Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-10-15 / 18. szám
12 REFORMÁTUSOK LAPJA tigris-szerű állat volt ez a macska s bár annyi étel állott rendelkezésére, hogy egy malac megélhetett volna belőle, nem tudott vérengzés nélkül élni. A Nagyasszony megfizette a megölt csirkét s olyan vádló szemekkel nézte Györgyöt, mintha lelke lett volna. Vacsora közben szó esett sok mindenről. A szép múltról, jajgató magyar jelenről. így az Egyházról is. A Nagyasszony elmondta Balázs elődjének tragédiáját. Kis Szilárd, tiszteletes, fiatalon került oda, missziós lelkésznek. Égő lelkesedéssel kezdte el a munkát. A gyülekezetnek nem volt temploma és a pásztor elhatározta, hogy minden áron templomot épit. Lovat és szekeret vett magának. Mivel messze volt Kolozsvár s vonaton az útiköltség sokba került volna, Szilárd pap sánta lovával, amelyet műlábunak is becéztek a faluban, felment Kolozsvárra. Kopott szekerével megállott a püspöki rezidencia előtt. Lovának szénát vetett s aztán bezörgetett a palotába. A püspök úr nem volt otthon. Szilárd pap megvárta hazaérkezését. Műlábú ott szomorkodott napokig a palota előtt. Addig mig a püspök úr hazajött s megadta az engedélyt a templom építésére. Aztán a tiszteletes végigjárta a falvakat, magyar városokat, nagy mezőségi udvarházakat. Adományból, hitből, imádságból, önfeláldozásból, felépítette a hegyen fekvő templomot. Úgy épitette fel, hogy hivei nem is kellett hogy segítsenek. Ez lett a veszte. Megrágalmazták, lopással, sikkasztással. Csukáné, a falu bábája, kezdte a sugdosódást. Végig járta a béresházakat s csak úgy mondta el az ujjából szopott újságot, mindenkinek négyszemközött. “Mit gondulnak kendtek, hogy épült fel az a templom? Hát pénzből. Persze hogy pénzből. Hej, sok pénz járt kezén annak a papnak, hogy nekünk ilyen gyönyörű templomot épített. De hát volt ott annyi, hogy még építhetett volna legalább hat házat. Persze, hogy fel is épitette. Csak nem itt. Hanem Tordán és Aranyosgyéresen. S azok most az övéi.” Szállott a pletyka s hazudozás házról-házra. Szóllott, őrölt, az ördög-motolla. Hosszú unalmas téli estén újra kezdték. Elnyálazták, fel-fel kérőzték s hosszúra fonták, mint guzsalyok a kendert. Aztán, hogy nőtt a pletyka, úgy fogyott a hívek száma a templomban. Szilárd tiszteletes nem tudta mi a baj. Végig járta ő is a kunyhókat. Lesütött szemek fogadták s érezte, hogy nagy tátongó űr támadt közte és népe között. Végül a Nagyasszony mondotta meg néki az igazat. Szilárd tiszteletes becsületes ember volt s még becsületét is el akarták rabolni tőle. így halálos sebet kapott. Nem haragudott azután se a népre, de nem tudott többet lelkesedni értük. A tervbe vett parókia épitése már elmaradt. Nem épitette fel. Többet nem nézett rá az emberekre. Ha ment az utón, mint az elitéit, akit pellengére visznek, mindig csak az eget nézte. Az eget s a gyönyörű templom tornyát, amit imádságból és lelkesedésből, nagy erdélyi magyarok adományaiból épitetett fel úgy, hogy virradattól estig együtt dolgozott a pallérokkal. Észrevette, hogy Csukánénak olyan a szája, mint a halottnak a szája. Észrevette azt is, hogy az emberek, nem az élet Istene papjának, de a halottszáju Csukánénak hisznek. Aztán egy vasárnap elköszönt hiveitől és egy gazdag mezővárosba ment lelkésznek. A Nagyasszony azt is elmondta, hogy a halottszáj u Csukáné ismét elkezdte halott beszédeit ő felőle is. Hogy túl-úrfisnak néz ki. Nem való ide. Neki a Mezőség biztosan csak nyaralás lesz. Balázs nehéz kisebbségi sorsban járta végig a tanulni vágyó ifjak kálváriáját, az erdélyi eltaposott magyar élet égető sivatagában. Küzdött s állotta a próbát a román érettségi tűzkeresztségében, ahol a magyar diákok hetvenöt százalékát elbuktatták. Azután öt évi theologiai munka és tanulás közben megállotta a helyét, de a Mezőség lassan ölő, hazugságból s tudatlanságból épült embercsapdáira nem készült fel. Feszülő szoritást érzett szívében s tudta, hogy valamit tennie kell, mert különben belehal nagy szomorúságába. Megköszönte illedelmesen a jó vacsorát s kiment a késő éjszakába. Egy-két csillag hunyorgatott le a világra. Az ablakok homályosak, vérmesek voltak, mint részeg emberi szemek. A házak szinte botorkáltak a sártengerben, mint részeg emberek. Balázs a templom felé vette útját. Úgy esett be az ajtón a templomba, mint gyermek, aki rémek elől menekül. Valahol a katedra előtt térdre hullott s forró imában emelkedett fel lélekben az Isten felé. Felkiáltott a Messiáshoz, mint Péter a viharzó tengeren. Hívta, idézte, kérte Mesterét, hogy jelenjék meg, csillapítsa le lelkében a szörnyű vihart. Talán órákig imádkozott térdre esve. Aztán egyszer érezte, hogy lelkében minden elcsitúl. Mikor kiment a templomból, már késő éjszaka volt. Érezte, hogy az Úr keze kiemelte őt az agyagtenger halálos hináros öleléséből s immár járt a tengeren ő is mint Péter, amikor közeledni látta Mesterét. NEW YORKBAN ÉS KÖRNYÉKÉN LAKÓ REFORMÁTUSOK MINDNYÁJAN MENJENEK EL A KÖZÖS REFORMÁCIÓI ÜNNEPÉLYRE!
