Reformátusok Lapja, 1953 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1953-05-15 / 10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Official organ of the Evangelical and Reformed Church Member of the Associated Church Press Published semi-monthly (monthly in July and Aug.) for the Evangelical and Reformed Church by the Board of Business Management, the following members constituting the Church Papers Committee: William C. Mingle, Chairman, Carl J. Bender, Edward Dirks, Jay L. Goodin, Robert C. Kienle and Henry I. Stahr. President of the Board, ex officio. Send all correspondence and subscriptions to Alexander Tóth, Editor and Manager 55 N. West End Ave., Lancaster, Pa. Subscription rates: $2.50 per year everywhere — Single copies 15 cents — Remittance should be by check, draft or money order, payable to the REFORMÁTUSOK LAPJA. — Changes of address can be effected three weeks after receipt of both old and new addresses. Entered as second class mail matter January 11, 1944 at the Post Office in Lancaster, Pa. under the let of March 3, 1879. Additional entry at the Post Office in Pittsburgh, Pa. Acceptance for mailing at special rate of postage provided for in the Act of February 28, 1925, authorized June 4, 1938. MEGFIGYELÉSEK A PITTSBURGHI NAPOK Az Amerikába szakadt magyarok legelőször Pittsburghban építettek templomot. Református templom volt ez; aminthogy a reformátusok szervezkedtek először egyházközséggé és éppen ebben a “füstös” városban^ (Akkor még joggal hívták így; ma már nem olyan füstös.) Az első gyülekezetét magyarok és tótok együtt formálták meg, de csak rövid ideig voltak együtt. Mai templomunk második temploma ennek a gyülekezetnek, mely mint a jó méhkas, magából egész sor rajt eresztett ki az idők folyamán: a homesteadi, duquesnei, mekeesporti, springdalei, sőt a távolabb fekvő donorai, brownsville, uniontowni gyülekezeteket is. Kezdetben — azaz a régi időkben — volt olyan lelkésze is Pittsburghnak, aki a hagyomány szerint lelövéssel fenyegette meg azt a magyar lelkészt, aki a lábát be meri tenni Pennsylvániába, már mint másik egyház szervezése céljából! Azóta, hála Istennek, megváltozott a missziói lelkűlet! Ma már eljutottunk odáig, amit még Urunk határozott meg, hogy “jobb adni, mint kapni.” Ennek az egész környéknek a szolgálatában a rankini rádió vasárnap délutáni órája mindenüvé viszi az igehirdetést, mit sorban végez az egész környék szépen összetartó és együttműködő lelkészi kara. És mily öröm volt a református énekkarok hangversenyén ugyanezt az összetartást látni. A Magyar Egyházkerület évi gyűlésére összegyűlt lelkészek és presbiterek szívük szerint gyönyörködhettek ennek a békességes együttműködésnek a tapasztalásán. Boldog örömmel énekelték ott a homesteadi gyülekezet szépen megújított templomában: “Légyen te kőfalaidban csendesség és jó békesség, a község közt egyenesség, jó szerencse házaidban!” Kérjük is mennyei Atyánkat, hogy tartsa meg ennek a központi vidéknek lelki hár- móniáját, amely még a minket szétválasztó felekezeti korlátokon is felül tud emelkedni és az Ur szolgáinak munkaközösségében megmutatja a jövendő követendő útját!------+-----ÉNEKKAROK ÜNNEPÉLYE Nem mehetünk el mellette anélkül, hogy ki ne fejeznők elismerésünket azoknak, akiket ez megillet. Mert nem valami kicsiny dologról van itt szó. Amit az a huszonegy egyházi énekkar véghezvitt, azt ma csak itt lehetett megcsinálni. Magyar ének, magyar dal csak itt szállhat ilyen szabadon Isten trónjához. Szülőföldjétől elszakadt, bánatos szívű magyarnak igazi pünkösti vígasztalás balzsama volt ez az est. Szívünk mélyéből kérjük Istent, hogy áldja meg mind a két kezével mindazokat, akik létrehozták vagy közreműködtek benne! Azt a hóesésben, jeges úton messze földről — 100 sőt 150 mértföldről — összesereglő fiatalságot, mely nem sajnált semmi áldozatot, hogy ezt az eddig példátlanúl álló nagy vállalkozást megvalósítsa. Azokat a lelkészeket és lelkésznéket, meg néhány más lelkes karnagyot — köztük nőt is annyit, mint férfit — akik hónapokon keresztül gyakorolták énekkaraikkal a választott műdarabot és minden tudásukat és kitartásukat latba vetették, hogy mennél tökéletesebb alkotással örvendeztessék meg hallgatóikat. Azt a soha meg nem hálálható, kellőképpen még csak meg sem dicsérhető odaadást, amivel a pittsburghi férfiak, de még sokkal inkább az asszonyok és leányok előkészítették ezt a náluk előző nélkül álló nagy összesereglést és ellátták annak minden szükségét, köztük a 900 ember megvendégelését is. Valóban mindezek olyan csodálatra és minden elismerésünkre méltó teljesítményt végeztek, hogy fel kellene sorolnunk mindnyájuknak a nevét és úgy hajtanunk meg magunkat hódolattal előttük. De ha ezt nem tehetjük meg, legalább azoknak a nevét említjük fel, akik ez alkalommal kétszeres érdemmel szolgáltak rá tiszteletünkre: nemcsak ennek a hatodik dalos-ünnepélynek a rendezői voltak, hanem az egész dicséretes mozgalomnak a kezdeményezése is tőlük indúlt el. Harangi László pittsburghi lelkészünk és felesége Juhász Antónia, lapunk kedves munkatársai, méltán rászolgáltak arra, hogy hálánkat és igaz nagyrabecsülésünket kifejezzük előttünk. Aránylag még uj amerikások
