Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1953-11-15 / 20. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 APRÓ TÖRTÉNETEK VAN-E AJÁNLÓLEVELE? Mike Sipos Detroitban született. (A neveken változtattam, de a, többi szószerint igaz.) Egyszerű magyar munkásembernek volt a fia; apja szerette volna ügyvédnek nevelni. Két évet járt Ma, vagy holnap, de biztosan elérkezik az ítélet napja. A sötét szobában mozdulatlanul feküdtem s valami nagy félelem öntött el. Úgy érezhettem magam, mint kiesi fiam érezhette magát az égzengéskor. — You better be good, then! — hallottam az okoskodó intést. — Okoskodó? Hát nem így van a Bibliában is?! “Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.” Térjetek meg, mert jön Jézus. Lehet, hogy kicsi lányom csacsogó szája csak okoskodott, olyat akart mondani, mint édesapja szokott a szószéken, amiket a vasárnapi iskolában hall, vagy tőlem idehaza?.... Nem.... Kicsi lányom, nem nagyoskodltál, csak gyermeki tudással idézted a Bibliát.... Kiesi lányom, aranymondás volt a nyelveden, ha tudat alatt is... így mondta ezt Jézus: “Ilyeneké a mennyeknek országa.” Mire felnőttek lettünk, nagyok, apák-anyák, sok mindent megtanultunk. Belénk nevelték, vagy reánk ragadt. Megtanultuk, hogy ha zúg és tombol a vihar, be kell zárni az ablakokat. A világ zúg és tombol a bűn viharában. Be tudjuk zárni szívünk-lelkünk ajtait, hogy a bűn szele be ne hatoljon s megcsorbítsa, törje darabokra a szépet és nemeset bennünk, amit Isten a teremtéskor belénk lehelt, a jóra igyekezést s magunknak a nagy találkozóra örömmel való készítgetését? Mert Jézus jön. ’’Elközelített a mennyeknek országa.” — Téged, testvér, készen talál? .... Gondolkozz ma efelől... collegeba a Mike, akkor rossz társaságot talált magának és lassanként egészen elzüllött. Egy éjjel úgy szedték fel az utcán és bevitték a Bellevue kórház alkoholista osztályába. Ott azt tanácsolták neki, hogy látogassa meg az “AA”-t (Alcoholics Anonymous). Egy pár nappal később belátogatott hozzám. A tekintete réveteg volt, a magyar beszédje a- kadozó, az angol szava tétovázó. Azt mondta, hogy a városi menhelyen aludt és szerezzünk neki útiköltséget, mert vissza akar menni Detroit- ba. Sajnos nem volt pénzünk útiköltségre Det- roitig. A Travelers’ Aid sem akart adni. Azt mondták, hogy találjon munkát New Yorkban. Elbeszélgettünk még egy darabig Mike-kal, adtam neki egy pár dollárt ételre. Megígértem, hogy ha másutt nem talál munkát, talán egy pár nap alatt megint keres valaki munkást az egyházon keresztül és majd beajánlom. Aztán szép csendesen imádkoztunk. Búcsúzásul odaadtam neki Jámbor Lajos gyönyörű Krisztus képét kicsiny, zsebbevaló nagyságban, átlátszó celofán- borítékban, a hátsó oldalán a névjegyemmel. Rámutattam a Krisztus-képre. “Mike, 0 a maga új munkaadója és igazgatója; vigye magával és bízzon Benne.” Múlt vasárnap úrvacsoraosztás alatt odaérek egy meghajtott fejű emberhez. Dús fekete hajából egy tinch a homlokára göndörödött. Nyugodt, remegés nélküli kézzel vette át a kenyeret. Rámnézett, és már nem réveteg tekintetű szeméből egy nagy könnycsepp csordült ki. Mike volt. Istentisztelet után az irodában találkoztunk. Elmondta, hogy mi történt. “Elmentem munkát keresni. Bementem egy árverező zsidóhoz. Megmondtam neki, hogy az AA küldött. “Van-e ajánlólevele?” kérdezte az illető. “Van, mondtam neki és kivettem a zsebemből a Krisztusképet: Itt van.” “Ha ez az ajánlólevele”, — mondta a zsidó, —“akkor adok munkát. És ha jól viseli magát, két hét múlva adok fizetésemelést és három hét múlva eljön velem az AA-be, az én csoportomA VASÁRNAPI ISKOLA
