Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1953-12-01 / 21. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA Ő jön hozzánk most is ebben az adventben, hogy megáldjon bennünket! Egyszer eljön, hogy Magához vigyen, egyszer eljön, hogy dicsőségesen uralkodjék ezen a földön. Tudjuk-e? Várjuk-e? Úgy élunk-e, hogy mikor visszajön, boldogan ujjongunk felé, hogy “csakhogy itt vagy!” De boldog is az az ember, akinek a lelkében ott van a nagy adventi várakozás. Aki úgy él, mintha “látná a Láthatatlant”! (Zsid. 11:27.) Boldog mindenki, aki nem a múló földi dolgokat látja és tartja egyetlen jónak és kívánatosnak, hanem az odafelvalókkal törődik, bár e világban van, de nem e világból. (Ján. 17:14.) Olyan nagy szükség van éppen ezekre az emberekre, mert olyan sokan reménytelenül és kétségbeesve járják az életnek az útját. Boldog az az ember, aki megfoghatja az ilyenek kezét és megmutatja nekik a feljövőben levő beth- lehemi Csillagot! Testvérem, mondd, milyen a te adventi várakozásod? Ott hordozod-e a szivedben azt a boldog, nagy reménységet, hogy az Ur Jézus győzedelmes Király és győzni fog minden gonosz felett?! Reád ragyog-e naponta a kegyelem napja és örvend-e a lelked, hogy nem vagy egyedül, mert veled van az Isten az Ő szent Fiában?! Bizzál, remélj, nézz fölfelé, mert advent van! Jézus — a Szeretet — jön és nálad akar maradni, nyisd ki Neki szivedet és meglátod, hogy minden szomorúságodnak vége lesz, mert ebben az egyetlen szóban hogy “szeretet” minden feloldódik: az Úr maga a Szeretet! AZ EGYHÁZ MISSZIÓJA ÉS ENNEK EGYETEMES VOLTA Irta Dr. Dobbs F. Ehlman, külmissziói főtitkárunk Egyik missziói munkásunk, mikor vakációján itthonn járt, olyan lemez-sorozatot kért tőlünk, amelyik megmutatná, hogy minden olyan országban, ahol Egyházunk missziói munkát végez, az ottani keresztyének hogyan foglalatoskodnak az egyházi munka külömböző ágaiban. Az ilyen képek, mondotta, világosabban megértetnék azokkal a keresztyénekkel, akik között ő dolgozik, a keresztyén közösségnek az egész világra kiterjedő egyetemességét. Kétségtelenül bátorítólag hat ennek az egyetemességnek a tudata az elszigetelt keresztyén csoportokra. Amikor India kellős közepén meglátogattam egy kis falusi gyülekezetét, átadtam nekik nemcsak a magam népének az üdvözletét, hanem mindazokét a keresztyénekét, akik Afrikában, Khinában, Ecuadorban, Hondurasban, Irákban és Japánban élnek a mi Egyházunk tagjai gyanánt. A hatás egyszerűen káprázatos volt. Ezek a falusi emberek azonnal arra kértek, tolmácsukon keresztül, hogy viszonzásképpen adjam át mindezeknek a keresztyén testvéreknek az ő üdvözletüket és szeretetüket is. Egy pillanatra elfelejtették, hogy milyen egyedül vannak, és a szeretet meg a reménység olyan magasabb rétegekbe emelte fel őket, ahol megérezték, hogy a keresztyén hit egyetemes közösségébe tartoznak ők is. Az egyetemességnek ezt az érzését gyakran elfelejtik vagy soha meg sem ismerik azok, akik nem tapasztalhatták meg olyan kicsiny keresztyén csoportoknak az elszigeteltségét, amelyek nagy nem-keresztyén nemzetek közepette élnek. A valóság az, hogy minket jobban fenyeget az elszigeteltség, mint őket. Mi könnyebben megfeledkezünk arról az egységről, amibe a hit köti össze azokat, akik így egyek lesznek a Krisztusban. Ennek az egyetemességnek az eredeti értelme földrajzi ugyan, de azért az Egyház egyetemessége éppen úgy kiterjed a fajokra és nemzetiségekre is, csakúgy mint a területekre. A mi gyorsan változó világunkban az a felekezet tud legegyetemesebb bizonyságot tenni, amelynek nemcsak amerikai nemzetiségű, sőt nem is csak fehérbőrű misszionáriusai vannak. A statisztika azt mutatja, hogy a közel 18,000 külföldi misszionárius legnagyobb része olyan országokból ment ki, amelyek a nyugati államcsoporthoz tartoznak. Negyvennél nem több azoknak a néger hittérítőknek a száma, akiket nemnéger felekezetek külmissziói tanácsai alkalmaztak. Érdekes, hogy országunk kormányának a mi technikai segítségünket irányító szervei nyiltan kijelentették, hogy határozottan előnyös az, ha a mi technikai segítségünk programmjának végrehajtását olyan amerikai szakértőkre bízhatjuk, akiknek nem voltak európai őseik. Úgy látszik, hogy az Egyháznak a nemzetiség és faj tekintetében való egyetemessége nemcsak a hit kérdéseiből kifolyólag kötelező, hanem gyakorlatilag is több eredményre vezet, amikor különböző fajú és nemzetiségű embereket akarunk segiteni. Az egyetemes keresztyén közösségnek két nagy alapfogalma az Egyház és a Misszió. Ennek a két eszmének párhúzamos munka-szervei az Egyházak Világtanácsa és a Nemzetközi Missziói Tanács. Ez utóbbit nem ismerik annyira Amerikában mint az előbbbit. Pedig éppen az Egyháznak és missziói munkájának egyetemessége teszi a Nemzetközi Missziói Tanácsot talán ugyanolyan fontossá, mint amilyen az Egyházak Világtanácsa. Ezért ennek a programmját és céljait is jobban meg kellene ismernünk. A Nemzetközi Missziói Tanácshoz 33 ország nemzeti tanácsai tartoznak. Földrajzi területi ki
