Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-10-15 / 18. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 Azután megmagyaráztam, hogy imádkozhat hangosan, vagy csak sóhajtásban és Isten angyalai segítik, hogy jó legyen, csak éppen akarnia kell. Kis Lacikám boldogan tette le a hallgatót, megértette, hogy az Úr Jézus tudja segíteni, hogy jobb lehessen. Az én szemeim is kinyíltak, valamit megláttam. Azt, hogy körültünk olyan sok “kis Lacika” él, akiket nem tanít meg senki, hogyan mondják meg az Úr Jézusnak, hogy ők jók akarnak lenni. Mi csak azt látjuk, hogy ők ott vannak az utcán, ott rendetlenkednek és mi kérdezgetjük, hogy miért nem nevelik ezeket? Ma olyan sok szó esik gyermek-nevelésről. Hányán kerülik ki ezeket a “rossz gyerekeket” még az utcán is?! Pedig csak az a tragédiájuk, hogy nincs senki, a- kinek elsírhatnák kicsi szívük 'panaszát, hogy ők szeretnék, ha valaki vagy mindenki szeretné ő- ket is, ha nekik is míegsímogatnák a fejüket! Óh, ne kerüljük el a gyermekeket, azokat sem, akik talán az utca rémei, hanem legyen a szívünkben mentő szeretet irántuk. Simogassuk meg fejecskéjüket az Úr Jézus nevében. Nem is gondoljuk, hogy hány vár reá és ők megérzik, ha szeretjük őket. A gyermeki szív nagyon hálás tud lenni. Tanítsuk meg őket reá, hogyan mondják meg az Úr Jézusnak, hogy ők jók akarnak lenni! Törvényszéki eset Nem szeretet: kéjvágy nemzette e fiút És gyűlölték születése órájától fogva. Anyja átkozta szülése kínjáért, Apja fitymálva nézte vörös arcát — “Satnya kölyök!” Felköltötte őket homályos, komor hajnalokon, Mikor vizesen és fázva lármázott, hogy etessék meg. “Kelj fel, adj neki enni, hallod hogy ordít.” —Hallgass, hagyj engem aludni! — “Ki az ördög tud aludni, míg az a kölyök rikoltoz?!” — És így nőtt. Gyűlölet volt az öröksége, Pofonok és átkok a mindennapi osztályrésze. Gyűlölni hamarabb tanúit meg, mint beszélni. Mogorva és ravasz, lopott már az iskolában, Majd bandába állt, — mekkora tréfa volt Elverni a rendőröket1! Megtanúltak csúfolni Minden törvényt: “Hát nem vagyunk mi ügyesek? Még EZT is lakatnak nevezik?!” — Aztán... A “nagyobb munka” — puskákkal. Most itt áll a törvény előtt — mint gyilkos — Tizenhat éves. Gyűlöletben született és nőtt. A szeretet megmenthette volna. Most már késő. Freda Newton Bunner PRESBITERI GYŰLÉS Irta: Csia Kálmán lelkészünk Furcsa nap virradt a Mezőségre. Az Úr Isten talán egy percre elfordította fejét a vájog- medencéről és sötét hatalmak felhasználták ezt a nép megrontására. Az ördög és pribékjei sűrű fekete felhőt loptak a Mezőség egére s elverte a jég a határt. Letörtek a sárgúló búzaszemek. Olyanok voltak a pipacs-virágok mint megölt tündérek. A futamokat éneklő rigó fészkét jégbombák verték széjjel s mivel csak sírni tudott, zokogása töltötte be a reggelt. A vendégmarasztaló sárban csak egy-két kóbor eb mászkált s olyan kényesen emelgették a lábukat, mintha tyúkszem nőtt volna a talpukra. Azért a presbiteri gyűlést mégis megtartották. De bár a tagok kellő számban megjelentek, úgy látszik a Szentlélek még sem jött el, mert a szívekből nem származott ki semmi jó határozat. Csusza Kula Laji pedig, aki sánta is volt s ragyás is volt s a természet elvét vallotta istenségnek, olyan gorombaságokat vágott a Tiszteletes s a többi tagok fejéhez, hogy az már szinte tűrhetetlen volt. Úgy látszik, hogy a baj mindig csövestől jön erre a falura — mondta. Egyszerre jött a jégverés és a Tiszteletes Ur. Mert hát nem azért mondja ő — fogadkozott — hogy bántsa az Urat. De hát honnan fizessenek majd kepét, ha már letarolva a határ? Különben is a másik pap legalább tudott dolgozni, kapálni, szántani, ha kellett építeni s az sokat segített. Mert hát szép, szép a templomozás s prédikáció- hallgatás, de abból nem lehet megélni. Hiába mondja ő el a szép szavakat, amiket ott hallgatott, ha éhes a gyermeke. Az csak sírni fog tovább azoktól. A szép szavakat biz’a nem lehet megenni. így folytatta volna tovább, ha a legöregebb presbiter, egy szép esett-arcú ember, szavába nem vág. Az öregnek nagy tekintélye volt. Kula Laji elhalgatott. Ő pedig elmondta, hogy akárhogy is van a dolog, ezen a földön a szegény embernek Isten után csak egy segítsége van s ez a lelkipásztor. Ha most nem is tudnak nagy Ígéreteket tenni, hát hosszú a nyár. Még a kukorica nagyra nőhet. Ha kenyér nincs, hát máié is jó. Csak pásztorolja a Tiszteletes Ur a nyájat. Legyen türelemmel. A jobb napok jobb Ígéreteket is hoznak. Szegény ember szándékát gazdag Isten bírja . . . Hogy a szavak ismét a magasba szárnyaltak, megnyugodtak az emberek. Balázs pap imával zárta a presbiteri gyűlést. Otthon is baj volt. A Nagyasszony György nevű kandúrja átment a szomszéd telekre s egy szép fehérbóbitás csirkét megfojtott. Furcsa /
