Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-01-15 / 2. szám
4 REFOBMÁTUSOK LAPJA KIBŐVÍTIK A SZENTHÁROMSÁGOT? VAGY MÁR ISTENRE SINCS SZÜKSÉGE — RÓMÁNAK? Az őskeresztyén egyházból hitvallók és vértanúk is állottak elő és ezeknek a vére lett az a legdrágább magvetés, ami megtermékenyítette az emberiség életét. De korán állottak elő olyan papok is, akik kényelmes életre, gazdagságra és hatalomra vágytak és ebbe az irányba terelték a szervezkedő egyházat. Hamar észrevették, hogy leggyorsabban női vonalon érnek célt: a nőnél- küli zsidó vallás semmi missziói terjeszkedést nem tudott felmutatni, ellenben annál jobban jövedelmezőbbnek bizonyúlt a pogányság sok istennőjének a szerepe, mint a rómaiaknál a Venus és Vesta, a görögöknél Afrodité, Artemis, Pallas Athéné, az egyiptomiaknál Isis és a többiek kultusza. Női vonalon könnyebbnek látszott az uralkodás: érzelgősségtől csak egy rövid lépés a babonaság, uralkodni pedig azok felett lehet csak, akiket tudatlanságban tudnak tartani. A földi vagyon nélkül szertejáró hajléktalan és magát keresztfára vivő Jézust nem lehet fényben és pompában élve követni. Ezekért kellett megteremteni a Mária kultuszát és azt századokon keresztül mesterségesen odafejleszteni, hogy most már kiszorítja helyéből Krisztust és magát az Istent is. Az első lépések még nem látszottak veszedelmeseknek. Az első századokban könnyű volt egyetemessé tenni azt a hiedelmet, hogy szüzességét mindvégig megtartotta. A második lépés az a rege, hogy születése is természetfölötti volt, csak úgy, mint Urunknak méhében való fogantatása. A harmadik lépést 431-ben az efézusi zsinat tette, amikor Isten Anyjának jelentette ki; az volt ehez a takaró, hogy ez a cím tulajdonképpen a Jézus Istenségét akarja hangsúlyozni. Ekkor aztán következtek a többi lépések: tiszteletére templomokat, zarándokhelyeket, szobrokat emeltek, képeket festettek, ünnepeket rendeltek. Elnevezték az Ég Királynőjének, aki ott ül Krisztus jobbján és megoszt vele minden hatalmat. így osztották meg a tiszteletet és imádást is ideient az ő javára. Elképpesztő az a vakmerőség, ahogyan mindent, még a Szentírást is, elferdítették, mint pl. a zsoltárokat, ahol Isten helyébe mindenütt Máriát tették; ugyanígy a litániákban, könyörgésekben, stb. A reformáció korában úgy megerősödött az ellenkezés, hogy a tridenti zsinat nem merte folytatni ez istenítési eljárást; így csak ezelőtt száz évvel tették hivatalosan dogmává a szeplőtlen fogantatás, három évvel ezelőtt pedig a halálnélküli mennybefelvétel állítólagos hittételeit. És mire most világszerte Mária- évet rendeltek: Jézus anyját már minden egyes országnak a “védnökévé” tették meg, — úgy hogy most már Mária nemcsak az Ég Királynője, hanem itt a földön is mindegyik országnak a “speciális” külön Királynője. Tudjuk a magyar történelemből, hogy mit jelentett nálunk a Regnum Marianum, a Mária Országa, a mindennapi gyakorlatban. Ott azonban — Istennek legyen érte hála, a reformáció ellensúlyozni tudta a papság korlátlan uralmi törekvéseit. Ha azonban Közép- és Dél-Amerika országainak ai sorsát nézzük, megborzadunk Mária uralmának a következményeitől. Évszázadiokon keresztül teljes sötétségben tartott tudatlanság állította meg az emberiség haladását. Hogyan volt ez lehetséges? A tömegek szeretik a lelki sötétséget: nagyobb szabadságot kap a bűn. A protestáns nemzetek magasabb erkölcsi színvonala határozott bizonyságot tesz erről a veszedelemről, amibe ez a pogány emberimádás sodorja a keresztyénséget. Olvassa el bárki a hamar és méltán hirhedtté vált pápai Mária-imát, és kénytelen lesz megállapítani, hogy Rómának immár nincsen szüksége Istenre, a Szentháromság fölébe egy negyedik személy, egy EMBER került, akiről most már nem tagadhatják többé, hogy őt igenis imádják. Jézus csecsemővé törpült mellette abban az imában. Ha nem volnának ennek a pogányságba sülyedt emberimádásnak oly végzetes következményei, talán hajlandók volnánk mi is úgy tekinteni ezt a súlyos eretnekséget, mint áhogyan az anglikán egyház hivatalos lapja ír róla: “Attól az egyháztól, amely fölött nőtlenségre ítélt papság uralkodik, nem is lehet mást várni, mint ilyen szertelenségbe csapó hódolatot Mária iránt. Eltiltották tőlük egyéniségüknek a családi életen keresztül való normális kifejlődését; rá vannak kénszerűlve arra, hogy helyettest találjanak, aki képzeletükben azt a helyet foglalja el, amit a feleségnek kellene betöltenie.” Valóban: page Dr. Freud, please! Felhívjuk olvasóink figyelmét arra a komoly cikkre, melyben amerikai magyar református egyházi életünknek egyik legilletékesebb hittudósa magyarázza meg, hogy miért nem lehet nekünk reformátusoknak tétlenül semlegeseknek lennünk e legújabb merénylettel szemben, amit Krisztus Urunk ellen pontosan az Ő állítólagos helytartója követ el. Amerikai életünk jövője is kockán forog: Washingtonban ott épül a roppant székesegyház, amely azt fogja hirdetni, hogy ez az ország is Mária Országa. Meri-e még valaki állítani köztünk, hogy nincsen szükség missziói munkára? íme, ide jutott a keresztyénség, mi miattunk, akik az evangélium missziói munkáját elhanyagoltuk! Isten bizonyára ezért engedte meg a sötétségnek ezt az uj erőrekapását, hogy gyorsabb és hatásosabb missziói munkára serkentsen bennünket. Segítsünk hát uj hazánkat megóvni attól, hogy Dél- Európa nemzeteinek sorsára jusson. MEGJELENT Biitösi János hammondi lelkészünk szerkesztésében az ÉBREDÉS című traktátus harmadik füzete, melynek ez az ügyes címe: Rabok legyünk vagy szabadok? Megrendelhető e címen: Rev, John Bütösi, 607 Indiana Street, Hammond, Ind.
