Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)

1954-01-01 / 1. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press

Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio.

Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave, Lancaster, Pa.

Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses.

Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938.

MEGFIGYELÉSEK

ESZMÉNYI EGYHÁZTAGSÁG

Kornélius arra a nagy kérdésre, hogy mit kell cselekednie, azt a választ kapta Páltól; “Higyj az Úr Jézus Krisztusban és idvezülsz!” Azóta szinte kizárólagos alapja lett az egyházhoz való tartozásnak a HIT. Jakab váltig hangoztatta ugyan, hogy" a hit magában nem elég, só't egyenesen halottnak mondható, ha JÓCSELEKEDETEK nem bizonyítják valódiságát. A cselekedetek érdemszerző erejéről szóló hibás római tan elleni küzdelmének hevében Luthert úgy elragadta a túlbuzgóság, hogy fiatal korában szalmázásnak nevezte Jakab okos tanítását. Később érett meggondolással, helyrehozta ezt a tévedését.

Az egész világ minden keresztyén egyházában készülnek az idei egyetemes zsinathoz, a Világtanács gyűléséhez, amiben az összes tárgyalásoknak az alaptémája ez lesz: “Jézus Krisztus, a világ reménye.’ Mi pedig most azt kérdezzük, hogy vájjon nem ezért halványúlt-é el keresz- tyénségünkben a REMÉNY, mert a HIT mellől kimaradt a SZERETET?!

A keresztyén egyházba beletartozásunk alap- feltétele a HIT maradt. A reformáció után ék óta bekövetkezett szörnyű szakadások ezt még jobban kiélezték. Mindegyik felekezet azt tekintette legfontosabb feladatának, hogy fenntartsa felekezeti elszigeteltségét és megkülönböztetését. A hitvallás megmentésére használtuk a konfirmációi oktatást. A hitvallások ipedig csak azzal foglalkoztak, amit HINNÜNK kell, — és e tartalmuk miatt egészen háttérbe szorúlt az, amit CSELEKEDNÜNK kell, — holott csak cselekedeteinkben nyilatkozhatik meg az, amit Jézus Krisztus jött beleplántálni az emberi szívbe; a SZERETET. Idvezítőnk csodatételeinél nemcsak ezt halljuk az Ő szájából: “a te hited megtartott téged”, — hanem ezt a kiválóan gyakorlati úta- sítást is: “eredj el és te is aképpen cselekedjél!” Aminthogy az Ő egész élete, példaadása és tanítása oly kizárólagosan gyakorlati volt, hogy ahoz hasonlót nem találunk az egész világtörténelemben. Még elméleti tanításait is mind gyakorlati példákba öltöztette: a példázatokba. Ezekben magyarázta meg Isten Országának gyakorlati életmódját.

Keresztyén életünk nagy elesettségét semmi sem mutatja világosabban, mint ennek az idvezí- tői útasításnak az elhanyagolása. Igaz, könnyebb volt szájjal való hitvallást kérnünk azoktól, akik bekéredzkedtek az egyházba, mint cselekedeteik bizonyságtételét kívánnunk. Pedig ezt kellett volna tennünk; hiszen az Urunk által adott Aranyszabály is erre a gyakorlati szempontra helyezi keresztyén életünk hangsúlyát: “valamit akartok, hogy az emberek cselekedjenek ti veletek, ti is ugyanazt cselekedjétek azokkal!” Ha ezt a rendelkezést teljesebben belevittük volna az életünkbe, akkor ma nem volna kommunizmus. Mert akkor a mi hitünk is éppen úgy felforgatta volna a világot, mint ahogyan azt az apostoli kor keresztyénéi tették.

Hol kellene ezt a feltételt behozni egyházi életünkbe? Világos, hogy csak ott lehet, ahol a nagy döntésnek kell bekövetkeznie, amikor az ember csakugyan elszakasztja magát a világ gonosz nemzetségétől: az egyházba beállásnál. Mert ha ez be nem következik, akkor bent az egyházban is ez a gonosz nemzetség él és akkor az egyház nem Urához, hanem a világhoz fog alkalmazkodni, — aminek szomorú példáit szüntelenül láthatjuk.

Adventhez készülődésünknek egyik legörven- detesebb ajándékát woodbridgei egyházunkban kaptuk, melynek ötvenéves jubileumi ünnepnapján Kecskemé'thy László lelkészünk uj eszményképet állított gyülekezete elé. Azt javasolta igehirdetésében, hogy ezután minden jelentkezőtől kérdezzék meg, amikor az egyházba felvételét kéri, hogy kíván-e dolgozni Isten Országáért? Ha erre a kérdésre igennel felel, kérdezzék meg tőle, hogy melyik munkamezőn; az általa választott munkamezőben aztán mindjárt jelöljék is ki számára a munkatér alkalmát. De ha a feltett kérdésre azt feleli, hogy nem kíván dolgozni Isten Országáért, akkor adják neki ezt a választ: nagyon sajnáljuk, de a mi egyházunkban csak olyan keresztyének számára van hely, akik abban is követni akarják Jézus Krisztust, hogy Ő szüntelenül munkálkodik.

Szívből reméljük és imádkozunk is érte, hogy ez a tagfelvételi módszer életbe lépjen nemcsak e