Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1953-05-15 / 10. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA AZ EGYETEMES KERESZTYÉNSÉG HÍREIBŐL 38 millió hontalan meneküli! — A legújabb statisztikai kimutatás szerint szerte a föld kerekségén 38 millió ember bolyong hontalanul, nagy részük hajléktalanul is. Egyedül Dél-Kóreában, minek területe nem nagyobb mint Pennsylvania államé, több mint két és fél millió hajléktalan menekült szorong. Németország nyugati zónája már nem messze van attól a ponttól, hogy nem bir többet befogadni közülük; már tizenöt millió felé jár a még mindig ott szorongó menekültek száma, és a menekülés folyton tart, naponta több ezer ember szökik át a gyilkos vasfüggönyön, magába Berlinbe hatezer érkezik minden nap. Ilyen megrenditő egyetemes nyomor és gyász közepette minden keresztyén embernek komolyan átér- zett és becsületes felelősséggel vállalt segítségére van szükség! Rabszolgaság Németországban. — A német lutheránus egyház hivatalos vezetője, Dibelius Otto berlini püspök, a londoni Szent Péter templomban nyilvánosan megvádolta a kommunizmust azzal, hogy rabszolgaságot vezetett be a megszállott német területeken. Tízezrével kényszerítik a bányászokat a szászországi uránium-bányákban való munkára, akaratuk ellenére is. Azoktól a földművelőktől pedig, akik nem szolgáltatják be a kormány által megkövetelt terményeket, egyszerűen elveszik a földjüket. — Ugyanezt mind megteszik Magyarországon is, — csak éppen hogy szegény magyaroknak nincsen Dibelius püspökük, aki ezt a világnak elmondaná! Uj Iheológiai szeminárium Indonéziában. —- A Jáva szigetéről keletre és északra fekvő szigetvilágban uj theológiai szemináriumot nyitottak, ahol benszülött lelkészeket és prédikátorokat képeznek ki a folyton növekvő szükség ellátására. Ezeken a szigeteken több mint egy millió protestáns keresztyén él; India kivételével egész Ázsiának legnagyobb keresztyén népessége ez. Az uj lelkészképző intézetet az Egyesült Államok négy nagy protestáns felekezete együttesen állítja fel: az északi presbiteriánus egyház, az egyesült presbiteriánus egyház, a holland református egyház és a methodista egyház. A szeminárium Makassar külvárosában, a Celebes szigeten épül, egy nagy missziói kórház tőszomszédságában. Erősödik az üldözés. — Szászországban a Mansfeld várkastélyban, Eisleben (Luther szülőhelye) közelében, tartottak fenn a lutheránusok egy diakónusokat képző intézetet. A kommunista kormány megszállotta és a maga birtokába vette az intézetet, tanárait és tanulóit letartóztatta. A poroszországi lelkészek és egyházi munkások közül már vagy százat börtönbe vetettek. A porosz egyházak tanácsa legutóbbi berlini gyűlésén nagyon komoly döntéseket hozott. Kijelentette, hogy minden remény eloszlott arra nézve, hogy további egyezségeket lehetne kötni a kommunista kormánynyal és ennek vezetőivel, minthogy egyházellenes akciójuk most már általánossá lett. Az Egyesült Evangélikus Egyház egyetemes zsinatát ápril közepén a thüringiai Weimar városban készültek megtartani; ez a város a szoviet-zónában fekszik. A szoviet hatóságok nem adtak engedélyt e gyűlés megtartására, úgy hogy a zsinatot csak Berlinben tarthatták meg. A babonaság terjedése Németországban. — A német evangéliumi egyház hivatalos lapja szenzációs hírekben számol be arról, hogy mily megdöbbentően terjed a babonaság és boszárkányhit Schleswig- Holstein tartományban, Németország legészakibb részén, a dán határ mentén. A falusi és tanyai lakosság között a múlt év folyamán 65 eset került a hatóságok tudomására, amikor állatokat, sőt embereket is, ördögűzéssel és egyéb babonás módszerekkel próbáltak “kigyógyi- tani”, amiről az állatorvosok is panaszt emeltek. A “bűbájosok” vagy “varázslók”, helyesebben kuruzslók, azt állították,, hogy birtokukban van a Mózes hatodik meg hetedik könyve, amiből a fekete büvészség tudományát merítik. Az egyházi hatóságok a babonaság ilyen terjedését részben annak a lelki egyedüliség- nek tulajdonítják, amiben e félreeső területek lakossága a második világháború után találta magát, a- mikor egyházi kötelékeik sok helyen meg szakadtak, részben pedig olyan vallásos szekták terjeszkedésének, melyek közül számosat Amerikából támogatnak. A Vatikán vagyona. — A vatikáni állam (vagy a római egyház?) vagyonát sok billió dollárra értékelik, de összegét senki sem tudja bizonyosan megmondani. Csak annyit lehet tudni, hogy kamatjaiból vagy osztalékaiból kitelik az állam és egyház minden költsége nemcsak ott Rómában, hanem szükség szerint bárhol a föld kerekségén. E vagyon egy részét állandóan a tőke növelésére fordítják, mit okos befektetésekkel érnek el. Mert a pápai vagyonból csak nagyon kevés van a Vatikán páncélszekrényeiben; egy nagy részüket nemzetközi forgalmú kötvényekbe és (főleg angliai) részvényekbe fektették, mig más részüket aranytéglákban őrzik az Egyesült Államok szövetségi tartalékbankjainak a betétjei között. Mert a Vatikán is jobban bízik az amerikai páncélszekrényekben. (Vagy talán már is kezdik átmenteni az európai vagyont Amerikába?) Hogyhogy nem, a Vatikán szépen nyer amerikai arany-vásárlásain is, mert a rendes 35 dollár helyett csak 34 dollárt fizet az itt vett arany harmad-grammjáért. Amerikai vásárlásait a J. P. Morgan newyorki bankház intézi, az európaiakat a Svájci Hitelbank zürichi irodája. A roppant vagyon modern megalapozója XV. Benedek pápa volt (1914- 1922), aki azt az elvet léptette életbe, hogy a pápai vagyon befektetéseit ne állami érdekek vagy vallásos meggyőződés alapján intézzék, hanem kizárólagosan üzleti alapon, azt nézve, hogy milyen befektetésből húzhatnak legnagyobb hasznot. Az ő idejében vásároltak tömérdek török (mohammedán!) birodalmi államkötvényt. XI. Pius pápa is nagyon jó üzletember volt, aki hatalmasan megerősítette a Vatikán pénzügyi helyzetét. 1929-ben Mussolini 1750 millió lírát fizetett be a vatikáni kincstárba, az uj konkordátum értelmében. Ennek a pénznek legnagyobb részét Amerikában fektették be, és pedig pontosan a tőzsde nagy összeomlása után; itt is óriás nyereségeket csinált a Szentszék. Pakislanban is megnehezedett a keresztyének helyzete. — India szétválasztása nagy változást jelentett a Pakistani részen lakó keresztyének számára. Eltávozott az angol kormányzat személyezete, amelynek nagy része keresztyén volt, akik a nagy szavazáskor India mellett foglaltak állást és igy nem maradhattak meg az attól elszakadt uj országban. Az ország népessége túlnyomóan mohammedán vallásu, és a falusi és tanyai lakosság nem is kíván megtűrni más elemet az országban; azt mondják, hogy Pakistan a mohammedánoké. Keleti Pa- kistánban 42 millió mohammedán között 50,000, Nyugati Pakistában pedig 33 millió mohammedán között 400,000 keresztyén él, akiket egyházaik váltig sürgetnek, hogy egész odaadásukkal vegyenek részt az ország életében, mint hü polgárok, de mégis keresztyén elveik és hűségük feladása nélkül. A helyzet igen komoly veszedelmeket rejt magában; a keresztyének közül már is sokan gondolnak kivándorlásra.
