Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1953-05-15 / 10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 a gyerekek mazsolás-rizses tej levest és lekváros sokkal könnyebb az elhatározás. így holnapra tésztát kértek és ő meg is ígérte nekik. Igaz, hogy egy kicsit költséges, de hadd teljék kedvük! Soha sem Ígért meg nekik semmit előre, mert naponta megbeszéltünk minden ebédet, hiszen a kassza állapotától függött minden egyes ebéd és 150 gyermek számára nem olcsó egy ilyen ebéd otthonn. “Vera testvér — mondtam — most köny- nyelmű volt, semmiképpen sem főzheti holnap azt az ebédet, valami mást kell helyette kitalálnunk, mert annyi pénzt most nem adhatunk ki! Tudja, hogy a reánk bizott pénz a jó Istené és nem szabad az Ő pénzével könnyelmüsködnünk.” Vera megpróbált érveket felhozni, de én ragaszkodtam hozzá ,hogy holnap nem tehetjük, mert nagyon kevés a pénzünk. Azután napirendre tértünk fölötte és végeztük a munkánkat. Másnap reggel 10 órakor, szokásom szerint első utam az iskolába vitt, boldogan szemléltem a piros arcú, vigan hancurozó gyermekeket és hálát adtam a jó Istennek, hogy arra méltatott, hogy olyan sok kicsinyjének reánk bizta a gondját. Olyan jó volt Isten munkatársának érezni magamat. Vera testvér szokatlan boldogsággal futott elém, fehér főkötője és fehér köténye csak úgy lobogott. Alig várta, hogy odaérjen, karon fogott és újságolta, hogy három leány nyújtja odafönt a tésztát, mert csakugyan tej leves az ebéd és lekváros tészta! Megálltam és nagyon komolyan ránéztem és azt mondtam: “Vera testvér, ez az első eset, hogy nem vagyunk egyakaraton. Hogy kértem ugy-e, hogy ne legyen könnyelmű?! Hiszen holnap is nap lesz és minden fillért nagyon meg kell néznünk...” — még tovább is mondtam volna, ha ő vidáman közbe nem vág: “Tegnap belenyugodtam, hogy megváltoztatjuk a menüt, de később eszembe jutott, hogy mit szólnak majd a gyerekek hozzá? Olyan boldogan mentek hazafelé, hogy örültek és milyen csalódás lesz az kicsi szivüknek, ha nem kapják meg ma délben, amire úgy vágytak?! Arra gondoltam, hogy van nekem egy Édesatyám. Aki nagyon gazdag, — miért nem beszélek vele, hiszen Övé a munkám és Ő jobban szereti ezeket a gyermekeket, mint én! Bementem a szobámba és letérdeltem és nagyon kértem: ne engedje, hogy csalódjanak benne az Ő gyermekei! Egészen nyugodt lettem azután, mert tudtam, hogy amit csak tehettem megtettem. Ma reggel vidáman ébredtem és ahogy feljöttem, egy kedves asszony várt reám az ajtó előtt. Nem ismertem őt, de ő mosolyogva szólított meg, hogy egyik ismerősével tegnap megbeszélték, hogy egy kis adománnyal ők is részt- vesznek az ebédeltetésben. Mikor kirakta az adományukat, csak nyitva maradt szemem és szám is; 3 kiló rizsét, 3 kiló zsírt, tejet és vagy két- három kilónyi lekvárt és 5 pengőt adott át. Nem engedte, hogy beírjam a nevüket, úgy hogy tulajdonképpen azt sem tudom, hogy kik az adományozók, ezenkívül kaptunk 5 kilónyi lisztet is. Egészen világosan láttam, hogy ez felelet az én imádságomra. Ezért minden lelkiismeretfur- dalás nélkül készítjük a mai ebédet. Szeretetből küldte az Ur az 0 kicsinyeinek, hogy ne csalódjanak és nekem is, hogy soha ne kételkedjek, mert az Ur előtt nincs akadály és csakugyan úgy van, ahogy az Ige mondja, hogy “még mielőtt kiáltanának Én felelek!” Megszégyeltem magamat, amikor kedves Vera testvéremre néztem. Milyen igaza volt! Bárcsak úgy tudnék hinni, mint ő, — hogy ne hoznék szégyent hitetlenségemmel az Ur nevére! Boldog voltam, amikor szemeimmel láthattam hogy ott volt minden együtt az asztalon és a kipirult arcú leányok milyen serényen nyújtották a tésztát és boldogan készültek arra az ebédre, amit valóban az Ur küldött az Ő gyermekeinek. Azóta is nagyon sok kegyelmét tapasztaltam az én Mennyei Atyámnak, Akinek gondja volt életem legparányibb dolgaira is, hiszen az életünk parányi dolgokból van összerakva, O pedig egészen széppé akarja tenni az életünket. Bízzunk hát Ő Benne, mert a mi Urunk minden percben itt van mellettünk és mikor “még mi beszélünk, Ő már meghallgatott!’ EGYHÁZI TÖRVÉNYKÖNYVÜNK ~ MAGYARÚL AZ EVANGÉLIUMI ÉS REFORMÁTUS EGYHÁZ ALKOTMÁNYA ÉS ALAPSZABÁLYAI (Folytatás, tizennyolcadik közlemény) III. FEJEZET A KERESZTYÉN NEVELÉSÜGY ÉS KIADVÁNYOZÁS TANÁCSA Tagsága 101 A Keresztyén Nevelésügy és Kiadványozás Tanácsa tizenkét tagból áll, akik közűi legalább hat lelkész legyen és legalább kettő nő legyen. Az Egyetemes Zsinat választ nyolcat, köztük egy nőt is, és ezek választják a többi négyet, akiknek a választását az Egyetemes Tanácsnak kell megerősítenie. Kötelességei 102 A Keresztyén Nevelésügy és Kiadványo-
