Reformátusok Lapja, 1954 (54. évfolyam, 1-22. szám)
1954-01-01 / 1. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA Isten azt mondja, hogy a pusztában útat szerez és a kietlenben folyóvizet. Ugyanaz történik nálunk is; ahol eddig botladozva jártunk, Isten drága kezét fogva, mint egyenes úton haladunk és eddigi sivataggá tett életünkben most már az élet folyóvizének hüs habjai csobognak és sok embert felüdíthetünk, hiszen eddigi önző életünk sem magunkat, sem mást nem frissíthetett fel! Úgy szeretnénk áldás lenni; indüljunk neki az új esztendőnek Istennel és akkor betöltjük valóban azt a hivatást, amiért ebbe a világba állított az Úr! “Vándor útam Jézusommal járom. Boldogan csak Véle jár szívem. Utam s célom másba nem találcm. Szívbe, házba üdvöt Ő viszen! Szívbe, házba üdvct Ő viszen.” AZ UTOLSÓ ÚJRAKEZDÉS (Most az egyszer személyes írás) Sokszor írtam már újévben arról, hogy mit jelent az újrakezdés. Boldog voltam, mikor egy- egy ilyen írásnak visszhangja is jött: bizonyítékául annak, hogy mást is felbátorítottam és megerősítettem az én bizodalmammal. Olyankor más is épített az én hitem fundamentumára. Ebben az újévben ám nemcsak uj esztendőt kezdek, hanem az utolsó megbízatást is. A múlt nyáron tartott Egyetemes Zsinat megint megbízatást adott lapunk szerkesztésére, és az azóta megjelent hivatalos kiadványok (zsinati jegyzőkönyv, hivatalos évkönyv) szerint ez a megbízatás az 1959-ben tartandó zsinaton jár le és a most alkotott uj rendelkezés szerint az 1960.-ÍA' év január havának utolsó napján ér véget. Istennek felőlünk való végzéseit nem ismerjük előre, de azt bátran megállapíthatjuk, hogy ez a teljes egyhangúsággal történt választás volt az én utolsó hivatalos megbízatásom. Hiszen az a hat esztendő, amire ezt a megbízatást adták, messze túlmegy az én életemben a nyugdíjaztatás korhatárán. Csodálatosan nagy bizalmat jelentett a zsinati atyák részéről, hogy ilyen idős emberre merték rábízni ennek a háromszínű magyar zászlónak a lobogtatását. Hiszen ebben a most kezdődő esztendőben, ha Isten enged addig élnem, betöltőm a hetvenedik életévemet. Ilyen korban a legtöbb ember már elfáradt a munkában. Serdülő ifjú voltam még, amikor az igét hirdetni kezdtem, tizenöt éves koromban. Hogyan remélhetnék hát még további hat esztendőt? Hiszen akkorra már ötven esztendős amerikai szolgálat állana mögöttem; pedig Magyarországon úgy emlegették, hogy az amerikai szolgálat minden éve két esztendőt számít. De ha Krisztus Egyháza, melynek szolgálatába állottam, még tovább is használni akarja azt a lelket, amit Isten belém adott: engedelmesen bocsátom azt rendelkezésére ezután is. Amíg hű leszek Urunkhoz, és ameddig 0 használni tud, addig a segedelme sem fog elmaradni. Ellenben itt most mindazokat szeretném kérni, akikkel együtt vagy akiknek a számára kell szolgálnom, hogy legyenek továbbra is segítségemre. Gyön- geségeimet ne nézzék el, hanem mondják meg ezután is bátran, mint eddig tették. Segítenek azzal: azontúl jobban igyekszem végezni szolgáltatómat, Minden munkatársunknak hálásan mondok köszönetét és nagyon kérem további közreműködésüket. Drága jó népünket pedig arra kérem, hogy tekintsen ezután is hű testvérének, mint eddig tette, és forduljon hozzám mindenben bizalommal, jól tudva, hogy én értük és nekik élek. TÓTH SÁNDOR szerkesztő. |............................................ -■ f ÜNNEPI ÉS ÚJÉVI ÜDVÖZLETEK menekült testvéreinktől 108. zsoltár 1-7. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. — Szeretett Nt. uram! Midőn most újra elérkeztünk egy év elmúlásához és nem tudjuk, hogy mit is hoz a jövő, mielőtt a régi elmúlna, szeretnénk a mi hálánkat leróni az Úr előtt és önök előtt, hogy nem fáradtak el abban, hogy részünkre még most is küldik ezt a mi drága és mély református lapunkat. Igaz, hogy aranyunk, ezüstünk meg drágakövünk és dollárunk nincs, de amink van, azt küldjük szeretettel. Mert hiába küldenénk bármit is, ha a mi szívünk üres, nem ér semmit. De szívünk tele van hálával és ezért kérjük, hogy fogadják szeretettel a mi jókívánságunkat. Tudjuk, hogy nem vagyunk méltók nagy szeretetükre, de látjuk az Úr áldott szívéről, hogy mit tesz velünk napról-napra. így hát, szeretett Nt. uram, nem szeretnénk, hogy mi is ne küldenénk jókívánságainkat. Áldja meg az Úr minden lépésüket és koronázza' meg minden cselekedetüket, és adjon kegyelemteljes karácsonyt és áldott és boldog ujesztendőt úgy önöknek, mint összes munkatársainak, és adja a mi jóságos Istenünk, hogy sok-sok esztendőt érhessenek és munkájuk sok gyümölcsöt teremjen az örökkévalóság számára! Titus 3:15. Az önökért imádkozó hittestvérek: Bi- lisits Rezső és neje. — Sauerlach 103, bei München, Germany. — Hálásan köszönjük, Bilisits testvérem, és a többinek is mind, kiktől oly sok ilyen áldáskívánással teljes levelet kaptunk, — és mi is a legjobb kívánságokkal viszonozzuk, azt is megírva, hogy bár máskor is tesszük, de újév első perceiben különösen fogunk imádkozni minden bujdosásban lévő magyar testvérünkért és kérjük reájuk Istenünk kegyelmét. J • * * # * # • • • • • • • r
