Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)

1953-02-01 / 3. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

7

több viszony ez: Krisztus és a hivő viszonya. Mert Krisztus szeretete a legforróbb szeretet, amit ember érezhet. Forróbb, édesebb a nők, az édesanya szereteténél is.

Ez a szeretet indit a tiszta, szép életre.

Az embernek nem törvényre, erkölcsi szabályokra, parancsokra van szüksége, hanem in- ditó okra, inspirációra, szeretetre. A legjobb törvény sem tesz jóvá, szép életűvé. Egyedül a szeretet. A hideg törvénybe, szabályba a szeretet önt életet, inditja cselekvésre az akaratot.

Petőfi Sándor “Falu végén kurta kocsma” cimü versében leirja, hogy a legények ott mulatnak, dalolnak, duhajkodnak. A mulatás zajától nem tudnak aludni a környéken lakók. Egyszer csak “bekopognak az ablakon: ne zúgjatok olyan nagyon! Az üzeni az uraság, mert lefeküdt, aludni vágy ...”

A legények szivében feltámad a dac és azt felelik: “Ördög bújjék az uradba! Te pedig menj a pokolba! Húzzad cigány, csak azért is, ha mindjárt az ingemért is ..

Tovább mulatnak. “Megint jönnek, kopogtatnak: Csendesebben vigadjanak... Isten áldja meg kendteket: szegény édesanyám beteg...”

Mi történik? Minden legény édesanyjára gondol. Szivét melegség tölti be. Es? “Kihörpen- tik boraikat, végit vetik a zenének, hazamennek a legények...”

Nem parancs, hanem szeretet, a szív melegsége inditja meg az embert. Váltja ki a jót, szépet, nemest. Edison életének titkát ebben foglalta össze: “Feltettem magamban, hogy édesanyámnak nem szabad bennem csalódnia ... örömére, büszkeségére élek ...” Egy nagy misszionárius életét az alakította, vezette, hogy “a földön legnagyobbat, édesanyámat, az égen legnagyobb, Isten, előtt érettem imádkozni láttam, hallottam ... Megcsufolhatnám-é ezt a nagy sze- retetet?...”

Forró szívre, szeretetre van szükség, mert jellemünket az alakítja, amit és akit szeretünk. Nem vélemény, meggyőződés, törvény, dogma, nevelés, még a hit sem, hanem a szeretet. Ha a földi szeretet csodákat tehet, akkor mire képes a Jézus és a hivő szív egymás iránti szeretete? Kiégeti a bűnt, megtermi a jóságot, dinamikus erőt ad a szolgálatra. Mint Pál mondotta: “a Jézus szerelme szorongat minket...” “Szeretett engem, önmagát adta érettem...” azért én is odaadom Ő érte egész életemet. Mint Foster odaadta Partner je gyönyörűségére élete gyümölcsét, a milliókat.

Ki a keresztyén?

Az aki ismeri, szereti, követi Jézust! Aki ajkával is vallja, életével is bizonyságot tesz arról: “Akit, bár nem látok, szeretek, akiben bár nem látom, hiszek, kibeszélhetetlen, megdicsőült örömmel örvendezek!”

Jézus is azt kérdezte Pétertől: “Simon, Jóna fia, szeretsz te engem?”... “Uram, te mindent

tudsz s igy tudod azt is, hogy én szeretlek téged”, felelte Péter. Mit felelsz te?

Uram! Te mindent tudsz! Ismered bűneimet, vágyaimat. Alázattal kérlek; tisztits, szenteli meg és teljesítsd be szivem vágyát: mélyebbre Benned, mélyebbre még, nem kell e földön semmi egyéb . .. mélyebbre az irántad való szeretetben ... Ámen.

Í

PAÁL GYULA j

Tegyünk bizonyságot!

Egyházi és világi tömegmozgalmak zsarnoki tusájában meg kell látni a veszélyeket: minden megalkuvást félretéve hirdetnünk kell az uj testa- !; mentum és reformáció központi igazságát, hogy \ az élet végső tekintélye a feltámadott Krisztus > jelenlétének tekintélye! Az emberi történelem !; erőinek gyilkos tusáj ában s a fölött Krisztus Ki- / rály még mindig csak hív. Erőszak alkalmazása ; nélkül. Körülötte csoportosul a keresztyén Anya- ;! szentegyház kétezer éves történelme győzelmeivel és vereségeivel. Az Anyaszentegyház szent, egye- 1 temes és apostoli, melyet nem emberi indulat ; vagy munka, hanem a SzentLélek hozott létre az ;! Isten dicsőségére és megváltásunkra. És itt megint Isten munkál hatalmasan a történelemben. Az ! Egyház Krisztus teste és ehez a szerves testhez a múltban, jelenben és jövőben mi hozzá vagyunk ; kötve: “Ti pedig a Krisztus teste vagytok és / tagjai rész szerint” (1. Kor. 12:27). !;

A protestáns keresztyénség Achilles-sarka volt - < mindig az a tény, hogy nem adott kielégítő egy- ;! > ház-tant. Úgy volt ezzel valahogy a protestántiz- ; < mus, mint Jákob azzal az izommal, melyet az an- ! < gyal megbénított (I. Móz. 32:30-31). A reformáció \ nagy lelki viharából nem született szoros lelki kö- \ > zösség, hanem az egyéni értékek tul-hangsulyo- ; i zása. Az egyéni szabadság megszállottjai lettünk. !

< A nap minden ragyogása mellett is nem sánti- '

) tunk-e mindannyian?! Valamikor a “protestáns” ;

> szó hitvallót jelentett; a szó elkorcsosult jelenté- ;

J sében mi már nem hitvallók vagyunk, hanem ;

< protestálók, tiltakozók, ellenkezők. Talán az idő ! s vaskarjaiban ismét megtaláljuk hitünk eredeti gé- > niuszát és hitvallók leszünk újra! Talán össze j

> tudjuk hozni szétszórt erőinket. Közegyházunk \ < úttörő munkát végez ezen a téren. Talán a közel- ; s jövőben hatalmas történelmi egyháztestek találnak > organikus egységes életet. A mi amerikai magyar <: > református egységünk is még mindig csak imád- ;

< ságos lehetőség. Ez az egységre-törekvés nem ;

\ lehet a kompromisszumok egysége, megalkuvásos ! 5 toldozgatás-foldozgatás. Külsőségek és egyházi > szervek harmonizálásán túl az ökumenikus moz- \ < galomnak el kell menni az ős-kerügmához, az ős- < evangéliumhoz, és ebben kell megtalálnunk az !; | egy hit és egy élet alapját.

> A megváltottak hatalmas seregéből jövünk \ < tehát bizonyságot tenni és csak igy lehetünk a ; < SzentLélek nyelve és Isten erejének hatalmas kar- !; > ja! Az angyalok és az arkangyalok s a mennyei !; > üdvezültek seregeivel dicsőítjük az örök Isten, í 1 mennyei édes Atyánk nevét! ;í

< (Részlet a daytoni egyház jubileumán !;

S tartott igehirdetésből.) !;