Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1953-12-01 / 21. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official Organ of the Evangelical and Reformed Church . . . Member of the Associated Church Press Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman; Carl J. Bender, Edward Dirks, Henry I. Stahr, Norman C. Zulauf and Robert C. Kienle, President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscriptions to: Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave. Lancaster, Pa. Subscription rates: $2.50 per year everywhere; single copies, 15 cents. Remittances should be by check, draft or money order, made payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses. Enterfed as second class mail matter January 11, 1944, at the Post Office in Lancaster, Pa., under the Act of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. MEGFIGYELÉSEK AMERIKA HANGJA Az elmúlt évtizedek alatt nem mindig lehetett tisztán hallani Amerika hangját. Sőt gyakran megtörtént, hogy amikor a hivatalos Amerika megszólalt, éppenséggel nem lehetett tisztának nevezni azt a hangot, amit adott. Belső közéletünk megromlása együtt járt külpolitikánk roppant tévedéseivel. E gyászos időkben elkövetett hibák nagyrészét soha jóvá nem lehet tenni. A történelem kemény ítélete nem lesz kárpótlás azért a tenger szenvedésért, amit a világháború második szakasza korában országunk kormányának végzetes irányvezetése okozott. Itt a nemzet következő nemzedékei fognak görnyedni a súlyos terhek alatt, miket reájuk hagyunk szomorú örökségűl;( határainkon kívül azonban más nemzetek már össze roppantak és rabszolgaságra jutottak miattunk. Mily szörnyű sors jutott itt nekünk osztályrészül: gyászolni szülőföldünk pusztúlását, és lélektépő tehetetlenségben keseregni amiatt, hogy e katasztrófa mardosó vádja az ellen az ország e’len irányúi, aminek nemcsak polgárai, hanem lelkes hívei is lettünk! Túlkicsinyek és túl- kevesen voltunk ahoz, hogy változtatni tudtunk volna rajta, sőt még ahoz sem volt elég erőnk, hogy figyelmeztető szavunkat felemelhettük volna. Csak imádkozni tudtunk és rendületlenül bízni a világ kormányát kezében tartó Mindenható Istenben, aki nem fogja sokáig eltűrni ezt a történelem-meghamisítást. (Mily borzalmas tanúlság volt ez: a történelem hibás tanításának és könnyelmű elhanyagolásának katasztrofális következménye!) Amiben reménykedtünk, az — Istennek hála — immár mutatkozik is. Az elmúlt esztendő nemcsak a politikai pártokra nézve hozott kormányváltozást, hanem ébredést jelentett a nemzet mesterségesen elaltatott lelkiismeretében is. Egy negyedszázadon keresztül folyt erkölcsi le- züllést még megállítani is kevés egy esztendő, — hát még talpraállítani az elesett és súlyos sérüléseket szenvedett közéletet! A gyógyítás bizonyára szintén évtizedeket venne igénybe, — a tragédia legsötétebb pontja azonban az idő teljes hiánya, vagyis az égető sürgősség, amit a külpolitikai helyzet nyomása okoz. A minden eddiginél rémesebb világháborúra készülődés lázas sietsége közben ugyan bizony marad-é ok vagy van-é lehetőség a reménykedésre? Igenis van. Az igazi Amerika ébred és már meg is szólal. Tiszta hangon, amint ez illik Isten népéhez. Isten Egyháza szólal meg, és ha talán még nem is teljes a bűnbánata, az már is félreérthetetlenül kitetszik szavából, hogy Isten akaratát keresi és az alá akarja odaadni úgy magát, mint a nemzetet. Ahogy Lincoln mondta: “e nemzet Isten alatt”. Az elmúlt hónap folyamán két nagy szózat szólott országunk népéhez. Az egyik annak az egyháznak a kormányzó testületétől, amelyet — alighanem méltán — a legamerikaibbnak neveznek az összes amerikai egyházak közül: a presbiteriánus egyháztól, amelynek élén most Dr. Mackay, a princetoni szeminárium világhíres elnöke áll. A másik szózatot az októberben tartott clevelandi nagygyűlés bocsátotta ki, amiről jelen számunk egyik cikkében írunk. Következő számunkban szeretnénk legalább részleteket közölni a presbiteriánusok nagyszerű körleveléből is. Ezekből a szózatokból is, valamint sok más jelből is, kétség nélkül megállapíthatjuk, hogy erőteljes vallásos ébredés folyik országunkban. Az erkölcsi értékek helyreállításának a korát éljük most, és az a meggyőződésünk, hogy nagy elesettségéből és alásülyedéséből ismét emelkedőben van országunk, melynek vezetését most őszintén vallásos hívő emberek vették át. A reánk következő évtizedek az emberiség történelmének egyik legnevezetesebb korszakát fogják jelenteni. Bár még mindig fekete felhők függnek fejünk felett, már is érezzük, hogy nagyobb előmenetelt fogunk tenni Isten Országa felé, mint az elmúlt század folyamán bármikor. Mert akik csakugyan keresik Isten akaratát, meg is fogják azt találni. És amikor ez a nemzet újra odaadja magát Isten akaratának végzésére, akkor csakugyan odakerül, ahová az Úr akarja állítani és ahová olyan kitartóan hívogatja is.
