Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1953-12-01 / 21. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 7 terjedése és népességi tömegei folytán a nemzeti tanácsoknak ez az összessége minden másnál jobban érzékeltetheti velünk a keresztyén közösségnek az egyetemességét. Minden munkájuk a misszió céljait szolgálja, éppen ezért nincsen szervezetüknek erős központosítása. És bár teljesen a missziók ügyének szolgálatában állanak, mégis tökéletes az egyetemes egyházzal való lelki egységük. Bár az Egyház egyetemessége mindig közismert tény volt, napjainkban mégis erősebben érezhetővé vált, mivel már érnek a gyümölcsei annak, hogy oly tevékeny részt vesz Krisztus missziói munkájában. Az Egyház missziói munkája az, ami mindennél jobban megérzékelteti a tagjai közt fennálló egységet és uj bátorságot önt szívükbe, amikor olyan szemmel látható bizonyságot tesz egyetemessége felől. A MEGTÉRÉSRŐL Őszintén megvallom, hogy keresztyéni életemben nagyon sokáig mit sem tudtam a megtérésről. Úgy voltam, mint az ejtőernyős, akit a szél valami ősvadonban ejtett le, ahonnan nem ismerte a kivezető útat. Még a legszükségesebb gyakorlati ismereteim is hiányoztak. És mégis keresztyén voltam, de a megtérés ismerete nélkül. Akkor azt hittem, hogy az voltam. Ma már a SzentLélek segítségével meg tudom ítélni, hogy minden keresztyéni életnek megtéréssel kell kezdődnie. A megtérés viszont bűntudattal kezdődik, majd bűnbánattal folytatódik. Ez a kérdés az, ami úgy bujkál a mi keresztyéni életünkben, mint tű a kazalban. A sátán azt súgja fülünkbe: mit megtérni? Minek? Te jó ember vagy. Pontosan ott ülsz minden vasárnap egy órácskát a templomodban, az elég. Aztán meg te sok jegyet eladsz a bazárra. Segítsz pénzt csinálni. Csigát csinálsz, ajtót, ablakot és széket adományoztál, te fáradsz, izzadsz, idődet ingyen felajánlod, te sokkal jobb ember vagy mint példáéi — ez és ez. És még folytatja: te Úrvacsorát is szoktál venni, Bibliát is olvasol, te igazán jó keresztyén vagy! Adományaidat is mindjárt elsőnek olvassák fel, mert a tied a legtöbb. Ugyan minek neked megtérni?! Te betöltőd azt, amit egyházad tőled elvár, hiszen úgy szoktak téged emlegetni, mint jó keresztyén embert — még példának is odaállítanak mások elébe. — Nikodémus is ilyen Jó Ember lehetett, hiszen főember volt, meg Izráel tanítója. És mégis azt mondta neki az Úr: “Szükség néktek újonnan születnetek!” A farizeus is úgy imádkozott, hálálkodva, hogy ő nem olyan, mint az a publikánus. Dicsekedett, hogy ő mindent megad. Betölti a törvényt. Jócselekedet, adomány, a parancsolatok betartása jellemezte őt — mégis az Úr szeme azon akadt meg, aki földreborúlva hajtogatta: “Uram, bocsáss meg nekem bűnösnek!” Az Úr Jézus ezt mondja: “aki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét és úgy kövessen engemet”. A sorrend tehát nem az, hogy előbb legyen keresztyén, vagyis Krisztus követője, hanem az, hogy előbb hagyjon fel minden hiábavaló dologgal. Szánja meg és vesse el a bűnét, tagadja meg magát! Vagyis ha eddig a saját jócselekedeteivel dicsekedett, vagy káromkodott, ivott, paráználkodott, hazudott, veszekedett, beszédközben mindenféle szennyes és kétértelmű célzásokat tett, embertársát nem tisztelte, pénznek, háznak vagy bármilyen anyagnak rabja volt, kétkula- csos módra korcsmában és Istenházában egyformán jól érezte magát, stb., — ELŐSZÖR ezektől kell megszabadúlnia, mert csak akkor veheti fel magára a maga keresztjét. Ez pedig nem más, mint hogy éppen úgy odaáldozza az életét másokért, amint maga a mi Urunk is odaáldozta az övét. Vagyis ott folytassa, ahol Ő elhagyta, mint ahogyan Pál tette a Krisztus szenvedéseivel, amiknek úgy tudott örülni! (Kol. 1:24.) Mert csak így lehet a Krisztust követni. Adventét értünk megint Isten kegyelméből. Keresztelő János is, maga Urunk Jézus is azzal kezdi prédikálását: “Térjetek meg!’ Ideje hát, hogy meghallgassuk ezeket a megtérésre hívő isteni sürgetéseket: “Az Isten mostan parancsolja minden embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek.” Hogyan? “Hagyjátok el az idegen isteneket, akik közöttetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat!” És: “tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanság- tól.” Mindnyájunkhoz szól Isten szava: “Engem keressetek és éltek!” A bűntudat így kiált fel a magábaszállt emberből, mint Pálból: “Tudom, hogy nem lakik bennem, azaz az én testemben jó. Az akarás ugyanis megvan bennem, de a jó véghezvitele nincs. Mert nem a jót teszem, amit akarok, hanem amit nem akarok, a rosszat teszem. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor többé nem én művelem azt, hanem a bennem lakó bűn.” Kövesd tovább, testvér, olvasd a Római Levelet: Pál elvezet a bűnbánaton át a megtéréshez és akkor te is találkozol, mint ő, a Krisztussal, Aki most megint ajtód előtt áll és zörget. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát: Őt nem hiába várod: Betér hozzád, megáld. A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod: Szent Lelke bőven árad S a szív üdvöt talál. Némethy László.
