, mi mégis egy vagyunk, ment elmenekülhetetlenül ugyanaz a háló (Máté 13:47) és halász és Úr fog körül bennünket. A Világ számos részében jelentkező roppant történelmi katasztrófák és üldözések folyamataiban Isten már el is kezdte a keresztyénségnek az Utolsó Idők korára megígért megszűrését és megvizsgálását. Az ökumenikus mozgalomban pedig elhozott bennünket arra a kritikus pontra, ahol megláttuk és felismertük egységünket. Ha ezt tovább is figyelmen kívül hagynánk, maga Istennek ez a kegyelme venne vád alá bennünket. Viszont ennek az egységnek a tudása odaállít minket Isten bírói széke elé. Itt hát az idő, hogy elfordítsuk szemeinket azokról a történelmi eseményekről, amelyek az idő folyamán létrehozták az Egyháznak ezt a megoszlottságát. Ehelyett inkább azon még sokkal nagyobb megoszlatások felé irányítsuk tekintetünket, amiket a Visszajövő Úr fog végezni Egyházában, valamint arra az örök ragyogású egységre, amit Ő fog hozni magával. Ebben a távlatban a múlt egészen más megvilágítást nyer és megoldódik sok olyan probléma, ami még ma is megoldhatatlannak látszik. Felhívjuk olvasóink figyelmét ezekre a hittani fejtegetésekre. Tudjuk, hogy ezek bizony nem tejnek eledele lesznek, hanem ugyancsak a legmélyébe vágnak bele a keresztyén hittannak. De úgy érezzük, hogy szükség lesz ilyen előkészítő fejtegetésekre azok számára, akik majd meg akarják hallani és érteni mindazokat az üzeneteket, amiket az evanstoni világgyülés fog küldeni a föld minden keresztyén nemzetéhez és emberéhez. Boldogok volnánk, ha olvasóinktól legalább néha-néha valami bátorítást kaphatnánk arra nézve, hogy csakugyan érdeklődéssel figyelik ennek a félév múlva itt közöttünk lefolyó vi- lágtc'i'téneti eseménynek, a modern kor, sőt minden idők legnagyobb evangéliumi egyetemes zsinatának felkészülődését. Jó Istenünket kérjük, hogy segítsen meg minket ezeknek tolmácsolásában. KÖZGYŰLÉSEINK ALKALMÁBÓL AJÁNLJUK EGYHÁZTANÁCSOSAINK FIGYELMÉBE Helyesen használjuk-e közgyűléseink idejét? Demokratikus herendezkedésünkben az egyház- község kormányzásának legmagasabb fokú tényezője a közgyűlés. Mivel azonban évenként csak egy vagy két (legfeljebb négy) közgyűlést tartunk, ezeknek természetüknél fogva igen kevés az idejük: egy vagy két óra a legjobb esetben. Elég-e ez az idő teendőink elvégzésére? Kétségtelenül nem elég, ha rosszúl használjuk fel. Rosszúi használjuk, ha a közgyűlésen számokat akarunk vizsgálni: a pénztári jelentés egyes tételeit. Ezt a feladatot az egyháztanácsnak kell elvégeznie: meg is vannak erre választott szervei: az ellenőrök meg a számvizsgálók. Az egyháztanács egész éven át úgyis csak azt a költségvetést követhette és hajthatta végre, amit az év elején megállapított a közgyűlés. Számadást tehát ne terjesszünk a közgyűlés elé szóban. írott (nyomtatott vagy sokszorosított) formában adjuk azt oda a közgyűlésen jelenlévő tagok kezébe, azután juttassuk el a többi taghoz is, postai úton, vagy az úgynevezett Évkönyvekben; de a közgyűlésen ne töltsük az időt a már úgyis elmúlt év pénztári jelentéseinek tételes megtárgyalásával. Mási'a kell az idő. Ugyanígy hiba az is, ha a tisztviselői (lelkészi, gondnoki, pénztárosi, stb.) jelentésekben CSAK az elmúlt esztendővel foglalkozunk. Megmondta Urunk, hogy “aki csak hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten Országára”. Minden tisztviselőnek be kell ugyan számolnia áriról, hogy miképpen sáfárkodott a rábízottakkal; de ezt a feladatát csak akkor végzi el helyesen, ha megbízatását nem alúlról felfelé nézi, hanem felülről lefelé, azaz ab
