Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1953-05-15 / 10. szám
10 KEFORMÁTUSOK LAPJA tes műsort és az ünnepélyről való beszámolót elküldtük Budapestre Ádám Jenőnek, aki nagy örömében közölte is a budapesti újságokban. Mindezen tervezgetésekről mit sem tudva, Fay Fisher Andor, a Szabadság pittsburghi tudósítója, azon a nyáron egy cikket írt a szerb énekes találkozókról, felszólítva az Amerikai Magyar Szövetséget, mint illetékes szervet, hogy magyar vonalon rendezzen hasonló ünnepséget. Megírtam Fáy Fisher úrnak, hogy egy ilyen dalos ünnep rendezése folyamatban van, meg is hívtam őt az azon való részvételre. Nagy örömmel vette tudomásul az értesítést s levelemet részletesen közölte is a Szabadságban. Habár a warreni ünnepségen más elfoglaltsága miatt nem jelent meg, akkor is, és azóta is megjelenő cikkei az énekkari találkozóknak biztosították azt a szükséges publicitást, amit azok meg is érdemelnek. Arra kérjük, hogy továbbra is álljon az ügy mellett lelkesen! Az első, Warrenban tartott találkozón a következő énekkarok vettek részt: Alliance, Cleveland First, Cleveland Presbyterian, Columbus, Elyria, Farrel, Fairport, Lorain, Youngstown First, Youngstown Free, Warren. ,Az ünnepély hatalmas sikerén felbuzdulva a lorainiek azonnal meghívták a dalosokat a jövő évi találkozóra. Itt jött össze 1949 junius 19-én összesen 9 énekkar s elhatározták, hogy ezután a husvét utáni vasárnap legyen a találkozó, 1 dolláros vacsorával. A harmadik találkozót a youngstowni református egyház rendezte 1950 ápr. 16-án 13 énekkar részvételével. A negyedik ünnepély a clevelandi első egyház falai között zajlott le 1951 ápr. 1-én 15 énekkar szereplésével. Az ötödik találkozó Toledóban volt 1952 április 20-án 9 énekkarral. 1950-ben a Szabadság című újság serleget ajánlott fel vándordíjul, amelyet a rendezőség az énekkari ünnepek református voltára tekintettel, továbbá azért mert nem versenyről van szó, nem fogadott el. Örömmel vettük viszont a mostani találkozón a Református Egyesület 150 dolláros ajándékát, melyet Dr. Újlaki Ferenc elnök személyesen adott át, a költségek fedezésére. A legutolsó, hatodik énekkari találkozó — Pittsburghban, —volt óhazai viszonylatban is a leghatalmasabb, amikor 21 énekkar adott gyönyörű programot. Szép volt, felejthetetlen volt, ahogy ezt a hazatérő résztvevők és az azóta kapott számos levél bizonyítják. Az ilyen ünnepség rendezése sok fáradsággal jár: levelezések, közös énekek lekottázása, a rendező és fogadó bizottságok megszervezése, a főző és felszolgáló asszonyok beosztása, a meghívók elkészítése és címzése, a lelkészi lakás minden szobáját hivatallá alakították, ahol fiatalok és idősek címezték napokon át a telefonkönyvben található magyar hangzású neveket szám szerint több ezret. így történt, hogy az ünnepségen ott volt nem csak olyan magyar, aki negyvenöt éve nem vett részt semmiféle magyar megmozduláson, haníem volt ott tót, lengyel, román nyelvű atyafi is, aki kíváncsiságból előtt, mivel személyes meghívót kapott. A pittsburghi egyház énekkara presbitériuma és nőegylete minden fáradságát elfelejtette, amikor látta, hogy az énekkarok és a közönség milyen megelégedve és fellelkesülve hagyta el a dalos ünnepély színhelyét. Boldogok voltak, hogy amire egy év óta oly gondosan és apró részleteket is kidolgozva előre készültek, meghozta fáradozásuk gyümölcsét. Mindent egybevetve, az amerikai magyar református egyházaknak szép összefogását bizonyítja az ilyen ünnepség, ahol dicsőítik a Mindenható Istent énekben, ápolják ajáiknak ének- szeretetét, megismerik egymást, egymástól tanulnak és készülnek az újabb találkozóra. (1954- ben Allienceban.) Nagy értéke még ezeknek a találkozóknak, hogy megmozgatja a rendező egyház apraja- nagyját, a város magyar társadalmát s itteni életünket gazdagabbá, szebbé teszi. — Legyen mindezért Istené a dicsőség! Kováts Margit: ISTENNÉL MINDEN LEHETSÉGES "És mielőtt kiáltanának én felelek, ők még beszélnek és én már meghallgattam." Ézs. 65. 24. II. “Már ne haragudj, én hiszek az Istenben, hiszem, hogy Ő teremtett, hogy Ő állított ebbe a világba, — de hogy Neki gondja volna minden kicsi dolgunkra ebben az életben, — bocsáss meg, ezt én nem tudom elhinni. —” Mondta valaki nemrégen beszélgetés közben.— “Igenis, tessék mindenkinek az eszét használni és dolgozni és akkor lesz mindene.” Nekem más volt a véleményem, mert már olyan sokszor tapasztaltam Atyám segítségét a legparányibb dolgokban is, természetesen nagy dolgokban is. Hiszen Neki olyan mindegy, hogy kis vagy nagy dolgokról van-e szó?! — Ezzel a beszélgetéssel kapcsolatban egy nagyon kedves élményem jutott eszembe, a gyer- mek-ebédeltetési akciónkból. Egyik nap délutánján azzal jött haza az én kedves Vera testvérem a gyermekektől, hogy szokása szerint ma is megkérdezte tőlük, hogy mit kívánnak a holnapi napra ebédre? Ő szereti tőlük megkérdezni, igy neki sokszor nem is igen kell törni a fejét, hogy mit főzzön, mert a gyerekek megmondják a holnapi menüt és akkor
