Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-06-01 / 11. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ ÉV REFORMÁTUS MAGYAR CSALÁDAPJA írta: Tóth Bálint loraini lelkészünk Vasárnapi angol Istentiszteletünkön három gyermeket kereszteltünk: a Laird, Thomson és Dennis család'ok újszülötteit. Egyik név sem el- angolosított magyar név; egyik édesapa sem magyar származású. Ha végigtekintjük loraini egyháztagjaink névsorát (s így van ez sok más egyháznál is), igen sok nem-magyar származású egyháztag nevét találjuk törzslapjainkon. Énekkarunk tagjai, vasárnapi iskolai vezetőink, volt presbitereink, a fiatal asszonyok vezetői és tagjai között szép számmal ott látjuk nem-magyar származású hűséges egyháztagjainkat. Legtöbbjük nem tud magyarul, de nem egy megtanulta édes anyanyelvűnket. Ősi kálvinista szokásainkét mind megismerték, megszerették. Egyikük nemrégen érkezett vissza Lorainba más városban lakó szülei látogatásából és panaszolta, menynyire hiányzott neki az ünnepen a mi úrvacsorái rendtartásunk és egyházunk közössége. Mi, magyarszármazású amerikaiak azért szeretjük új hazánkat, mert önként szeretetből választottuk hazánknak Amerikát. Ezek a nem- magyar egyháztagok is azért szeretik és becsülik meg egyházunkat kétszeresen, mert nem születtek benne, hanem önként, szeretetből választották. Ha számbavesszük nem-magyar egyháztagjainkat, azt látjuk, hogy a legtöbbjük azért csatlakozott hozzánk, mert valamelyik hűséges, hívő egyháztagunk családjába házasodott be vagy ilyen családunkkal került rokoni, illetve baráti kapcsolatba. Egyházunknak e missziói lelkű, hűséges családjai sorából most egy idős házaspárt szeretnénk amerikai magyar református közvéleményünknek bemutatni. Dr. Kalassay Sándornak, az emerikai magyar református élet úttörő munkásának a nevét jól ismerik széles Magyar-Amerikában. Öccsét, Kalassay Lajos egyháztagunkat és feleségét azonban nem sokan ismerik Lorainon kívül, pedig róluk lehetne megmintázni az amerikai magyar református ember hűségét és egyházszeretetét. Kalassay Lajos bátyánk most töltötte be a 78.- ik esztendejét; felesége 75 éves múlt márciusban. A Borsod-megyei Ernődről jött Amerikába. Az új hazájában nehéz munkával kereste kenyerét, egyszerű munkásember volt. Mégis 6 gyermeket nevelt fel tisztességesen. Mind a hat gyermek magyar református egyházaink tagja. Négy Loraimban, egy Elyriában és egy Clevelandban. De menjünk tovább! Tizenhárom unokája és 16 dédunokája közül is Adjunk hálát az Urnák, mert érdemli. ..Mert minden gazdagságát velünk közli. mindegyik egyházunk tagja. Fiai és vejei között egyházi munkások, presbiterek, vasárnapi iskolai tanítók vannak szép számmal. De ez még mind kevés, mindegyik menye és veje egyháztagunk. Unokáinak feleségei és férjei is mind egyházunknál vannak. Dédunokája, Mrs. Arthur Tablót vasárnapi iskolai tanítónk. Lorain és Elyria között a “Stop 7”-nek nevezett részen az egyik utcában majdnem csupa Kalassay ivadék és rokon lakik. Mégsem tud a család egymás házánál összejönni, mert annyian vannak, hogy családi örömünnepek alkalmával termet kell kibérelniük. Kalassay bátyánk és a felesége — eláruljuk, — nem nagy mesterei az angol nyelvnek. Az unokák élettársai között pedig szép számmal vannak angol, orosz és egyéb származású asszonyok és férfiak. A szeretet nyelvén mégis megértik egymást. A Kalassay házban ma is olyan magyaros vendégszeretettel fogadják a látogatót, mintha Ernődön, vagy Szabolcsban lennénk. Az abroszok vasalása, az almárium színe, a foszlós kalács íze, a friss kávé illata, Kalassay néni szíves kínálgató szava lélekben hazarepíti a látogatót a Tisza partjára, a rónákra vagy a magyar lankák közé. A magyar nagyasszonyokat jellemző rend, tisztaság, vendégszeretet és ... az ízletes ebédek szerettették meg a magyarságot mindazokkal, akik ebbe a kiterjedt családba beházasodtak.... A lakószoba asztalán rojtos imakönyv és Biblia. Látszik, hogy nem dísz, hanem mindennapi olvasmány. Ez a két könyv jellemzi a legjobban az idős házaspárt. Ez adott nekik erőt ahoz, hogy olyan családot neveljenek, ahol az u- nokák élettársai is áttérnek hitünkre és egyházunkhoz csatlakoznak. Ha nem is férnek be a Kalassayak egyikük házába sem, hetenként mégis mindig találkoznak. A dédunokákat látják a vasárnapi iskolából kijönni, az unokákat és gyerekeket élettársaikkal együtt az angol Istentisztelet után üdvözlik s amikor ők mennek a magyar Istentiszteletre, akkor Pongrác Antal vejük, egyházunk presbitere fogadja őket a templom pitvarában. Kalaassay Lajosék szegény emberek maradtak, de ismer-e náluk valaki gazdagabbat és boldogabbat?! Néhány hete kereszteltük az első fiú unokáját, a múlt vasárnap két dédunokáját. Virágvásárnál pedig másik két dédunokája konfirmált és fogadta meg, hogy hűséges lesz egyházunkhoz mindhalálig. Néhány hónappal ezelőtt egy másik unokája esküdött (nem magyarhoz
