Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1953-02-01 / 3. szám
10 REFORMÁTUSOK LAPJA ban élő emberek, akik azonban hosszú esztendők során sem kapták meg azt a kegyelmet, hogy egyházba tömörüljenek. Sajnos, az újonnan érkezettek egy része ennek semmi szükségét nem érzi, minthogy neveltetésükből teljesen hiányzott a vallásos nevelés. Itt San Cristobalban három magyar család él: egy katholikus és egy zsidó és mi. A németek száma körülbelől nyolcvan fő. A caracasi német lelkész Dr. Fáik, kiváló képességű ember; az első hívó szóra lejött hozzánk, de kezdetben kevés visszhangra talált a buzdítása. Én itt Venezuelában a mi református hitéletünk értékein túl is nagy jövőt látok a vallásos életben és ezért, dacára annak, hogy egymagám nem vagyok német és egyedül én nem vagyok lutheránus, tellj es erőmmel beálltam a munkába. Társadalmi alapon indúltunk el feleségemmel és lassan-lassan sok megértésre találtunk. Ma már várják a németek a németnyelvű óvodát, ma már várják a diakonissza érkezését, a koronként megismétlődő Istentiszteletet. Fáik lelkész a múlt vasárnapra lerepült Caracasból és az ez alkalomra kölcsönkért baptista templomot szépen megtöltöttük. Hét gyermeket kellett keresztelnie s néhányan Úrvacsorát is vettünk. A helybeli baptista templomot említettem. Igen, itt a baptistáknak egész népes gyülekezetük van és Tachira államban többfelé. Mindez persze missziói munka eredménye, ami itt Venezuelában szépen folyik. Tachira államban már van olyan község, amelyikben a protestáns templom nagyobb a katholikusnál. Az itteni egyház magát evangéliumi egyháznak jelöli, mert nagyon helyesen nem akar szétaprózódni. Istentiszteletük, melyet olykor mi felnőttek is meglátogattunk, a benszülött kisember szellemi színvonalán mozog, tehát számunkra majdnem élvezhetetlen. Igen jó azonban az amerikai misszionáriusok által vezetett vasárnapi iskola, melyet mind a négy gyermekem rendszeresen látogat. Gyönyörű munkát fejt ki a “Bibliai Intézet”, ahol 15 fiú és 15 leány kap evangéliumi szellemű nevelést. Rendre, pontosságra, sportszerű életmódra, stb., szoktatják őket, szóval mindarra, ami legjobban hiányzik. Mindkét említett intézmény meghatóan törődik tagjaival és ezzel sokakat hódít meg magának. Hiszen az itteni római egyháznál éppen a nemtörődömségben és a mercantilizmusban van a hiba. (Mint a múltkor irtuk Colombia államról, ahol a legnagyobb kereskedelmi üzlet a római egyházé, még a sörgyártásnál is nagyobb. Szerk.) A protestánsok hódítása azután igen sok gyűlölködést vált ki, míg azoknak a vallásos szervezkedésével keveset törődnek, akik már mint protestánsok érkeztek ide. A mi vallásunkkal nem törődnek; elég, hogy “idegenek” vagyunk, ami a sikerben irígyeltetést, az érvényesülésben másodrangúsá- got jelent ebben az országban. Hadd szóljak valamit karácsonyról. Kilenc nappal előbb indúlt meg az ünneplés. Naponta reggel négy órakor mennek el a misére az éjszakát farsangszerűen átlumpolt emberek. Óriási puffogtatás van ilyenkor, amely lövöldözés reggel hat órakor, déli tizenkét órakor és este hat órakor megismétlődik. Értelmesebb emberektől megtudtam, hogy ez régi indián szokás és a rossz szellemek elűzésére szolgált. A római egyház azonban teljesen bevette szokásai közé. Fantasztikus tömegű puskapor fogy el ezalatt és igen sok a sebesült és megégett ember. Tavaly karácsonykor 14 súlyos sebesült égettet vettek fel a kórházba karácsony előtt; közülük egy meg is halt; volt aki “csak” a kezét vesztette el. A robbantó lövöldözés csúcspontját karácsony estéjén éri el, éppen délután hat órakor, és közben a rádió hangosan szórja világgá a “Csendes éj, szentséges éj . . .” dallamát. Hát csendesnek aztán igazán nem mondható ez az éj. Az emberek javarésze az útcán tolong és különböző tűzijátékokat ereget, ismerőseit látogatja, vacsorákról sietnek haza, vagy átmennek egy másik mulatóba, kávéházba, étterembe vagy bárba. Tökéletesen szilveszteresti a hangúlat. — Kétségtelen azonban, hogy a karácsonyfa szokása hódít, különösen színes villanykörtékkel díszítik az északi fenyőfákat helyettesítő tuját. Erélyes hangú cikket olvastam azonban a napisajtóban, amelyik támadja a karácsonyfa szokását és sürgeti, hogy csak maradjon meg a venéz a maga régi erkölcseiben és ünnepelje meg a karácsonyt az eddigi módon és ne majmolja az “idegent”. Istentől áldott boldog uj esztendőt kívánok. Puky Pál. ÓH JÉZUSOM! Irta: E. Lázár Franciska Hogy árad szét a fényözön, Ha visz Feléd utam, Tökéletesség, szent Öröm: Óh Jézusom, Uram! Az Élő-t látni, hallani, Tehozzád sietek, Tenéked felajánlani A szenvedésemet. A porba sújtott, szomorú Tenálad nyer vigaszt, S a száraz töviskoszorú Piros rózsát fakaszt... Jelen vagy most is, Valóság, S ha szívemhez nyomom A véredből fakadt rózsát: Gyönyör a fájdalom!
