Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-01-15 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave, Lancaster, Pa. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses. Entered as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. MEGFIGYELÉSEK ELHÁRÚLT AZ EGYESÜLÉS AKADÁLYA Tizenkét évvel ezelőtt kezdődtek meg a tárgyalások a kongregácionális keresztyén egyházak meg az evangéliumi és református egyház között azzal a célzattal, hogy ezt a két felekezetet egyesítsék. Öt évvel később elkészült az Egyesülési Alap terve, amit a mi egyházunk zsinata azonnal el is fogadott tárgyalási alapúi és letette azt szavazásra az egyházkerületekhez, amiknek kétharmad része meg is szavazta az egyesülést ezen az alapon. A kongregácionálisok között azonban először csak 65 százaléka a gyülekezeteknek volt hajlandó elfogadni a tervezetet, mire annak némi “magyarázatait” adták ki és így próbálták megnyerni a szükséges három-negyedrész többséget. Amikor a gyülekezetek 72 százaléka meg is szavazta az egyesülést, az ő egyetemes tanácsuk kijelentette, hogy kész az egyesülésre. A mi egyházkerületeink nagy többsége is elfogadta az uj magyarázatokat. Kitűzték az időpontot, hogy az 1950. év junius havában Cleveland városában a két felekezet egyesülni fog. Az 1949. év decemberében azonban egy kongregácionális gyülekezet törvényszék elé vitte a kérdést, mert nem volt hajlandó elfogadni az egyesülési tervezetet. Január hóban Steinbrink newyorki bíró megtiltotta a kongregácionálisok egyetemes tanácsának az egyesülést, azon az alapon, hogy a kongregácionálisok jelenlegi szervezete nem közegyház, hanem gyülekezetek szövetsége, és így minden gyülekezetnek joga van saját magának döntenie ilyen kérdésekben. A kongregácionális egyetemes tanács azonnal fellebbezett, azzal érvelve, hogy egyetlen gyülekezetét sem kényszerítenek, továbbá, hogy az egyházak egyesülési szándékát a világi törvényszék nem akadályozhatja meg. A felebbezési bíróság meg is változtatta az első ítéletet, mire aztán a brooklyni gyülekezet fellebbezett, az 1952. év tavaszán. Végre most decemberben megkaptuk a végleges törvényszéki döntést, mely megerősítette az előző fellebbezési döntést és elutasította a brooklyni gyülekezet keresetét azzal a fő-indokolással, hogy mivel birtokjogi kérdések nem szerepelnek ebben az egyesülési tervezetben (mert minden gyülekezet továbbra is háborítatlan birtokában marad minden vagyonának), a világi bíróságnak valóban nincs joga megakadályozni a felekezetek egyesülési szándékát. E kedvező döntést nagy megnyugvással fogadta nemcsak a két érdekelt felekezet vezetősége, hanem az egész amerikai protestántizmus. Ha a bíróság helyt adott volna a brooklyniak tiltakozásának, akkor kicsiny csoportok véglegesen megakadályozhatták volna az ökumenikus reménységek valóra válását. Ebből a szempontból jó, hogy lefolyt egy ilyen jogi eljárás. Viszont ez a hosszú várakozás meglehetősen lehütötte az egyesülés iránt táplált első lelkesedést, úgy hogy most elölről kell kezdeni az egész eljárást. Kétségtelenül változás alá fog jönni az első Egyesülési Alap tervezete is, sőt meglehet, hogy előbb kidolgoztatják az egész alkotmány- és alapszabály-tervezetet is, mielőtt az egyesülést kimondanák. Ez nagy különbséget jelentene a mi legutóbbi egyesülésünkkel szemben, amikor a két tárgyaló felekezet (Evangelical Synod és a Reformed Church) előbb egyesült és csak azután, együtt, készítették el az alkotmányt és az alapszabályokat. Az is döntő szempont lesz, hogy vájjon a kongregácionális gyülekezeteknek hány százaléka lesz hajlandó az egyesülésre, mert nem sok értelme volna annak, ha ezzel a tervezettel csak kettészakítanánk egy meglévő felekezetet. Végül az is fontos szempont lesz, hogy vájjon kongregácionális testvéreink tovább is fenn akarják-e tartani mostani laza egyházi szervezetüket és csak az egyházkormányzat legfelső színvonalán kívánnak egyesülni, míg a gyülekezetek megtartanák mai függetlenségüket, — amely e- setben természetesen nem lehetne tovább beszélni az egyesülésről. Egyetemes Tanácsunk februári gyűlésén részt fognak venni a kongregácionálista testvérek is, az ő egyetemes tanácsuk tagjainak képében. Ott meghalljuk majd az uj alkotmány ózó bizottság jelentését is; hír szerint akkorára már készen lesznek tervezetükkel. Természetesen minden további fejleményről azonnal tudósítani fogjuk olvasóinkat. (Itt említjük meg, hogy a Magyar Egyházkerület minden szavazásnál az egyesülés mellett szavazott, de gondunk volt rá, hogy állásfoglalása feltétlenül kikösse minden eddigi előjogának fenntartását).
